Fotók: Szabó Péter Pál, a szerző archívuma, valamint a www.nevada-pub.sk weboldal képei, a tulajdonosok szíves hozzájárulásával
Nevada 1864-ben lett az Amerikai Egyesült Államok 36. tagállama. Egykor ezüstlelőhelyekben gazdag, s ezért rászolgált a „The Silver State”, vagyis „az ezüst állam” becenevére is. De vajon hogyan került a Sierra Nevada hegységről, a Mojave-sivatagról és Las Vegas-i kaszinóiról ismert Nevada Állam neve Dunaszerdahelyre? Erről szól a Szerdahelyi falatok 16. epizódja.
Dunaszerdahely rendszerváltás előtti nyugati peremén, a Czibók utcában járunk, amelyet hivatalosan mindössze néhány évtizede hívnak így, de elnevezése egy sikabonyi dűlőnév révén gyakorlatilag korábban is közszájon forgott. 2004-ben itt nyitotta meg kapuit a Nevada Pub, amely akkor az utca egyik legelső zöldmezős beruházása volt. A nyitástól számítva a földszinten jó ideig egyedi stílusban berendezett pub üzemelt, míg az emeleten volt maga az étterem. A vendéglátóhely néhány év elteltével a pincében található borozóval, majd panzióval bővült.
Címként a Nevada Pubot jelöltem meg, de gyakorlatilag Nevada címszó alatt tehát pubot, éttermet, borozót és panziót is írhattam volna.
Házak korábban csak a Czibók utca túloldalán álltak, pontosabban azok hátsó udvarai. Valamint egy hosszú sorgarázs, amelyek kvázi az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején felépült Nyugati lakótelephez tartoznak. Egykor jelentéktelen, gyér forgalmú utca volt, kis túlzással amolyan dűlőút, ahol alkalmanként lerövidíthettük kerékpártúráinkat édesapámmal.
Majd a rendszerváltás mindent megváltoztatott.
A Czibók utcához viszonyítva egykor Czibóknak hívták annak Pozsonyi úti végét, illetve a vasúton túli területeket. A Magyar néprajzi lexikon szerint a dűlőnevek – esetünkben Czibók vagy Czibók-puszta – a település határának művelés alatt álló részeire vonatkozó földrajzi elnevezések. Jelentős forrásai a helytörténetírásnak, agrártörténetnek, régészetnek, néprajznak egyaránt. Ha történelmileg hiteles szeretnék maradni, a múlt rendszerben valóban egy jókora szántóföldet találtunk volna a Nevada Pubtól egészen az egykori Rényi-majorban lévő baromfihizlaldáig, tehát ilyenképpen a Nevada Pub zöldmezős beruházásnak számít.
Ugyanakkor ez a terület az 1. világháború idején a Császári és Királyi olasz tiszti hadifogolytábor helyszíne, amelyet a nagy világégés után felszámoltak.
Azóta beépült az egykori hadifogolytábor területeként is ismert rényi rész, pontosabban a Gesztenyesor, a Rényi utca, az Esterházy János utca és Marczell Mihály utca. Valamint a Nevada Pub utcája, amelyet az építése idején még a Nagyabonyi úthoz soroltak, szintén nevet kapott. Czibók utca, a Nagyabonyi út sarkán lévő, 1996-ban átadott OMV üzemanyagtöltő állomással, az étterem mellett az utcában elsőként felépült „Hydina Pierko” baromfiüzlettel, a Nevada Pubhoz tartozó panzióval, valamint a nemrég létesült kisebb lakóparkkal.
Mindez magával hozta a megnövekedett gépjárműforgalmat, s az egykor félreeső „dűlőút” mára Dunaszerdahely egyik forgalmas utcája lett.
2004 augusztusában tehát itt nyitotta meg kapuit a Nevada Pub, amely azóta a város egyik legkedveltebb vendéglátóipari egysége lett, s az idők során panzióval is bővült. Jómagam is gyakran megfordulok náluk, lévén, amióta a Nyugati lakótelep lett a „természetes élőhelyem”, adja magát a közelsége. Ezáltal tanúja lehettem az étterem működésének, a személyzet, különösképpen a pincérek munkájának. De tanúja lehettem a vendéglátóhely átalakulásának, kisebb-nagyobb ráncfelvarrásainak is.
Nemrég adatgyűjtés céljából jártam a Nevadában, hogy amit leírok, ne csak jól olvasható, de egyben hiteles történet is legyen.
Azt ugyanis nem állíthatom, hogy a kezdetektől állandó látogatója lettem volna a vendéglátóegységnek. Tudtam, hogy létezik, azt is, hogy hol, de 2017 előtt mindössze néhány alkalommal jártam a Nevada Pubban. Első ízben egy termékbemutatón a borospincében. Mondanom sem kell, azonnal lenyűgöztek a Nevada karakteres beltéri elemei. A pincehelyiség rusztikus stílusa, a tömör fa, a tégla és a kő találkozása, amely mégis meleg, otthonos hangulatot árasztott.
