FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Úristen, mennyi busz! – nyilván számbelileg utaztunk már többen is Fortuna Ligás meccsre 2014 óta, de ennyi buszt egyben utoljára kb. az Antal-éra kezdetén láttam túrázni. Persze ismerjük az okokat és a miérteket, viszont a masszív „SAD-kás” inváziót látva még Csák Máté is kitűzte a sárga-kék zászlót a vártornyon. „A lehetőség előttetek, a tábor mögöttetek” – közel ötszáz DAC-szurkoló utazott el Trencsénbe, hogy az adódó lehetőséget kihasználva, biztassa a csapatot a három pont megszerzésében. Kellett is a biztatás…
A Slovant három pontra megközelítve egyfajta győzelmi kényszer érzésével, alapvető elképzelés és az eltiltott Krstović nélkül léptünk pályára. A trencséniek szokás szerint megöntözték a műfüvet, amitől elvileg a gyorsabb, pörgősebb játékot várhatnánk – a hazaiak pörögtek, mi nem annyira. Ráadásul már a 3. percben megsérült Andzouana, rögtön cserélni kellett. Béla, a masszőr kézmozdulata félreérthetetlen volt – kényszerű csere. Az esetet nem előzte meg szabálytalanság, de ami ezután következett, az trencséni részről bizony túlment a férfias küzdelmen. A játékvezető sem állt mindig a helyzet magaslatán.
Utólag olvastam fórumokon, miszerint: a bíró részrehajló volt, mivel három pirosat is kiosztott a hazaiaknak, s csak ezért tudtunk nyerni…
Mindhárom piros lapot jogosnak éreztem, sőt az első kiállítás már jóval korábban indokolt lett volna. Viszont nem akarnék én itt ünneprontó lenni, de a mondat másik felében sajnos lehet némi igazság. Nem írhatom azt, hogy „felnégyeltük” a Trencsént, bár az eredményből olybá tűnik, s évek múltán tudom, senki sem fog emlékezni a játékra, csak a 0:4-re. Ja, és hogy milyen komoly túra volt – a DAC-drukker már csak ilyen. Most éppen arról álmodozik, hogy nemcsak megközelítjük a Slovant, hanem utol is érjük. Aztán majd egy drámai ki-ki meccsen… Én is álmodozom, kár, hogy néha látok is, nemcsak nézek!
Az első félidőben alig veszélyeztettük a hazai fiatal kapus hálóját, nem úgy a trencséniek – Blackman a gólvonalról mentett. Jött az első piros…
Agresszív, esztelen focit játszott a Trencsén, technikailag nem tudtak fölénk nőni, de emberhátrányban is aktívan játszottak. A favágók csontzenéltek – Káčer hordágyon végezte. Elég idő telt el már a második játékrészből, mégsem jutottunk egyről a kettőre, illetve egyre sem tellett eddig – egy gólra sem. Hármas csere következett: Ramadan, Veselovský és Kalmár jelentkezett játékra. Időközben a szurkolótábor is egyre harsányabban adta tudtára a csapatnak, hogy harcolni és gólt kéne rúgni!
Másodszor is villant a piros, kettős emberelőnybe kerültünk!
A Trencsén igyekezett még az eddigieknél is jobban tördelni a játékot, húzni az időt, ilyenkor ez van megírva a nagykönyvben. A 84. percig sikerült nekik, pár embert már gondolom a guta ütögethette. Egyébként nem volt VAR a mérkőzésen, bár komolyabb vitatható szituáció sem. Viszont öt-hat perccel a vége előtt, ha a videóbírón múlott volna bármi is, állva halunk meg… A ráadás pillanatait is hozzászámolva, maradt szűk tíz percünk döntésre vinni a dolgot, és csupán egyetlen idegszálam, amin a játékosaink táncoltak.
84. perc, megtört a jég: Kalmár nyúlt bele Pinto beadásába – 0:1
Megvan, ott van, meglesz a győzelem! Felpörögtek az események, újabb kiállítás, büntető: Kalmár – 0:2… Kružliak – 0:3… Blackman – 0:4… a játékvezető pedig lefújta a találkozót. Ezt a végső passzust nem tudom másképp leírni: igazi dráma, happy enddel, és máris szólhatott az „Éjjel soha nem érhet véget!” Kilenc perc alatt rúgtunk négy gólt a hajrában, nem nagyon emlékszem hasonló esetre.
Minden jó, ha a vége jó, ráadásul egy napig biztosan mi vezetjük a táblázatot! A többit majd meglátjuk, a fél karomat odaadnám, ha a medvét listavezetőként látnánk előbújni a barlangból! Írtam a Mikulásnak és a Jézuskának is:
Tavasszal vitrint, vitrinbe kupát,
Zoknit is, meg alsógatyát,
Egészségből sokat, pénzből eleget,
Világbékét és pálinkát, egy keveset!
Hajrá, DAC!
TRENCSÉN–DAC 1904 0:4 (0:0)
Gólszerzők: Kalmár 2x, Kružliak, Blackman
DAC: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana (6. Muhamedbegovic, 77. Kružliak) – Káčer (61. Nebyla), Dimun, Veselovský (61. Kalmár) – Blackman, Leginus (61. Ramadan), Gavrić.