A cikk megjelent a Klikk Out 2023/09. számában.
Fáj a fejed? Beállt a derekad? Rosszul aludtál? Itt van ez a pirula, segíteni fog! – Mennyire ismerősen csengenek ezek a mondatok, ugye? A fájdalom rossz. Meg akarunk tőle szabadulni, amilyen gyorsan csak lehet. El akarjuk hallgattatni, mert kellemetlen és mert kizökkent az életünk megszokott ritmusából. Pontosan ezt a gondolatmenetet használják a gyógyszergyártók annak érdekében, hogy megvegyük a legújabb termékeiket. Ajánlom, hogy egyszer számold meg, hány fájdalomcsillapító-reklám tűnik fel egyetlen reklámblokk alatt. Meg fogsz döbbenni. Mert, ugye, minek is szenvednénk, ha a megoldás kézenfekvő és mindenki számára hozzáférhető?
Az amerikai „Purdue Pharma” nevű gyógyszercég azonban túl messzire ment, amikor némi fejlesztés és bonyolult engedélyeztetési folyamat árán, 1996-ban piacra dobta az OxyContin nevű készítményt. A termék hatóanyaga az oxikodon, amely fájdalomcsillapító, szorongáscsökkentő és nyugtató hatással bír. Az összehasonlítás kedvéért, a hatóanyag erőssége másfélszeres a morfinhoz képest, amelyet főként végstádiumban lévő rákbetegek szednek. Ahogy azt „A gyilkos csodaszer” c. sorozat bevezető részében is hallhatjuk, az OxyContin esetében gyakorlatilag a kínálat teremtette meg a keresletet.
A Netflix hatrészes minisorozatában figyelemmel követhetjük, ahogy a Purdue vezetése mindent megtesz azért, hogy ezt az új, szintetikus ópiátot megszerettesse az amerikai lakossággal. A cég kifejezetten az alsó társadalmi osztályt célozza meg, a krónikus fájdalmat csillapító csodaszerként hivatkoznak a tablettára, amely teljesen veszélytelen és nem okoz függőséget.
A gyógyszert csinos, fiatal orvoslátogató asszisztensek sózzák rá a háziorvosokra, akik a felírt receptekért járó busás jutalék fejében, boldogan együttműködnek. Közülük Shannon Schaeffer karakterén át láthatjuk igazán, mit jelentett a pénztelen, fiatal lányok számára ez a munka – a megtestesült amerikai álmot, amely által jobbá tehető az emberek élete. A dolgok azonban szörnyű fordulatot vesznek, amikor a páciensek elkezdenek visszaélni a gyógyszerrel, összetörve partidrogként fogyasztják. Kitör az ópiumháború, a Purdue pedig teljes erővel próbálja magától eltolni a felelősséget és a köznép haragját.
Glenn Kryger egy kisvárosi autószerelő, akiből munkabalesete után előbb az OxyContin reklámarcát, majd drogfüggőt csinál a vállalat. Talán az ő sorsa a legtragikusabb, egyszerre látjuk a családja megélhetéséért, összetartásáért küzdő apát és a függőt, aki felett teljesen átveszi az uralmat a pirula.
Itt azonban a remek szereplők felsorolása sajnos véget is ér, erősen híján vagyunk ugyanis kiemelkedő alakításoknak. Még a kapzsi Purdue-vezért játszó, vérprofi Matthew Broderick alakítása sem képes megrendíteni a nézőt, valahogy végig azt éreztem, hogy nem tudott kapcsolódni a karakterrel.
„A gyilkos csodaszer” az a fajta sorozat, amelyet a történet hitelessége visz el a hátán, korhű és autentikus, viszont gyakoriak az „üresjáratok”.
Jobban örültem volna, ha az egyes epizódok elejére bevágott halálesetek körülményeiről tudunk meg többet. Ott ugyanis tényleg valakinek a testvére, gyermeke, anyja stb. látható, akinek a halála egyértelműen összeköthető a szintetikus ópiátok használatával – amelyet mellesleg, a mai napig forgalmaznak.
Gyengeségei ellenére mégis ajánlom a sorozatot, hiszen általa egy olyan témába nyerhetünk bepillantást, amellyel a hazai sajtó nem sokat foglalkozott. A függőségek veszélyeire maximális hitelességgel hívja fel a figyelmet, ez pedig egy tudatosság nélküli gyógyszerhasználatot normalizáló világban edukációs jelleggel bír.