Legutóbb mindennek megálmodói, tulajdonosai és vezetői, Nagy Sándor, valamint kedves felesége, Eleonóra voltak az asztaltársaságom.
A sztori egy kávé mellett 1988-ban kezdett el íródni, amikor a Nagy család a közeli Nyugati lakótelep kertvárosi övezetében felépítkezett. Sándor ezt követően gyakran sétált kutyájával a Czibók utca felé, s egy ilyen alkalommal a szűz hereföldön merész gondolatai támadtak. Abban az időszakban nyílt meg a vezekényi „Vén Diófa” vendéglő, ami csakhamar népszerű vendéglátóhely lett nemcsak a Galántai járásban, de a dunaszerdahelyi lakosság körében is. Sándor, lévén vendéglátóipari végzettsége volt, maga is szeretett volna létrehozni egy hasonló éttermet itt a szülővárosában, Dunaszerdahelyen. A helyszín azonnal adta magát, s tervei megvalósításában élete párja segédkezet nyújtott neki.
A város nyugati részében ezt megelőzően mindössze az egykori, Jednota által üzemeltetett Merkúr étterem működött, ami azonban addigra réges-rég bezárt. Vagyis Sándor és felesége, Nórika közel-távol konkurens vállalkozás nélkül vághattak bele álmaik megvalósításába.
Aki jártas a témában, az tudja, hogy ez a felismerés egyrészről pozitívum, másrészről viszont megvan az az árnyoldala is, hogy valami olyan dologhoz fogsz hozzá, amit előtted még senki sem próbált a környéken megvalósítani. Vagyis, milyen lesz a fogadtatása a lakosság körében, ergo nyereséges lesz-e majd a felépítése és üzemeltetése? Nagyék hittek a megérzéseikben és ismét építkezésbe fogtak. Egy új családi ház építésébe a Gesztenyesoron, mögötte az étteremmel. Mindeközben eladták korábbi otthonukat, mintegy jó pókerjátékos, egy lapra feltéve a jövőjüket és az álmaikat. Az idő eldöntötte, hogy az a lap nyerő kártyának bizonyult!
Egy dolog maradt még hátra, elnevezni a vendéglátóegységet. Az ember azt gondolná, hogy minden ilyen komoly döntés mögött egy-egy izgalmas sztori bújik meg, ám ezúttal nem ez történt.
Nórika egy reggel felébredt, s csak ennyit mondott: legyen Nevada, az hangzatos név egy pubhoz! Végül is jó érvelés, nemde? Sándor a pub gerendáira aggatta addigi gyűjteményét: petróleumlámpákat, vasalókat, vázákat, gyertyatartókat meg miegymást. Gyűjteményét évről évre bővítette. Én még lovaskocsi kerékre és lószerszámokra is emlékszem, ami a masszív, sötét színű lambériával, a szintén „emberes” bárpult mellett lévő kandallóval és boroshordóval, a falakra akasztott oda illő képekkel és táblácskákkal, valamint a rusztikus jellegű áltéglával együtt roppant hangulatos összhatást adott a Nevadának…
„A törvény nevében kezeket fel! Aki megmoccan, lepuffantom!” – Isten lássa lelkemet, ha az első látogatásom során beviharzott volna a helyi seriff és elkiáltja magát, azon sem lepődtem volna meg.
Élénk lenne a fantáziám? – nem hinném. Viszont valaki felnyergelhetné a lovamat, kint áll a fa alatt! Oké, viccet félretéve, a pub valóban a vadnyugati country világát idézte egykor, míg az emeleti részen klasszikus étterem üzemelt. 2020-ig biztosan, hiszen itt tartottuk ikergyermekeink keresztelő utáni családi összejövetelét. De ne szaladjunk ennyire előre, annál is inkább, mivel a több mint két évtizede üzemelő Nevada Pub ez alatt az idő alatt többször is jelentős változáson ment át. Volt, amit a lehetőség, de olyan is, amit a kényszer szült.
A Nevada Pubnak a kezdetekben nem volt terasza, mindössze egy kiülő rész az ablakok alatt, néhány asztallal az utcafronton, amit később be is kerítettek.
Alul a pub, ami a vidékünkön amolyan sörözőt jelent, az emeleten pedig az étterem. Hogy a hangulat is adott legyen, a Nevada Pub a nyitás után oldies partykat rendezett, s ami a gasztronómiai fogásokat illeti, tematikus heteket tartott: liba- és böllér heteket, vagy éppen a magyar konyha különlegességeit sütötték és főzték. Célközönségnek a középkategóriát igyekeztek megszólítani. Egy ízletes sült csülökre mindenki kapható volt. Nevada-karaj, Nevada-csirke, Nevada-tál.
2005-től napjainkig, vagyis immár húsz esztendeje Takács Gábor az étterem főszakácsa.
