Mindannyian szeretünk utazni, új helyeket, ismeretlen tájakat felfedezni, ahonnét kedves emlékekkel térünk haza. Rovatunkban ezúttal egy életút emlékezetét járjuk végig, Dunaszerdahely legismertebb polgárának személyében, akivel lépten-nyomon találkozhatunk a városban. Úgy is mondhatnám, olyan Vámbéry Dunaszerdahelynek, mint Puskás Öcsi az egyetemes magyarságnak. A gyerekeknek pedig egyszerűen Ármin bácsi, egy kedves figura a város korzójáról.
Vámbéry Ármin (eredeti néven: Wamberger Hermann) a Pozsony melletti Szentgyörgyön született 1832. március 19-én. Még nem volt egyéves, amikor meghalt az apja. Édesanyja, hogy a népes családnak megélhetést biztosítson, férjhez ment egy Fleischmann nevezetű dunaszerdahelyi kereskedőhöz, így került Vámbéry Dunaszerdahelyre. Ahogy Vámbéry a Küzdelmeim című életművében említi, mindig is Dunaszerdahelyt tekintette szülővárosának.
Nyilván így fordulhatott elő, hogy számos lexikon városunkat tünteti fel születési helyének! A Küzdelmeimből idézünk:
Így került anyám, s vele együtt én is, Dunaszerdahelyre, abba a városba, mely öntudatomat ébredni látta. Szülővárosomnak én azért ezt a várost tekintem s nem azt a másikat, melyben a nap fizikai világosságát megpillantottam.
Dunaszerdahely városa mindig is büszke volt híres „szülöttjére”, bár valódi nagysága sokáig rejtve maradt az egyszerű nép körében. Előbb a kultikus „lefutós” utca viselte Vámbéry nevét, majd a lakosság által „templom térnek” hívott városrész. Ideológiai szempontból talán jól is jött az akkori városvezetésnek, hogy a település központi tere, melynek domináns építménye a katolikus templom, olyasvalaki nevét kapja, aki nem kötődik a szakrális építményhez. Az óváros időközben a felismerhetetlenségig megváltozott, a Vámbéry utca teljesen eltűnt, illetve részben beolvadt a térbe. 1980. október 16-án Vámbéry Ármin tiszteletére emléktáblát avattak, melyet a róla elnevezett térre nyíló új ötemeletes lakó- és üzletház árkádja alatt helyeztek el. Szövege szerint:
Ezen a helyen állt a világhírű tudós és utazó háza.
Az emléktáblát Mácsay Gyula, a dunaszerdahelyi Városi Nemzeti Bizottság alelnöke kezdeményezte. Maga az alkotás a szintén dunaszerdahelyi kiváló akadémiai festő, Almássy Róbert keze munkáját dicsérte. A tábla sorsát bizonyára sokan ismerik. A rendszerváltozást követően a tér felújítása során leszedték a falról és már nem került vissza eredeti helyére. Talán mert addigra nyilvánvaló lett, hogy tulajdonképpen nem is ott állt Vámbéry háza. Ismét a Küzdelmeimből idézünk:
Házunk, természetesen szegényes, roskadozó, földszintes bérház, a város végén állott egy füzes szélén és közvetlenül a nagy rét mellett… A házunk mellett vitt el az országút a Dunaszerdahely és Komárom közé eső csallóközi falvakba.
Ugyanakkor nem maradt sokáig Vámbéry emlékhely nélkül a tér. 2001-ben Dunaszerdahely Város Önkormányzata és a Vámbéry Ármin Polgári Társulás közös kezdeményezésére felállításra került a Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész által megformázott Vámbéry bronz mellszobor, egy emlékfal központi alkotásaként.
Vámbéry korának kiváló tudósa, fáradhatatlan utazója volt. Akaratereje, tudásvágya átsegítette őt minden akadályon. A Vámbéry Ármin P.T. célja Vámbéry Ármin szellemi örökségének ápolása és bemutatása az utókornak.
Ha Dunaszerdahely, akkor Vámbéry, ha Vámbéry, akkor Dunaszerdahely!
Kultusza a Polgári Társulásnak is hála, immár az őt megillető méreteket öltött a városban. Két oktatási intézmény, kávéház és konferencia is felvette a híres utazó, kelet-kutató és nyelvtudós nevét. A Nyugati lakótelepen 1982-ben megnyitott Hviezdoslav utcai Alapiskola 2000-től már Vámbéry Ármin Alapiskola néven fogadta a tanulóit.
2001-től pedig a város gimnáziumát Vámbéry Ármin Gimnáziumnak hívják. Az intézmény tavaly ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját, ennek apropóján illik picit visszaemlékezni az elmúlt hét évtizedre:
1951. szeptember 1-jén kezdte meg a munkáját a Dunaszerdahelyi Magyar Gimnázium első osztálya az evangélikus templommal szemben, a Major utca (a mai Rózsa utca) sarkán lévő egyemeletes magánházban, mint a szlovák gimnázium párhuzamos osztálya. 1953 szeptemberében az iskola hivatalosan a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola nevet kapta, ekkor a Május 1. téren (a mai Szt. István tér) levő volt római katolikus iskolába költözött. A gimnázium mostani helyén az 1958/59- es tanévben kezdődött meg az oktatás.
Minden esztendőben megrendezésre kerülnek a Vámbéry napok, illetve -Irodalmi estek. A Vámbéry Ármin Nemzetközi Konferencián 2002-től nemzetközi tekintélyű tudósok tartanak előadásokat Vámbéry munkásságáról, valamint a múlt és a jelen történéseiről azokban az országokban, amelyekben Vámbéry járt. Pár éve újabb emlékhellyel gazdagodott városunk: 2018. november 8-án leplezték le Vámbéry Ármin egészalakos szobrát a Bartók Béla sétányon.
Mag Gyula szobrászművész alkotásának patronátusai: Hájos Zoltán, Kulcsár Lajos, Peter Koprda, Horváth József, Rácz József, Hodossy Gyula, valamint a Szuverén Máltai Lovagrend. Csak kevés ember állja meg – legyen az városunk polgára, vagy turista -, hogy ne üljön le Vámbéry szobra mellé a padra, esetenként egy fotó erejéig. Hát még a gyerekek mennyire kedvelik életnagyságú mását, aki a nyári hőségben és a téli zimankóban is ugyanolyan öreguras fizimiskával és „térképes könyvvel” a kezében várja őket.