Fotó: Pixabay.com
December 21. a téli napforduló. Innentől kezdve hosszabbodnak a napok, percről percre több lesz a világosság. Épp itt az ideje már.
Az állandó itthoni munka sem olyan könnyű, mint azt az elején gondoltam volna. Az ebédszünet is csak arra szolgál, hogy összedobjak valamit, vagy melegítsek. Reggeltől délutánig nem kell kilépnem a ház ajtaján egy percre sem. Tehát azt a kis világosságot, napsütést, amivel az Ég megajándékoz, csupán bentről élvezhetem. A gép mellől.
Téli szünet van az oviban is, tehát a kisfiam is itthon van most. Ezért a napsütés duplán elkeserítő, mert nem tudunk kimenni sem a parkba, sem sétálni. Még az udvarra is nehéz kicsalni. Hiába, jobban érdekli őt a mechanika, vagy a filmek, mint a kerti kapirgálás.
Tudom, hogy sokan vannak olyan sorstársak, akik hasonló élethelyzetben vannak, és sokszor ugyanúgy tehetetlenek, mint én. Az utóbbi egy évben muszáj volt több dolgot is gyökeresen máshogy csinálnom, ahogy eddig, ahogy megszoktuk. Sok mindenen változtattunk.
Mint például:
– Most mindannyian nehezebben élünk. A korona tett arról, hogy bizonytalannak érezzük az eddig biztosnak hitt dolgokat. Elkezdtem hát pontosan vezetni a havi kiadásainkat. (A napi még nem megy, de igyekszem felzárkózni).
– Igyekszem nem túlórázni, azaz nem dolgozni többet 8 óránál naponta. S amikor van egy kis szünetem, takarítok, vagy mosok.
– Csak hetente egyszer főzök, mégpedig vasárnap. A hét négy napján éthordóban rendelem az ételt, ami szerencsére olyan bőséges, hogy estére is és még akár szombatra is marad.
– Elbúcsúztam a „havi nagy bevásárlásoktól”, amire egyszerre mindig sokkal többet adok ki, mint általában. Lemondtam a nagy tételben való váráslásokról is, ugyanis minden beszerezhető a közvetlen közelünkben is, mégpedig benzinköltség nélkül. Ha pontosan kiszámolom, sokkal jobban kijövök a kis és jobban átgondolt bevásárlásokkal, mint a havi egyszeri, kétszeri nagyokkal.
– Elbúcsúztam a „gazdasszonyi” hiúságomtól is. Nem érdekel, ha nincs itthon minden, mert nem kell. S azért, hogy nézegessük, vagy kidobjuk, ami már esetleg le is járt, nem kell egy komplett gazdaságot fenntartanom.
Egyszerűen muszáj volt, hogy az igényeinkhez szabjuk a életüket. Sutba dobtuk a régi hagyományokat, az olyan berögzött és magunkban mélyen eltett mondatokat, mint
- „az ételen sokat lehet spórolni” – igen, ezért fontos az átgondoltság.
- „a nagyobb kiszerelés olcsóbb” – ami már réges-rég nincs így.
- „minden legyen otthon” – ez sokszor nagyon költséges és sokszor bonyolult logisztikát is igényel.
Biztos még lehet finomítani ezen a rendszeren is, idővel meg is tesszük.