POÓR TIBOR: Cserepadra került Ramadan és Kalmár… Amikor pályára lépett Ramadan, a pálya tele volt már maszatolva a hazaiak harcias, destruktív, egyben nagyon alacsony minőségű teljesítményével, és a mi mozgás nélküli, komplikált játékunkkal. Vitális szenvedett a már több meccsen gyengén játszó Káčer mellett, le kellett venni… A játékunk hasonlóan rideg volt, mint a hangulat a cserepadunkon, amin nem segített a Borbély Balázsnak címzett telefonhívás sem. Mellesleg, megkérdezem Szigit, hogy szerinte ki és mit…, majd a SzerdaHelyzetben… Két kapus: Petrášnak nem volt komoly védenivalója, volt két rossz helyezkedése a centerre, Száraznak ez a jobbik teljesítménye volt. Mindamellett, tavaly hasonló hibák jellemezték mindkettőt – mennyiségben is. Guľa, a szlovák liga viszonylatában nem egy hú, de nagy edző, de nem is hú, de rossz. Viszont, amit már az elejétől számlálok, a rizikó határán mozog, és ezen a három meccsen a határon túl volt már. A végére – Kalmár, és aztán a többit majd Szigivel…. Ne adjunk egy Kalmárnak olyan pozíciót, amire a Nikében 1,01 az odds, hogy nem sikerül neki. Ez a játékos, ellenben a többivel, képes fontos dolgokra. És ne tíz perceket kapjon… Ja, és egyforma mércét pl.Káčerral…
SZIGETI ATTILA: Próbálok tárgyilagos lenni. Miért kell ezt a sokpasszos kombinatív játékot erőltetni, és miért nem tudunk labdaszerzés után gyorsabban támadást építeni? Ebből kifolyólag 15-20 (néha sokkal több) passzból támadásokat szervezni? Igen, kedves olvasó, ehhez több futómennyiség szükséges és nem annyi, mint Krstovićé már sokadik meccsén. Miért nem nyúl bele az edző korábban a szervezőjátékba – gondolok itt Káčer és Dimun langyos játékára – ha látja, hogy ötlettelen a játék? Sok kérdés fogalmazódik meg bennem, de lehet, hogy csak a meccsen látottak zaklattak fel ennyire. Viszont a felkészülés hozadéka egy gyenge kupaszereplés és Nagymihályban elszenvedett döntetlen. Nálam ezeket már régen meg kellene indokolni és nem mellébeszélni. Nem hallgattam az edzőnk értékelését még, de ha az ellenfél küzdeni akarását és kvalitását fogja dicsérni, akkor nekem el kell gondolkodnom a legközelebbi DAC-mérkőzések értékelésén. Gyenge, és most már egy bocsánatkérés sem elég (Káčer). Az viszont tény, hogy Száraz Bendzsit elengedtük, és mi kapust kerestünk. …hogy mire vall ez, azt döntse el a kedves olvasó! Taktika, hozzáállás és eredmény eddig nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, és nekem senki ne jöjjön azzal, hogy „mindhalálig” a csapat mellett.
U.I.: Enyhén kellett fogalmaznom!