Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok – Riška Adrián, „Rytyesz”
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
DAC-szurkolókat bemutató sorozatunk mai vendége az ekecsi Riška Adrián, alias Rytyesz, aki – saját elmondása szerint – nem tartozik ugyan a kemény maghoz, de képtelen lenne ülve végignézni egy DAC-meccset.
Szervusz Adrián, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésünket. Gyerekkorodban milyen volt a kapcsolatod a focival, illetve mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a DAC-cal?
Ekecsről származom, ott ismerkedtem meg a foci alapjaival, egészen az U19-es korosztályig. Majd amikor Dunaszerdahelyre, pontosabban Sikabonyba költöztünk, akkor a nagyudvarnoki ifiben játszottam nagyjából másfél évet. Lényegében itt véget is ért az aktív labdarúgó pályafutásom, a felnőttek között már csak orvosi igazolással játszhattam volna. Sokat vacakolt a térdem, úgy láttam jónak, hogy inkább felhagyok az aktív focival, és csak szemlélője leszek ennek a csapatsportnak.
Korábban is volt tudomásom a DAC-ról, figyelemmel kísértem a csapat teljesítményét, de csak a Sikabonyba való költözésünk után kezdtem el rendszeresen látogatni a mérkőzéseket. Kb. 5-6 éve a keresztapum vitt ki először a stadionba, ahol azonnal beleszerettem a hangulatba. Hamar a B-közép közelébe kerültem, és azóta stabilan oda járok.
Bár nem tartozom kimondottan a kemény maghoz, de képtelen lennék ülve nézni egy mérkőzést. Minden hazai találkozón igyekszem ott lenni és bekapcsolódni a szurkolásba.
Számomra alap a saját DAC-mez, mégpedig a becenevemmel: Rytyesz – már gyerekkoromban az alapiskolában is így hívtak, lényegében így ismernek sokan mind a mai napig. Valahogy rám ragadt, odahaza mindenkinek volt beceneve, másként nem is szólítottuk egymást.
Amikor még csak hallomásból értesültél a DAC-stadion hangulatáról, ilyennek képzelted el?
Mondták a haverok, ismerősök, hogy jó a hangulat és a foci is látványos. Valóban ilyesmire is számítottam, de élőben tényleg más, ott magával ragad minden apró mozzanata. Tudtam, hogy mi vár rám, és persze beszippantott a közeg. Akkor már nem fociztam aktívan, vagyis valamilyen szinten kárpótolt, hogy nem telnek el a hétvégéim labdarúgó-mérkőzések nélkül.
Emlékezetes volt 2019-ben a Slovan elleni 5:2-es győzelmünk, illetve talán ugyanebben az évben szintén a Slovan elleni 1:0. Davis szabadrúgása után Šafranko fejesgólja a 92. percben. Előtte pedig az időszak, amikor még csak a MOL Aréna egyik fele volt készen. Az első meccsem a keresztapummal, azt hiszem, a Zsolna ellen – a végeredményre már nem emlékszem. Végül is ekkor döntöttem, hogy ha már önállósulok, tehát befejezem az iskolát stb., majd minden hazai meccsre kimegyek szurkolni.
Kintre is jársz, vagyis jártok? – mert ugye, azt jól gondolom, hogy sosem mész egyedül focira?!
Kinti meccsekre nem, bár többször felmerült már, hogy ki kéne próbálni egyszer. Egy az, hogy messze van, Pozsonyba, Nagyszombatba pedig nem szívesen utazik az ember. Egyelőre a szurkolói közösségek által szervezett utazásokkal sem barátkoztunk meg, majd talán egyszer. Viszont a hétvégi szabadidőmet úgy alakítom, hogy televízióban vagy a Voyo-n meg tudjam nézni a DAC vendégszerepléseit. Odahaza pedig természetesen a helyszínen.
Általában más-más társasággal, de például a kollégámmal, Marossal már többször voltam [Nagy Marián, alias Marosinho, aki már szintén szerepelt a riportsorozatunkban – szerk. megj.]. Hébe-hóba a barátnőmet, Patyit is ki tudom csábítani, vagy a Lacika barátomat. De ő sem ér rá mindig, viszont vele állandó téma, hogy milyen jó lenne egyszer összehozni egy on tourt. Most is Zólyombrézón játszunk, szép környezet, jó helyen van a stadion, igazán elmehetnénk!
