Szerdahelyi falatok 17. – A Pizza Extra

(„Főételek” kategória, huzamosabb ideje nagy népszerűség mellett jelenleg is üzemelő vendéglátóhelyek)

Reklám

Fotók: Szabó Péter Pál, a szerző archívuma (1)

Városunk egyik első pizzasütő vállalkozása ablakos kiszolgálással indult a Kukučín és a Kulacs utcák sarkán. Ez volt anno a Pizza & Grill, majd egy évvel később ugyanitt, nevet változtatva, 2001-ben megszületett a Pizza Extra márkanév. Így honosodott meg eme, a térségünkben korábban szinte ismeretlen ételforma. Na jó, ez így picit sarkított megállapítás, hiszen ettem én már pizzát a „szociban” is, viszont annak tésztája és feltétje köszönőviszonyban sem volt a pizzériák ma ismert kínálatával.

Anno a Bihari borozó konyhájában sütött pizza csupán a fele volt a ma ismert „olasz szabványnak”, és mindössze egyfajta, darált csirkehúsos ízben sütötték. 15 csehszlovák koronáért árulták, ami a nyolcvanas években bizony egy kisebb vagyonnak számított mifelénk. Így aztán nyugodjék édesanyám szilveszter napján hagyományt teremtett azzal, hogy tepsiben sült pizzát tett ki elénk az asztalra. Feltétnek szinte mindent rárakott, amit a hűtőben talált, majd sütés után téglalap alakúra szeletelte. Mámorító illat lengte be a lakásunk, ami az újév első napján is érezhető volt, pedig addigra már az összeset felfaltuk.

Gyakorlatilag lepénynek mondhatnánk, de mert a „tiltott” nyugatot varázsolta otthonunkba, mi csak azért is pizzának hívtuk.

A ma ismert olasz pizzák alapja kelt tésztából készült vékony lepénykenyér, melyet paradicsomszósszal borítanak, majd erre különféle feltétek kerülnek. Az így megpakolt tésztát végül sütőben – eredetileg kemencében – megsütik. Jellegzetes fűszerei közé tartozik a bazsalikom, az oregánó vagy a pepperoni, de mert az egész világon elterjedt ételről van szó, mind a fűszerek, mind a feltét tárháza gyakorlatilag kiapadhatatlan.

Ma már szinte természetesnek vesszük, hogy bármikor ehetünk egy finom pizzát.

Beülhetünk egy étterembe, vagy akár a napközbeni rohanás során is elfogyaszthatunk egy szeletet a Kukučín utca sarkán lévő pizzasütő műhelyből. Esetleg kitárcsázzuk a Pizza Extra telefonszámát, megrendeljük a fogunkra való kedvencünket, s a futár néhány pillanat múlva felhív:

– Jó napot kívánok, meghoztam a pizzát!

Teljesen mindegy, mikor, hol és kivel vagyunk, hiszen mindig jólesik egy szelet ebből a forró paradicsomszósszal és nyúlós sajttal felvértezett finomságból. Ahhoz, hogy szinte bárhol elérhető legyen számunkra a pizza, illetve, hogy rengeteg verzió közül megtalálhassuk a kedvenceinket, arra volt szükség, hogy a pizza körbejárja a világot! Kalandozásai során mindenkit elbűvölt, így a legtöbb országban különböző pizzakülönlegességek születtek, mire az ízlésednek megfelelőt ma már könnyedén meglelheted akár Dunaszerdahelyen is. Hely- és kortörténetünk előtt azonban lássunk egy kis pizzatörténelmet.

Az eredeti olasz pizza, különösen a nápolyi stílusú, az UNESCO világörökség része, ami jól tükrözi annak kulturális és persze kulináris jelentőségét.

Maga a pizza szó az olasz „picea” szóból ered, melyet a rómaiak a kenyér kemencében való sütésének leírására használtak. A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető, ezek a pizzák azonban még különböztek a ma ismert pizzától. Eredetileg a pizza kenyértésztából gömbölyített, lapított, különböző zöldségekkel megrakott lángos volt. Továbbá, a korai pizza elkészítésénél paradicsom helyett mézet használtak, hiszen a paradicsomot ekkor még nem ismerték Európában.

