FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
De még mielőtt hazamentek, illedelmesen elköszöntek: Adrian Guľa, auf Wiedersehen! – nos, ha megengeditek, én is csatlakoznék ehhez az alapvető, az etikett által is előírt emberi szokáshoz.Mert nem kér a jónép már ebből az alibifociból, abból a végletekig erőltetett taktikából, amire tulajdonképpen nincs is emberünk. A pályán lézengő labdarúgókból, az idényről idényre felterjesztett csapatépítésből. S mindezt az alapoktól! A „tavaly” elszalasztott bajnoki cím után sajnos volt egy vízióm, s bár próbáltam magamban elnyomni a késztetést, de szinte biztos voltam benne, hogy a csapat gerince szétszéled, s így gond lesz elcsípnünk a felsőházat is.
A legfájóbb talán az volt, hogy szeretett csapatunk végül nem szétszéledt, hanem szétesett. Egyedül Krstovićból profitált a klub, a többieket mondvacsinált ürüggyel elküldték, de volt olyan is, aki büszkeségből vette a kalapját. És talán bosszúból éppen egy ősi riválishoz igazolt. Értelmetlen folyton az edző talpára útilaput kötni, ha elsődlegesen a klub koncepciója rossz. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az étteremben pl. marhabélszínt rendelsz, majd a pincér szervíroz eléd valamilyen mócsingos húst, amit még csak jogodban sem áll megreklamálni. A pincér pedig váltig állítja, hogy az marhabélszín, te viszont tudod, hogy nem az. De éhes vagy, hát megeszed. Mert DAC-szurkoló vagy, és eszedbe nem jutna hátat fordítani szeretett csapatodnak.
Viszont kedves tréner úr, neked ezek után bizony menned kéne!
A válogatott szünet után a tabella negyedik helyezettjének otthonában zártuk az alapszakasz első felét. Ezt megelőzően, a Győri ETO-val játszott felkészülési mérkőzés után Guľa mester a játék megvalósításáról beszélt. Pontosabban az implementációról, melynek jelentése tudtommal megvalósítani, végrehajtani valamit. Jó, de mit? Itt a gond, és nem ott, hogy kikaptunk 5:1-re, mert 80 percig emberhátrányban fociztunk. Sőt, dobáljatok meg ugyan kővel, de leírom, hogy 2:1-ig egészen élvezhető játékot produkáltunk.
Ami viszont ezután következett, az maga volt a káosz és az ötlettelenség. Bocsánat, 5 lett, csak nem nekünk.
Az edzőnk sokadszorra képtelen volt belenyúlni a játékba, hosszú percekig hagyta, hogy egy belső védővel bekkeljünk, meg is lett az eredménye. A hab a tortára, vagyis inkább a cseresznye a hab tetejére pedig Niarchos beállítása volt, asszem 4:1-nél. Amikor talán már minden mindegy volt, de hátha… De hátha mégis találunk egy gólocskát, hátha sikerül fogást találnunk az ellenfélen. Erre behozza a görögöt, aki akkor fog gólt rúgni bajnoki meccsen, amikor engem pápává választanak. Nem is akartál te semmit Adrian, valld be férfiasan. Csak elüldözni innen a Pityipalkót, meg a Humbukmatyit, mert nem tetszett a képe, vagy mert túl fiatal és nehogy kiégjen. Aztán maradt a kispadon a Niarchos…
Tehát kedves tréner úr, neked ezek után bizony menned kell!
Ismétlem, ki lehet kapni 5:1-re, de nem így! És nem úgy, ahogy azt tette például Káčer, akinek akkor említette a riporter a nevét, amikor a pálya szélén vizet ivott. Jé, ő is itt van? Jó tudni! Pedig mennyi meccset lejátszott zsolnai mezben. Talán éppen azon nosztalgiázik Vámbéryvel, meg a Három Gráciával a mezén? Narancssárga színű sportszárban! – eléggé szürreális, már-már tetszett az a narancsszínű zokni. Aztán meg azon is el kéne gondolkodni, hogy amikor befújta a játékvezető a tizenegyest, és kiállította Kašát, mit is láttunk valójában. Hova tegye a védekező játékos a kezét, tán vágja le tőből? Ellenünk ilyeneket általában „futni hagynak”, de persze ha a DAC-ról van szó, akkor Královič a „Jani”. Teketóriázás nélkül befújta, villant a piros és csókolom.