Mi az, ami miatt a szívügyednek tekinted a DAC-ot?
Igazából gyerekkorom óta szerettem a focit, ezért is kezdtem el focizni. Aztán mikor abbahagytam, hiányzott a sportban való aktív részvétel. Nem tartozom az ultrák közé, de a DAC által mégis kialakult bennem az az érzés, hogy tartozom valahova, tartozom egy közösségbe. Aki szereti nézni vagy művelni a focit, az egy összetartó közösségbe tartozik, ahol sosincs nézeteltérés, mivel egy ugyanazon célért küzdünk. Van, aki hangosabban, van, aki halkabban, míg mások csak üldögélnek, de ez miatt nincs konfliktus köztünk. Az emberek köszönnek egymásnak még akkor is, ha történetesen nem is ismerik egymást. Lehet azelőtt sosem találkoztunk, a stadionban mégis üdvözöljük egymást, mert ez a természetes. Mindezt a DAC adta nekem, a DAC közösségének köszönhetem, hogy tartozom valahova.
Amíg fociztam, a középpályán éreztem jól magam, vagy a széleken elfutkároztam. A szűrő posztja állt hozzám közel, ezért DAC-meccseken is általában a középpályát figyelem, ahol eddig sokszor hadilábon álltunk. Dimun és a Herc játékát, aztán van még ugye, Vitális Milán, aki inkább a támadásokban veszi ki a részét.
Sokan csak a támadó focit éltetik, és nem látják, hogy Herc és Dimun is mennyit dolgozik. Én sokszor úgy emlékszek vissza a mérkőzésekre, hogy egyik vagy másik mekkora szerelést mutatott be. Valamikor nekem is jól ment…
Más téma: az országban tapasztalható magyargyűlölet, ami a focimeccseken, ha lehet, még jobban felerősödik. Azért is járok, hogy megmutassuk, mi is itt vagyunk. Egy magyar csapat, akiknek lehet szurkolni, ilyen egyszerű az egész. Aztán ha a Slovan vagy a Nagyszombat szurkolói jönnek Szerdahelyre, akkor nekik „végig kell fütyülni” a himnuszt, meg a Nélküledet. Az „Üsd a magyart fejbe!”-stílusú rigmusok mindig szíven szúrnak.
Gondolom, ezalatt az 5-6 év alatt neked is kialakult egyfajta jövőképed. Sokan egy kupagyőzelmet látnának szívesen, de jó volna már egy…
…egy bajnoki cím, biztosan! Ránk férne már, és nem csak a szurkolókra, a játékosokra, hanem akik a klub körül évek óta dolgoznak, azokra is. Viszont amíg ebben a ligában játszunk, megmondom őszintén, kevés esélyt látok rá. Az, hogy voltunk párszor másodikok, szép eredmény. De például tavaly, amikor az utolsó fordulók egyikében játszottunk otthon a Slovannal, és sokan azon morogtak, hogy a bíró elhúzott minket – ami tény és való, mert aki ismeri ezt a közeget, az tudja, hogy mennek itt a dolgok – másrészről viszont kellett volna hoznunk az idegenbeli mérkőzéseket is. Zólyombrézón kikaptunk, ha nyerünk, nincs akkora kényszer rajtunk pont a Slovan ellen.
Sokkal stabilabb teljesítményre volna szükség, mindemellett én nagyra tartom ezt a keretet, jó játékosaink vannak.
Minden csapatrészben meghatározó egyéniségek játszanak, akik köré lehet csapatot építeni. És persze van egy kiváló kapusunk is, de valami mindig hiányzik. Ha a bajnokságot nem is nyerjük meg, egy kupagyőzelem mindenképpen jó lenne a jövőben. Nehéz mérkőzések következnek, még a dobogó is kérdéses. Más részről igen, szépen csillog az ezüst is, de úgy tartják, ha valamiben csak a második leszel, akkor te vagy az első vesztes!
Ezt végszónak megtartjuk, mert sajnos nagyon igaz! Köszönöm a beszélgetést, Rytyesz. Hajrá, DAC!