NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL ILLUSZTRÁCIÓS FELVÉTELE
A statisztikai adatok szerint a 29. idényünket kezdtük a honi legfelsőbb osztályban, ebből, ha jól számolom a kilencediket az új éra, tehát a Világi-korszak alatt. Tulajdonképpen ezek csupán számadatok, akad, akiket érdekel, a szurkolók többsége viszont sosem számolgat. Mondhatni, a szurkolók többsége csak a győzelmekre hajt, mert ugyan ki örülne egy gólnélküli döntetlennek, a legtöbb helyen kiesőjelöltnek prognosztizált Nagymihály otthonában? Vagy ki örülne egy döntetlennek úgy általában, amikor a bajnokság derekán éppen az ilyen elhullajtott pontokat siratjuk? A DAC ennél sokkal többet érdemelne! Sokkal többre vagyunk hivatottak – ízlelgesd magadban a mondatot…
Más részről tény, hogy nem lehet minden meccset megnyerni, olyan csapat nincs a földkerekségen, amelyik folyton győz. Magyarázhatjuk így is, meg a fonákjáról is, de a végén ismét egy újabb számadatba botlunk, ami majd azt mutatja nekünk, mennyivel kevesebb pontot gyűjtöttünk az előttünk lévőnél. Unalmas eszmefuttatás, igaz? Megmondom őszintén, számomra az kezd unalmassá válni, hogy egyes szurkolóink a végtelenségig lojálisak bírnak maradni a klubbal szemben. Csak rosszat ne mondjunk, mert leszedik a keresztvizet az emberről. De vegyél bérletet!
Ahogy egy korábbi riportalanyom fogalmazott, „nem én vagyok a legnagyobb DAC-szurkoló” – ez bizonyára rám is igaz, bár a hűségemről tudnák mesélni egy s mást…
Ugyanakkor sosem rejtettem véka alá, ha valami nem tetszett, még ha meg is morogtak miatta egyesek. Megboldogult cápó koromban néha kérdőre vontam a játékosainkat, ha az eredménnyel a többség nem volt elégedett. A cápó a szurkolókat képviseli, a foteldrukkereket, a divatszurkereket és a csapatot a világ végére kísérőket egyaránt. Mindenkit! Ha kellett, cipeltem bőröndöt is, olyat, amit nem magamnak szántam. Bizony akadtak meccsek, amikor csak a „cséká” mert a tábor szemébe nézni, a többiek inkább sokáig zuhanyoztak. Elfogadom, hogy mindenkinek lehet, és van is véleménye a látottakról, hallottakról. Nekem például az, amit egyik törzsszurkolónk mondott a héten: DAC nélkül nem lehet élni! A szégyenletes európai búcsú miatt megfontolja ugyan, elutazzon-e Nagymihályra – de én tudtam, ő lesz az első, aki becsekkol a Zemplín stadionjából.
Mert nem bírja DAC nélkül! Nem is kell, a szívet nem illik megcsalni. De nem való becsapni sem, és ezt az átlag tudja. Ugyanis a DAC-szurkoló nem hülye!
Állítólag levonták a tanulságot a klub háza táján az európai kupakudarcot illetően, de én úgy vélem, azokat a konzekvenciákat megint csak nem követték tettek. Tökmindegy mi volt a megegyezés tárgya, nekünk Nagymihályban nyernünk kellett volna. Ilyen háttérrel és hangzatos tervekkel ez a minimum. Így aztán ne aprózzuk el a véleményünket sem: a DAC-szurkoló ismét csalódott, a kiutazók és az otthon maradottak egyaránt. Tisztában vagyok vele, hogy nem a szurkolók dolga a klub ügyeinek megvitatása, nem is kötök útilaput senki talpára ezzel a jegyzettel. Még ha furcsállom is, hogy nulla nullás állásnál az edzőnk csak tíz perccel a vége előtt küldi pályára KáZsét – hogy csak egy mozzanatot emeljek ki a meccsből. Mert ugyan mit kezdjek a fenomenális labdatartási arányunkkal?
Passzolgatunk jobbra-balra, nulla effektivitással. A DAC többre hivatott. Elnézést, ezt már írtam, de nem győzöm hangsúlyozni…
Ja, hogy majd én is kapok röhögő szmájlit, mert nem szabad rosszat mondani a szeretett csapatunkról? Bocs, de nekem Nagymihályban a mutatott játékunk és egy pontocska a DAC filozófiájához mérten kevés. Sőt, édeskevés! Egyébként szerintem ezt a klubnál is tudatosítják, csak valahogy nincs ellenszerük rá. Ugyan már, minek hoznánk újabb kapust, ha a régi jól bevált? Hát azért, mert nem vált be, csak ezt nehéz bevallani… Mint oly sok minden mást… Azt hiszem, túl sokáig hordtam a rózsaszín szemüveget, így nem tudnám megmondani, meddig leszek borúlátó. De cáfoljanak rám az illetékesek. Mindent bele, DAC!
Nagymihály–DAC 1904 0:0
DAC 1904: Petráš – Andzouana, Risvanis (46. Csinger), Brunetti, Mendez – Káčer (90. Záhradník), Dimun (80. Herc), Vitális (61. Ramadan) – Trusa, Krstović, Gavrić (80. Kalmár).