Több, mint három évtizede már, hogy október 10-ét a lelki egészség világnapjaként tartják számon, amivel többek között a lelki zavarok megelőzésére is igyekeznek felhívni a figyelmet. Köztudott, hogy egészségünk megőrzése egy komplex feladat, s mára már tudományosan is bebizonyított tény, hogy a lelki fejlődésre a gyerekeknél még fokozottabban kell ügyelni. Vörös Zsuzsanna EQ- és személyiségfejlesztőt kérdeztük ismét e témában. Most az indulatkezelés lehetséges módjairól beszélgettünk.
Tulajdonképpen miért is fontos a lelki egészség?
Személyiségünket lényegesen meghatározza az, ahogy kifejezzük, vagy elfojtjuk a testünkben áramló érzelmeket. Az érzelmek befolyásolják viselkedésünket, ugyanakkor az immunrendszerünk működését is, tehát nem holmi elvont fogalmak, hanem összetett fizikai és lelki folyamatok a testünkben. Mára már kutatási eredmények bizonyítják, hogy a pszichés problémák nagyrészt elnyomott érzelmekből származnak, amik nem csupán az érzelmi világban, hanem testi szinten is diszbalanszhoz vezetnek.
Magyarul, a negatív érzelmeink elnyomásával a probléma egyáltalán nem oldódik meg, és a legtöbbször aztán különféle viselkedési zavarban, vagy pszichoszomatikus betegség képében üti fel a fejét.
Mik azok az érzések, melyeket többnyire elfojt az ember?
Nagyon sok embernél gondot okoz a harag megélése. Ugye a harag mindig egy negatív lenyomat eredménye lelkünkben, amit jellemzően valamilyen veszteség okoz. Vannak emberek, akik egyszerűen blokkolják ezt az érzést, legtöbbször önmaguk felé fordítják vissza, s nem engedik kifelé áramlani arra az adott helyzetre, ami eredetileg kiváltotta az érzést. A haragra adott válaszok egyik formája pedig a düh lenne, de ugye eleve, ha már a harag el van fojtva, így a düh megélése sem tud megvalósulni. A düh egyébként egy teljesen egészséges érzés, a hat alapérzelmünk egyike, mégis jellemzően tabutémának számít társadalmunkban.
A harag és a düh megéléséről való úgymond leszokás általában ott indul el, amikor a kisgyerekek, vagy a kamaszok állandóan negatív reakciót kapnak ezen érzések kinyilvánítására, pedig a düh egy jelzés arra, hogy valami nincs rendben, és háttérben nagyon sokszor a tehetetlenség, valamint a frusztráció áll. Ennek elnyomása pedig táptalaja annak, hogy kialakuljon a megnemértettség, a magány érzése, de ugyanakkor pszichoszomatikus betegségekig is vezethet.
Szóval, ha nem a negatív érzések elnyomása, megszüntetése a jó út, akkor mi lenne a helyes megoldás?
Lehetőséget kell teremteni a gyerekeknél is arra, hogy a dühüket mások számára nem ártó, elfogadható formában fejezhessék ki. Hiába állunk bele egy konfliktushelyzetbe, és utasítjuk rendre a gyereket, ami látszólag megoldást jelentett, mert ha az egésznek az indítéka egy negatív érzésből fakadt, akkor a figyelmeztetésünk és fegyelmezésünk hatására maga az érzés még továbbra is ott bugyog abban a gyerekben. Úgy, ahogy a felnőtteknél is fontos, hogy egészségesen tudjuk levezetni a dühünket, hiszen csak ezután tudunk majd az adott konfliktushelyzetekből a megoldás felé haladni, úgy a gyerekekkel is fontos megtanítani, hogy felismerjék saját érzéseiket.
Nagyon fontos lenne a gyerekeknek is megtanítanunk azt, persze miután már mi magunk ezzel tisztában vagyunk, hogy minden érzés jogos, de vannak viselkedésmódok, amik elfogadottak, és vannak, amik nem. Tehát lehet ő dühös, de dühében nem bánthatja önmagát, és másokat sem.
Milyen konkrét, tanulható és tanítható otthoni praktikák vannak az indulatok kezelésére?
Szerintem nagy meglepetést és újdonságot azzal nem fogok mondani, hogy a fizikai aktivitás mennyire jó hatással van a lelki világunkra, hiszen a testünkben pontosan azokat a boldogsághormonokat szabadítja fel, amire a feszültséggel teli állapotban szükségünk van. Ha rendszeresen sportoló gyermekről van szó, akkor a feszült állapotában érdemes megemelni az edzés intenzitását, vagy kitolni a hosszát egészen addig, amíg nem érzi, hogy megszabadult a feszítő, fájdalmas érzéstől.
Nyilván a másik hivatásomból kifolyólag én mindenkit szeretettel buzdítok a sportolásra, és azt vallom, hogy nem kell versenysportot végeznie valakinek ahhoz, hogy az életminősége, a testi és lelki egészsége szempontjából fontos mozgást végezzen, éppen ezért akkor sincs gond, ha nem űz semmilyen konkrét sportágat a gyerek, mert akkor is lehet olyan fizikai tevékenységet találni, ami az adott helyzetben erőteljesen megmozgatja, és a fentiek érvényesülni tudnak. Kertes házban bármilyen kinti munkába való besegítés már eredményes lehet, de akiknek erre nincs lehetősége, akkor a lépcsőzés is megteszi, például fel a nyolcadik emeletre.
Nagy segítség lehet továbbá, ha kinevezünk egy nagy és erős párnát, vagy esetleg plüssöt „dühpárnának”. Amikor az érzelmeinek a hevében van, kezdje el teljes erőből ütni a párnát, verje jól el, legyen vele agresszív mindaddig, amíg meg nem könnyebbül.
A virtuális világban sokat tartózkodó gyerekeknél hatványozott figyelmet kell fordítani annak megértetésére, hogy a párnával való agresszív viselkedés nem megengedett sem embereken, növényeken és állatokon egyaránt.