Április utolsó hétvégéje Dunaszerdahelyen hagyományosan a búcsú ideje. Gyermekkoromban „kisbúcsúnak” hívtam, igazából nem értettem, ha szeptemberben van a „nagy” vásár, miért tartanak még búcsút is. Sőt, ez a történet a múlt rendszerben összefonódott május elsejével, mivel a munka ünnepén még javában lehetett rózsát lőni, utána pedig felülni a körhintára. Aztán persze beleástam magam a témába, egészen Szent Istvánig jutottam, sőt még azon is túl. Szent István törvénye értelmében, minden tíz falunak egy templomot kellett építenie.
Dunaszerdahelyen első templomának védőszentjévé Szent György vértanút, a lovagok, lovasharcosok és fegyverkovácsok patrónusát választották. Április 24-e Európa-szerte a tavasz nem hivatalos kezdetét is jelenti. Ezzel egyidejűleg városunk megalapítására, Szerdahely a környező településekkel – Nemesszeggel, Újfaluval, Előtejeddel – való egyesítésére is emlékezünk.
Sikabony jóval később lett csupán városrész, búcsúját is külön tartotta. Anno minden évben elsétáltunk rá, nekem szinte más dimenziót jelentett, ugyanis nem túl gyakran fordultam meg faluhelyen. Majd mikor körbekerítették a búcsú helyének területét, valahogy elveszett bennem a varázsa.
A világjárvány miatt ahogy tavaly, 2021-ben sem tartották meg sem a sikabonyi, sem pedig a dunaszerdahelyi búcsút.
Ahogy újkeletű szokás szerint a Szent György-napok nevezetű eseményt sem. Szent György keresztény vértanú volt, katonaszent, a 3. és a 4. század fordulóján élt. Leginkább a sárkányölő lovag képében ismert, arra utalva, hogy a hit a gonoszt minden alakjában legyőzi. A legenda szerint Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor György fegyveresen ellene vonult Krisztus nevében. Lovára pattant, keresztet vetett, és olyan súlyos csapást mért kardjával a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Azon a helyen templomot építettek, az oltárnál forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle.
Mer valaki kételkedni a legenda valóságtartalmában? Ugye, hogy nem.
Napjainkban szintén elkelne egy ilyen lovag, aki végképp legyőzi a covid-19 nevű „sárkányt”. Úgy néz ki, a jó idő beálltával egyre gyengébb lesz, a boltok is kinyitottak, ezzel egyidejűleg a vasútnál is a hagyományos menetrend szerint járnak már a vonatok.
A korlátozások fokozatos enyhítésének hála, „szokatlan” dolgot tettünk a minap. Képzeljék, sétáltunk a családdal a városban, kimentünk a játszótérre, hamburgert, meg hot-dogot ettünk, majd belefért még egy fagyizás is. Remélem érződik a mondatomból az irónia, ugye, korábban ezeknek a dolgoknak semmiféle hírértéke nem lett volna.
Hétfőn már a teraszok is kinyithattak, ahol a szépen megterített asztaloknál ott gyöngyözik a csapolt sör aranysárgán, melynek habja ünneplőbe öltözteti a korsót.
Az ember szinte a fellegekben érzi magát hirtelen. Megrészegülten visszatekint az elmúlt időszakra, emlékezik azokra, akik éppen a gonosz „sárkánnyal” szemben maradtak alul. Korlátozott létszámban a templomok is megnyittatnak a hívők előtt, sőt, úgy néz ki, páran focimeccsre szintén eljuthatnak majd.
Az átláthatatlan és sokszor logikátlan rendeletek útvesztőjében járva elénk tárul a jövőkép. Talán újra lesz valódi nyár, napfényes strandolás, hűsítő lubickolás. Listámra az oltás is felkerült, mint 40 pluszos alanyi jogon, nem élve a stratégiai vállalatom által nyújtott kiváltságokkal, így utaznom sem kellett érte.
Ha már szóba került az Isten háza, a sikabonyi Mindenszentek temploma mellett végre átadták városunk legújabb körforgalmát.
Stílusosan elneveztem magamban Szent György útjának, az elmarad búcsú miatt, de utalva az élet körforgására is, amelyben mindig jöhet nem várt akadály. Nem feltétlenül egy sárkányra gondolok, hisz’ az akadály lehet egy magáról megfeledkezett sofőr is akár, aki nem adott előnyt nekünk, vagy éppen ilyen pandémia, mint amivel már több, mint egy éve küzdünk.
Így aztán ha jó utat kívánok, egyben töretlen egészséget is kívánok, kedves barátaim. Remélem egy év múlva már jöhet a „kis”búcsú, s talán szeptemberben már a „nagy” is!