2007-ben a pub és a tulajdonosok családi háza közé pincehelyiség jelleggel borozó épült, ahol elkezdődhettek a hétvégi rendezvények, családi-, baráti- és céges összejövetelek, esküvők, mulatozás reggelig. Itt aztán senkit sem zavart még a leghangosabb társaság sem! Hogy a „messziről jött embernek” ne kelljen hazasietnie, 2013-ban a pubtól néhány méterre megnyílt a Nevada Panzió. Ez a felállás nagyjából a covid-időszakig működött, de a világjárvány okozta megszorítások miatt a tulajdonosok kénytelenek voltak változtatni vállalkozásuk koncepcióján. A járványügyi rendeletek miatt jó ideig zárva tartott a Nevada is.
Pontosan ebben az időszakban „csöppentem a Nevada életébe”, miután heti egy-két alkalommal a Nevada főzte az ebédünket.
A járványügyi enyhítések első fázisaként bemenni ugyan még nem lehetett az éttermekbe, viszont a teraszokon engedélyezték az étkezést. Csakhamar minden valamirevaló vendéglátóhely teraszt építtetett, így a Nevada is. Máskor a vendéglátóhelyek csak mint ételkiadók működtek. Felhívtam a Nevadát, megrendeltem a brassói aprópecsenyét tőlük, aztán a gyerekekkel elsétáltunk érte. Egy kis ablakon keresztül kaptam kézhez az ebédet, a pincérek pedig egy idő után felismertek az utcán is. A járvány elvonult, de a teraszok megmaradtak. A Nevadáén ugyanaz a stílus köszön vissza, ami az étterem beltéri helyiségeit is jellemzi.
A covid után az étterem leköltözött a pub helyére, igy a földszinti rész kinézete markánsan megváltozott. A „vadságot” felváltották a letisztult és elegáns idomok, ahol az asztalok közti diszkrécióról akár paravánok is gondoskodhatnak.
A Nevada Pub étterem elegáns belső terével és kellemes, otthonos hangulatával napjainkig városunk egyik legnépszerűbb vendéglátóhelye maradt. Kínálatuk a szlovák és magyar konyha specialitásai, valamint a vad- és halételek széles választéka, amit a borok bőséges palettája egészít ki. Az étterem 40 személyes, amelyhez további 30-40 személy befogadására alkalmas zárható terasz, valamint szintén 40 férőhelyes borozó tartozik, amelyet néhány lépcső leküzdése után a pincében találunk. Ideális helyszín családi ünnepségekre, esküvőkre és céges rendezvények lebonyolítására. 2024 novemberében pl. itt tartotta osztálytalálkozóját a „Komenský” alapiskola 1990-ben végzett 8. C osztálya. Megtiszteltetés volt, hogy én írhattam a rendezvény nyitóbeszédét…
A Nevada Pubhoz 2013-tól hasonló néven panzió is tartozik. A Nevada Panzió*** egy újonnan épült, a pubtól különálló egység, s mindössze egy utca választja el egymástól a két üzemrészt.
21 modern berendezésű szobával rendelkezik, minden szoba internetes hozzáféréssel és saját fürdőszobával, WC-vel bír. Üzleti partnereknek, gyermekes családoknak, rendezvényekre – pl. futballmérkőzésre – érkezőknek csendes és kellemes környezetet biztosít, ingyenes, zárt parkolóval. A panzió vendégeinek a mindössze 50 méterre található Nevada Pub étteremben ebédet és vacsorát is biztosítanak.
Hogy hogyan tovább, az még a jövő zenéje.
Az étterem emeleti része ugyanis jelenleg üresen áll, de Sándorék fantáziáját ismerve, ez nem lesz sokáig így. A család élete munkáját, szívét és lelkét rakta a Nevadába, meghonosítva városunkban a pubok világát, elhozva az USA 36. tagállamát a dunaszerdahelyi „nyugatra”…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Szerdahelyi falatok – Az előszó morzsái
Szerdahelyi falatok 1. – A Tejbüfé
Szerdahelyi falatok 2. – Az Állj meg vándor vendéglő
Szerdahelyi falatok 3. – Az Aranykalász étterem/Partizán Hotel/Kázmér vendéglő
Szerdahelyi falatok 4. – A DAC Sporthotel
Szerdahelyi falatok 5. – A régi autóbuszállomás büféje
Szerdahelyi falatok 6. – A Termál étterem
Szerdahelyi falatok 7, – A Kulacs étterem és borozó
Szerdahelyi falatok 8. – A Hubertus étterem
Szerdahelyi falatok 9. – A Bihari szálló és borozó
Szerdahelyi falatok 10. – A Duna szálló
Szerdahelyi falatok 11. – Nappali bár a kultúrházban
Szerdahelyi falatok 12. – A Hét törpe cukrászda
Szerdahelyi falatok 13. – A Grand Bar
Szerdahelyi falatok 14. – A Pelikán büfé
Szerdahelyi falatok 15. – A Dominika Falatozó