FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Beköszöntött a tavasz, a mi tavaszunk! Megmutatta egyelőre még gyenge arcát, de annyi éppen elég volt hozzá, hogy a város megteljen élettel. Végtére is, így van rendjén, a tavasz az élet, az ébredés. Pár hónapja még megköveztek volna biztató szavaimért, azóta viszont a szakemberek véleménye is változott. A mozgás egészséges, az egészségben pedig ott az erő, az erőben az ellenállás a „gonosszal” szemben! Szóval a jó idő kicsalta az embereket az utcára, a játszóterek pedig megteltek gyerekzsivallyal. Mi is kicsit messzebbre merészkedtünk, apám sírjához is elmentünk, idén először. Mondanom sem kell, a temetőben sem voltunk egyedül…
Ebben a jegyzetben több dologgal is foglalkozok: úgy, mint a közbiztonság, a bevásárlási szokásaink, illetve a napokban folyó lomtalanítási akció. Aktuális történet mind, de írhatnám úgy is, a téma a földön hever. Húsvét közeledtével még a szokásosnál is nagyobb tumultus várható a boltokban. Eszembe jutott a gyerekkorom, a régi húsvétok, barkaszedés apámmal, amint az első napsugarak meleggel simogattak. Tetszenek tudni, mi az, ami az embereket a vírusnál is jobban megviselte? De még talán a pénzügyi gondoknál is jobban?!
A bezártság és a rettegés, ezek mind olyan dolgok, amiket csak nagyritkán említenek, pedig gonoszabbak minden nyavalyánál.
Így aztán a mozgás felszabadít, persze jelen esetben csak akkor, ha óvatossággal párosul. Elvégre, az intelligens ember mindent elkövet, hogy megóvja egészségét a szabadban is, ugyanúgy maszkot visel, kezet fertőtlenít, ám közben friss levegővel telíti tüdejét. Az oxigén pedig feljut az agyba, olyan impulzust közvetítve a szervezetnek, ami felülírja a rettegésünket. Tavaly ilyentájt szilvafát ültettünk, azzal az üzenettel, hogy: „bezárták a kocsmát, lépnünk kellett”! Akkor még humorosnak gondoltuk, egy év elteltével viszont már inkább szomorú, hisz’ gyakorlatilag ugyanott tartunk, ahol tavaly. Sőt!
A napokban az említett lomtalanítás kapcsán feltűnt a rengeteg idegen furgon az utcákon, akik amolyan „előlomtalanítást” végeznek.
Szokásos sétánk közben az ikreinkkel a máskor oly’ csendes Sikabonyban jártunk. Az utcára kirakott kacatokból kiválogatják a még használható dolgokat, alkatrészeket, olykor a háztulajdonosokat faggatta, akadna-e még valami? S bár nem hinném, hogy összefüggés van a két sztori közt, de az utóbbi hetekben megszaporodtak az autófeltörések, üzemagyagtartályok megfúrására az éj leple alatt. Gondolom, ezeknek az elkövetőknek sincs hivatalos papírja róla, hogy nem dolgozhatnak home office-ban, komoly bosszúságot okozva a gépkocsitulajdonosoknak. Remélem mihamarabb felderítik az ügyet és nyakon csípik az elkövetőket.
Rossz fényt vet Dunaszerdahely közbiztonságára! Apropó a kijárási tilalom miatt, az este nyolc utáni „csavargásért” a plusz szankciót is tessék majd beleszámolni nekik.
Ne mindig csak a szabálytalanul parkoló autótulajdonosokat szekírozzuk. Rezidens, meg nem rezidens parkolást találunk ki, ettől még nem biztos, hogy több parkolóhely lesz. Felesleges körök, miközben volnának komolyabb problémák is. Olyan ez már, mint gyerekkorunkban az Eska 24 márkájú kerékpárral közlekedő „szürke egerek”, vagyis s pótcsendőrök munkája, akiknek az volt a legnagyobb hőstettük, hogy elszedték tőlünk a labdát, ha füvön fociztunk. Persze, csak ha utolértek minket, mert mindegyik „szürke egér” idősebb, köpcös fószer volt.
Milyen világba születtek szegény gyerekek? – jegyezte meg a minap egy idős hölgy az utcán, a kicsikre utalva.
De miért is? – kérdeztem vissza. Nincs háború, van munkám, van mit ennünk és innunk, ott a rengeteg bevásárlóközpontunk (ahová jár, aki jár, hisz’ covid nélkül sem érezzük a paradicsom valódi ízét). Gyerekkoromban csak a lakótelepi élelmiszerüzletben vásárolhattunk, mégis vígan elvoltunk, pedig nem vetett fel sosem a gazdagság minket. Minden évben ugyanígy oda-vissza állítgattuk az órát, ahogy most, és akkor is morogtunk rajta, hogy mekkora hülyeség. Azóta vagy ötvenezerszer elmondták, most utoljára! Állítólag az idei óraátállítás valóban az utolsó, hiszem, ha látom. Igaz, van, amit nem látok, mégis hiszek: Vidám húsvétot kedves barátaim, erőben egészségben!
Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, mert feltámadott… (Lukács 25. 5-6.)