A fogyasztói magatartásunk elszabadulása egy igen sötét végkifejlettel fenyeget, amelynek tulajdonképpen már részesei is vagyunk. Ne szépítsük: amikor „fast fashion“ terméket veszünk, azt a világot építjük, amelyben gyerekmunkások ülnek az örökké zakatoló varrógépek mellett. Erről írtam az alábbi verset – a versszakokat pedig az egyre csak feszülő cérnaszál köti össze.
Kovács Andrea: Cérna
kirakatok üvegében tükröződik
egy limitált kollekció ígérete
a tapitható luxus,
az életérzés: megvehető,
nem drága:
generációnk tiszavirág-boldogsága.
a gyárban könyöklő kisgyerek
apró keze a cérnaszáltól vágott
szemében suttog a hiány.
az élet így gurul el,
nézz ide:
cérnagombolyag a semmibe.
fogyasztásunk emlékműve:
rongyhalmok bálái
amerre nézel: szemétsivatag.
a nagy vadászaton, ember lesz
a préda:
elszakad a cérna.