Hogy szalad az idő, most volt újév, mire kettőt pislantunk, vége a januárnak is! Kidobtuk a karácsonyfát, apropó, Ön végigcipelte a lépcsőházon, vagy kirepítette a balkonról? Én az utóbbi megoldást választottam, kevesebb macerával jár, megjegyzem, életem első repülő fája volt. Szerettem volna levideózni, aztán úgy voltam vele, hogy zutty, legyen lent minél hamarabb, tiszta tűlevél így is minden. Jött a traktor, elszállította a többivel együtt, ezzel véget ért számunkra a karácsony…
Legalább is a tavalyi, ami a lezárások miatt elég hosszúra sikeredett. Közben a tartalékok azon részei is, amik nem esnek a létszükséglet fogalma alá, idő közben megcsappantak. Murphy törvénye kegyetlen dolog! Hirtelen rájön az ember, hogy lehet élni bezárva is, csak hamarabb kifogy a gázgyújtó, kilyukad egy hónap alatt három alsónadrág, és vége a világnak. Nem mindig értem azt sem, mikor azzal riogatnak, hogy csak akut esetben menjünk orvoshoz, mikor az nem tűrhet halasztást. Szóval elfogyott az orvosságom is, de eszem ágában sem volt dokihoz menni, majd kiiratom e-receptre, amiről a biztosítómtól értesítést kapok. Éljen az internet! – gondoltam.
– Jó napot, kontrollra kéne mennem, de nincs semmi bajom, és a járványhelyzet miatt nem szeretnék kockáztatni, lehetne, hogy csak receptet ír ki a doktor úr?
– Nem, hozzánk el kell jönni, élelmiszerüzletbe és pneuszervizbe is járnak az emberek, miért pont orvoshoz ne jönnének?
– Elnézést, de féltem a családom, hogy valamit összeszedek, és azt is hallottam, túl van terhelve az egészségügy, de ezek szerint nem eléggé!
(lecsapta a kagylót)
A következő héten rászántam magam, leültem a váróba, kifizettem a kistízest a „standardon felüli” kivizsgálásért. Aránylag gyorsan megment a dolog. Nem úgy a többi, hiszen a már említett gázgyújtó le volt fóliázva a bevásárlóközpontban, a többi konyhai – mindennapi – eszközzel és áruval együtt, úgy mint: kukazsák, alufólia, tölcsér, szűrő, kések stb.
Ugyanez volt a helyzet például az iskolaszerekkel, tudom, távoktatás van, na de mibe írjon a gyerek, ha betelik a füzete? Aztán megsúgták, nyugodtan vegyem le a polcról azt a gázgyújtót, kifizetem és viszlát. Hallottam ismerőseimtől, hogy ahány ház (pardon bolt), annyi szokás. Azt hiszem, maradok a lakótelepi élelmiszerüzletnél…
Manapság majdnem mindent megkap az ember az interneten, csak ez annyira életidegenek nekem. Elég konzervatív vagyok ezen a téren.
Szeretem megfogni, felpróbálni, „megszagolni” a dolgokat, tudom, velem van a baj, túlságosan maradi a gondolkozásom. Most ezzel is szakítottam, felemás tapasztalatokkal. A babakocsi kerekeit Bártfáról két nap alatt hozta meg a futár, viszont egy könyvrendelés balul sült el. A kontrolkérdésig jutottam, aki ismeri a protokollt, tudja, ezzel bizonyítjuk, hogy nem vagyunk robotok:
Mi Magyarország fővárosa?
Ez most komoly, hát Budapest, mi lenne, ezek szórakoznak velem? – kérdeztem magamban, de sok időm nem volt csodálkozni, mivel ezt olvastam: „rossz válasz”. Megállt a tudomány, nem engedett tovább a rendszer. Ugyanígy jártam a vízszűrő kancsónk filterével, ott az email címem nem fogadták el, és hiába telefonáltam, nem találtunk megoldást.
A következő virtuális áruházban nem volt raktáron az én méretemben boxer alsó, igazából az egész webshop foghíjas volt már. Na, de legalább a nyomtatómat sikerült megjavíttatnom, viszonylag „fájdalommentesen”.
Nem vagyok divatguru, a mifajtánknak nem sorakozik húsz pár télicipő a gardróbban, a kicsik nőnek, mint a here, mindig kell eggyel nagyobb rugdalózó, és ott tartunk, hogy már az e-shop sem fenékig mézesbödön.
Manapság majdnem mindent megkap az ember interneten. Helyzet van, vírushelyzet, borzasztóan utálom ezt a kifejezést, elvette az életünket, a megszokott dolgainkat, ugyanígy elvette a mosolyunkat, az ölelést és a kézfogást. Hiába a „vastag” folyószámla, ezeket bizony nem tudjuk megrendelni. Nem mintha drága lenne, éppen ellenkezőleg, a legfontosabb dolgok az életben ingyen vannak, pont azért megfizethetetlenek. Egyre feszültebbek vagyunk, olyan ez a történet, mint azok a kígyózó sorok a tesztállomások előtt: hozzászokunk, de közben elveszik bennünk az ember…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben SzerdaHelyen…