Ma a sárga-kék lányok megkezdték a klub történelmének második nemzetközi kupaszereplését, és mivel a tavalyi menetelésünk a negyeddöntőben ért véget, idén a második körben kapcsolódott a küzdelmekbe a csapatunk. Viszont a sorsolás nem volt túl kegyes hozzánk, mivel azonnal egy nagyon erős ellenfelet kaptunk, a második legjobb izlandi csapatot, a Valur Reykjavíkot, amely korosztályos, illetve két felnőtt válogatottal van megtűzdelve.
Térjünk magára a meccsre – az első perctől észrevehető volt, hogy a Valur igazi skandináv kézilabdát képvisel, gyors, dinamikus játékot játszva. Szerintem, főleg az egy-egy elleni játék volt a nagy erősségük. A mi csapatunk erre nagyon jól reagált, sokkal dinamikusabban, gyorsabban játszottunk, mint általában a MOL Ligában.
Rendre jó távoli lövésekkel leptük meg a nem éppen biztos izlandi kapust, ennek ellenére az első félidő végéig fej fej mellet haladtak a csapatok. Az első felidő végén egy utolsó másodperces góllal egyenlítettünk, a félidei 13-13-ra, ez egy fontos momentum volt, lelki erőt adott a lányoknak.
A második félidőt nagyon jól kezdtük és elhúztunk három góllal, kihasználva azt, hogy az izlandiak legjobbja, a beállójuk a félidő végén sérülést szenvedett, és már csupán öt percre tért vissza a játékba. Játékostársai viszont úgymond visszatértek a játékba, és utolértek minket, a második félidő felénél újra döntetlen lett az állás. Csapatunk erre is nagyon jól reagált, nagyobb sebességet facsart ki magából, és ennek végeredménye egy nagyon biztató háromgólos nyereség lett az első mérkőzésen.
Szerintem a győzelmünkről a nagyon jó helyzetkihasználás, illetve a kapusunk teljesítménye döntött. Az értékelésem végén pedig a három legjobb neve: Magera, Desortová, Élő.
A visszavágó holnap este 20:00-kor újra a városi sportcsarnokba lesz, a focimeccs után lehet szurkolni a csarnokban vagy a tévé előtt. Mindenkit szeretettel várunk, hogy segítsen kiharcolni a továbbjutást. Hajrá, DAC!