Szerintem mégsem ezen ment el a mérkőzés!
Hanem az edzői reakció(k) hiányán. Az ETO ellen súlyos térdsérülést szenvedő Gavrić – akit operálni kell – helyett Čermák játszott, illetve ezúttal csak a létszámot szaporította. Győzelemért utaztunk, s a győzelemért mindent megteszünk szlogennel léptünk pályára, a végére viszont feltörölte velünk az ellenfél a zsolnai műfüvet. Írhatnám úgy is, hogy tíz emberrel nem bírtunk a Zsolnával, de minek írjam? Miután a hazaiak büntetőből vezetést szereztek – s mi ezt megelőzően megfogyatkoztunk –, próbáltunk lendületben maradni.
Csinger kamikaze mozdulattal kiegyenlített. A magyar U21-es válogatott játékosunk egyébként ezzel az első gólját jegyezte sárga-kék mezben.
Még ezekután is úgy-ahogy tartottuk magunkat, aztán a sosonok mezőnyjátékból is eredményesek voltak. Majd az első félidő végéig mégegyszer. A szünetben kettős csere következett: Herc és Mendez avatkozott játékba, de jelenlétükkel, ahogy mondani szokás, nem emelték az esemény színvonalát. Mendez kifejezetten nem! 4:1 volt már, amikor a szintén semmit sem játszó Gouré helyére Niarchos állt be. Az utóbbiról már tettem említést. Gouré esetében pedig talán csak annyit, hogy egy kedves barátom mesélte, a Slovan elleni mérkőzésünk előtt beígért egy pofa sört az elefántcsontparti támadónak, amennyiben betalál. Gouré akkor gólt rúgott, és kétszer asszisztált, ám azóta semmi. Nulla bodov. Felvetődik bennem a kérdés, hogy nem kéne-e esetleg itatnunk a srácot? Hátha…
A 75. percig és nagyjából 5:1-ig bírta a vendégszektor a megpróbáltatásokat, aztán elmentek haza.
A lefújás után azon tanakodtak szurkolóink, hogy volt-e már ilyenre példa. Persze hogy volt, sőt már hazai meccsen is „hazamentünk” – ez de hülye mondat. Emlékeztek még a szenci „száműzetésünk” alatt arra a bizonyos 0:6-ra, éppen a Zsolna ellen? Németh Krisztinek bele is törött a bicskája, a rossz nyelvek szerint az edzőt szerették volna megbuktatni akkor a játékosaink. Mi pedig elindultunk a B-középből a túloldalra, templomi kántálás közepette. Nos, ezúttal Huli barátunk csapott fel megafonnal a kezében „tollasnak”:
Öreg bútorokat, öreg tollakat vásállunk, öreg batrikat, öreg szekrényeket vásállunk… Hajrá, DAC!
Így kell ezt barátaim, beleőrülni nem érdemes, de mindig legyen ott a végén, hogy: Hajrá, DAC! Vártuk volna még esetleg a mérkőzés utáni sajtótájékoztatót, de gondolom a sajtószobában éppen elment az áram. Pedig bizisten meghallgattuk volna élőben Guľa mester védőbeszédét! Na mindegy, hétközben kupameccs Szinnán, aztán szombaton bajnoki otthon a Nagymihály ellen. Akkor is a DAC!
ZSOLNA–DAC 1904 5:1 (3:1)
Gólszerzőnk: Csinger Márk
DAC 1904: Popović – Alex Pinto (46. Mendez), Kaša, Csinger, Andzouana – Káčer, Dimun, Čermák (34. Brunetti) – Trusa (79. Veselovský), Goure (66. Niarchos), Ramadan (46. Herc).