Fotó: Pixabay.com
Ha azt hallom, nyár, szinte automatikusan megszólal a fejemben a hasonló kezdetű dalocska, megrohan ezer illat, íz és emlékkép, és a hozzájuk tartozó jellegzetes hangulat. Hallom a kés alatt repedő érett dinnye hangját, érzem a bőrömön a könnyű nyári vásznak libbenését, a nyelvemen olvadó fagylalt édes ízeit. A kisgyermekek ártatlan örömével halászom ki ilyenkor a fiók aljából a lenge, színes holmikat, a beépített szekrény mélyéről pedig a beporosodott szandálokat. Mit mondjak? Szeretem a nyarat. Nálam négy évszakból három mindig az lehetne…
Sipos Janka: Június
nyár van, nyár, és sok-sok tarka holmi
a szandál alól kivillan a zokni
arcon a szeplő, válladon a pír
és verssorokkal terhes a papír
nyár van, nyár, és pattogzik a festék
pödörnyelvet öltögetnek a lepkék
nyitott ablaknál hajnalban madárdal
zajos részeg vonul többedmagával
nyár van, nyár, futóhomok az aszfalt
olvadt kátrány cipősarkat marasztalt
függő helyett megteszi a cseresznye
fecskék csapnak le a szúnyogseregre
nyár van, nyár, és allergiaillat
kiteregettük már a maszkjainkat
előttünk fröccs és bodzás limonádé
táncolj, csak táncolj, Budapest parádé
nyár van, nyár, hagyd a nyelved eleredni
a tagjaid a fűbe heveredni
bogarak csiklandozzák a vádlid
hosszú a tél, pihenj egy szemhunyásnyit
