FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A napokban folyamatosan digitalizáltam a DAC-os archívumom egy töredékét, miközben elgondolkodtam, annak idején mi csak az újságokból tudhattuk meg az új szerzeményeink nevét, és persze a távozókét is. Napjainkban – köszönhetően az új lehetőségeknek – találgathatunk, mikor jelenti be végre hivatalosan is a klub azt, amiről már az egész város beszél.
Nekem ez egy kicsit snassz, semmi sem maradhat titokban, egy elkapott Insta fotó például olyan keresési lavinát indít el, amibe végül a „nagy” Messi is belekeveredik. Persze, ebben a történetben nem a kíváncsi szurkolót kell okolni, végtére is a klub dolga lenne szabályozni, hogy az újoncok hogyan kommunikálhatnak a külvilággal. Meg aztán az vesse ránk az utolsó követ, aki ebben az áldatlan helyzetben ura tud maradni vágyainak: mikor mehetünk ismét meccsre? Mennyi százaléknál tetőzik a járás, 10,4? Krisztus teste! 🙁
Dunaszerdahelyen jelentkezett be egy argentin, név szerint Luciano Vera, a River Plate fiatal védője, ez ugye csak egyet jelenthet!? Vagy Creighton Braun, az amerikai tinédzser kinézetű védekező középpályás, valószínűleg szülei kíséretében szerződést írt alá, DAC-logó alatt, amit máris készpénznek vehettünk. Vera drágább, mint a Kalmár, a focit szerető DAC-szurkolók tudják, a Boca Juniors (mégiscsak sárga-kék) ősi riválisától érkezett, nem túl magas, jobbszélső, stb.
Úgy „bevizsgálták”, akár a búcsúi lóvásár tündöklő paripáját, minden ott van róla ugyanis a világhálón. Merészebbek valószínűleg azonnal bekövették, hogy ne maradjanak le élete egyetlen mozzanatáról sem.
Én meg szimplán annyit mondok, rendben, már csak a focitudását kell megmutatnia, az a legfőbb paramétere.
Csak a Fábry ment el úgy, ahogy az illik, fogta magát és „dovi-dopo”. A Vasas után egy újabb hagyományos magyar csapattal mérte össze erejét a DAC, mindkettő nagy múltú ugyan, de jelenleg NB2-es csupán. Ott volt ismét a közvetítés elején az a rengeteg idegen kommentelő, Friede rajongói (aki egyébként pályára sem léphetett). Két perc után ki is kapcsoltam a hírfolyamot, drágaságom „fodbalozz” inkább valamit, aztán majd jöhet a rajongótáborod is. Egyelőre jobban lázba hoz a sepsiszentgyörgyi „Snowman Ultras”! Majoroséknak mennyi követőjük lett volna, ha már abban az időben létezik közösségi háló? Tudom, ezt a fiatalabb generáció nem értheti meg, nem is várom el, még szerencse, hogy a DAC örök. Előkészületi mérkőzés az Akadémia akkurátusan gondozott gyepén, januárban!
Ha előbb szkeptikusan tekintettem a modern világra, meg kell, hogy kövessem magam, hiszen régebben ilyen zöld füvet az év ezen időszakában csak képeken láttam.
Így aztán kénytelen vagyok elfogadni, ha nincsenek a legújabb kor vívmányai, műfű és fűtött zöld gyep sincs januárban, csak salak – ahogy Németh Krisztián is említette azt. Meg YouTube sem, ami nélkül most ez a jegyzet nehezen íródna: szakadó esőben a jelenlegi legerősebb kezdő tizeneggyel állt fel a DAC, Besko bal (!) oldalt, a Kružliak–Müller páros középütt, jobb szélén meg a Blecki. Klasszikus belső védőnk nincs is több, azt hittem, a Vasas elleni meccsjegyzetben elhasználtam az összes pókeres hasonlatom: nos ez így egy előre terített sor. A védelmünk lesz a mérleg nyelve, az tuti! Az első játékrész legnagyobb helyzete a győriek előtt adódott, barátságos meccshez képest sok a faul, meg a lap.
Fordulás után taktikát váltott a DAC, gyakorlatilag csak egy csapat maradt a pályán, meg a Priskin Tomi, aki párszor hintába vágta a mieinket.
Na és akkor a gólok, Ramirez szép fejese, Blackman beadása után – 1:0. Balić profi gurítása egy sakk-matt helyzet során (az asziszt Nicolaescu nevéhez fűződik) – 2:0. A harmadik gólunkat Kalmár szerezte büntetőből, melyet Divko buktatásáért ítélt Kralovič játékvezető (régi „barátunk”, ugye).
Azért azt megjegyezném, hogy ezt a Győrt nem volt nagy művészet legyőzni, tehát a hangzatos szalagcímek mellé mindenképp oda kell írni, hogy a ligában jobban fel kell majd kötni az alsóneműt. Nem vagyok továbbá nagy fűszakértő ugyan, de le a kalappal a gyepmester előtt, a szakadó eső ellenére én egyetlen fűcsomót sem láttam felszakadni. Összegezve a látottakat, hálás vagyok a modern világnak, hogy láthattam a meccset, és nem a hétfői napilapból értesülök csupán az eredményről. Szóval valamit valamiért…
DAC 1904 – ETO FC Győr 3:0 (0:0)
Góllövők: 50. Ramirez, 70. Balić, 72. Kalmár (11 m).
DAC: Jedlička – Blackman (79. Vera), Müller (64. Braun), Kružliak, Beskorovainyi – Nebyla (46. Nicolaescu), Schäfer (82. Sharani), Balić (79. Njie) – Divković (73. Andzouana), Ramirez (73. Taiwo), Kalmár (73. Moumou).