A cikk megjelent a Klikk Out 2015/09. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Néha eljön az a pont, amikor egy kapcsolat már csak terhet, kellemetlenséget jelent. Ritkán érzi úgy mindkét fél, hogy véget kellene vetni az örökös veszekedésnek és új lehetőségeket keresni, immár külön. Ezért a „közös megegyezésen alapuló” szakítások száma elég alacsony… Tény, hogy mindig annak fáj jobban, akit dobnak, de a másik fél sincs könnyű helyzetben. A kapcsolat lezárása nehéz időszak, amelyet csak következetes figyelemeltereléssel, tanulságok levonásával lehet valamelyest könnyebben „túlélni“.
Kapcsolatok jönnek és mennek, a 21. században a házasság intézménye mind kevésbé bír társadalmi jelentőséggel. A fiatalok általában társkapcsolatban élnek, papírok nélkül – így talán könnyebb is megszakítani az olykor ellaposodó, kifáradt viszonyokat. Le kell szögezni, hogy a szakítás nem mindig a legjobb megoldás: ha problémák vannak egy kapcsolatban, sokkal többet ér leülni és közösen átbeszélni (sírás és hisztiroham nélkül), hogy jelen pillanatban mi nyugtalanítja a feleket.
„Az őszinteségben az a jó, hogy tanulható“ – mondja Csernus Imre pszichiáter, és én is osztom ezt a véleményt. Ne feledjük, ha bizonyos visszatérő elemek, hibák figyelhetők meg az elmúlt kapcsolatainkban, érdemes ezekkel foglalkozni, hogy a következő alkalommal képesek legyünk őket kiküszöbölni. Aki nem vall nyíltan az érzéseiről (legalább a párjával szemben), az önmagát hitegeti és a gondok megoldását képzeletbeli jótündérekre bízza – mindhiába.
A szakítás kimondása fontos döntés, ráadásul a másik számára kisebb traumával bír, így nem árt előre felkészülni.
Gondoljuk végig, mi mindent éltünk meg a kapcsolat során, mik azok a tényezők, amik az együtt maradás mellett szólnak, és mi indokolja a szakítást. Aki kimondja, konkrétumokkal kell, hogy rendelkezzen, „hát nem tudom“-okra nem lehet alapozni a döntésünket. Ne gyakoroljuk el túl sokszor, mit fogunk mondani, mert a Nagy Pillanatban csak habogni, hümmögni fogunk és a másik komplett idiótának fog nézni minket, azt latolgatva, vajon miért is volt eddig velünk?
A kapcsolat lezárása ÉLŐBEN kell, hogy történjen. Nem megoldás egy kétoldalas litániát küldeni a Facebookon, amelybe minden érzelmünket (hüpp-hüpp) belefoglaljuk, 160 karakteres SMS-be zsúfolni az együtt töltött időt pedig egyenesen pofátlanság. Ha az illető valóban jelent/jelentett számunkra valamit, minimum annyival tartozunk neki, hogy szemtől szemben találkozzunk vele.
A „Vége“ vagy „Szakítok veled“ címszavakat tessék elfelejteni, az ezekhez hasonló, minimalista üzenetek csak dühöt, agressziót és milliónyi kérdést szülnek a másik félben.
Van az úgy, hogy a fekete leves nekünk jut. Elszomorító, ha belénk sulykolják a „nem kellesz” érzést, az ember lánya rögtön értéktelennek érzi magát és (alkattól függően) önmagába zuhan. A fájdalmat és a másik hiányát egész érzelmi spektrumon lehet megélni, amely a szélsőségektől, depresszív gondolatoktól, bosszúvágytól sem mentes.
Mit NE TEGYÉL, ha szakítanak veled?
1. NE kezdj el rosszindulatú pletykákat terjeszteni a másikról, ne becsméreld nyilvánosan az illető férfiasságát, ne tárgyald ki a szexuális életeteket „már úgyis mindegy“-alapon!
2. NE nézz direkt szomorú filmeket, hacsak nem akarsz órákig bőgni – immár a főhős halálán is!
3. NE fojtsd evésbe a bánatod, mert a végén a szívfájdalom mellé gyomorrontást is kaphatsz!
4. NE omolj az első szembejövő pasi karjaiba – mi van, ha Életed Szerelme néhány nap után másképp gondolja a dolgot?
5. NE hidd, hogy a féktelen bulizás gyógyír a sebeidre!
6. NE játszd el, hogyminden a legnagyobb rendben és erősebb vagy, mint valaha!
7. NE üldözd üzenetekkel az exedet, mert csak nevetségessé teszed magad!
8. NE üldözd üzenetekkel az exed új párját, bosszút forralva a sérelmeidért!
Mit TEGYÉL, ha szakítanak veled?
1. Fordíts több figyelmet a családodra, az őszinte baráti beszélgetésekre!
2. Járj többet a természetbe, a környezet inspirációt és pozitív gondolatokat ébreszt!
3. Vezesd le sporttal az összegyűlt feszültséget! Egy kiadós futás, úszás vagy kosárlabdázás után a vérkeringés fokozódik, megindul az endorfintermelés és az egészségedet is támogatod.
4. Szedd elő újra a kreatív énedet! Mindegy, hogy vízfestékkel, zsírkrétával vagy gyöngyökből alkotsz valamit és a rajzkészséged egy ötéves szintjén mozog – lényeg a kikapcsolódás és a sikerélmény.
5. Ha a trauma eloszlani látszik és levontad a tanulságot, fokozatosan nyiss újra mások felé. Nem kell egész hátralevő életedben „gyászolnod“, lehetőségek hada áll még előtted…! 🙂