Az első maihoz hasonló pizzák a 16. században készültek Nápolyban, miután a paradicsomot behozták őshazájából, Dél- és Közép-Amerikából.

Az egyszerű lepénykenyeret paradicsommal és különböző fűszerekkel ízesítették, ami elsőként a lakosság szegényebb rétegei között honosodott meg. Mára a nápolyi pizza igazi turistalátványosság lett, minekután a városba látogatók elzarándokolnak a környék egykori szegénynegyedeibe, hogy kipróbálják mint helyi és egyedi specialitást. Az 1889-es év fordulópontot jelentett a pizza történetében, amikor Raffaele Esposito, egy nápolyi pizzasütő I. Umberto olasz király és Margherita királynő tiszteletére elkészítette a híres Margherita pizzát. A pizza zöld bazsalikomot, fehér mozzarellát és piros paradicsomot tartalmazott, s így az olasz zászlót idézte. Készítője a királynő iránti tisztelete jeléül Margheritának nevezte el.

A klasszikus nápolyi Pizza Margherita az alappizzák egyike. A „vegetáriánus pizza” elkészítése rendkívül egyszerű, s nem mellesleg a Pizza Extra kínálatában is megtalálható.

1830-ig a pizzákat nyitott standokon árulták és utcai árusok kínálták. Az első mai értelemben vett pizzéria 1830 környékén nyílt meg Nápolyban. Ahány ház, annyiféle pizza. Az igazi olasz pizza tésztáját általában vékonyra nyújtják és kevés feltétet tesznek rá. A pizzakemencében lévő hő hatására a sülő tésztában lévő élesztő új életre kel, buborékok keletkeznek, és a pizza tésztája csodálatosan könnyű lesz. A feltétek alapja a legtöbb esetben a bazsalikommal fűszerezett paradicsomszósz, valamint a mozzarella sajt. A végeredmény egy fenséges és egyben egyszerű étel, amiért mindmáig milliók rajonganak, s napjaink ételkultúrájának elidegeníthetetlen részét képezi.

Ezt az ételkultúrát gyakorolják nap mint nap a Kukučín utcában is. Nyilván számos egyéb pizzériát is találunk városunkban, de ezek egyik úttörője a Pizza Extra, s ilyenképpen helye van a Szerdahelyi falatok c. sorozatban.

Bár a pizza szülőhazája Olaszország, rengeteg olyan változata alakult ki, melyek más tájak konyhaművészetének jellegzetességeit viselik magukon. Ilyen például az ananászos-sonkás hawaii pizza, ami bár közhely, de egy olasz szemében már-már főben járó bűn!

– Mamma mia! Ananászt rakni pizzára? Scuza!

És ilyen a kukoricás mexikói vagy a csípős, kolbászos, magyaros pizza, kosszarvú paprikával. Az utóbbi feltétlen jellemző környékünkre, hiszen mi magyarok egyébként is nagy hódolói vagyunk a csípős ételeknek. Gyermekeim kedvence tőlük a kolbászos-kukoricás, amit akár a közeli Állomási park játszóterén is előszeretettel majszolnak. Még ennél is nagyobb buli, amikor a pizza házhoz jön. Ilyenkor szinte egymást feltaszítva rohannak le a harmadik emeletről, hogy a „győztes” hozhassa fel a dobozban még gőzölgő finomságot.

A Kukučín utcai lakótelep egykor és most

Ugyan a Pizza Extra a dunaszerdahelyi MAX bevásárlóközpontban, továbbá Somorján és Nagymegyeren is jelen van, a vállalkozás története a Kukučín utcában kezdődött.

Az utca, amely történelmileg a Nemesszeghez tartozott, s korábban Szorosnak vagy Vasútszorosnak is hívták, Martin Kukučín, a szlovák irodalmi realizmus legnevezetesebb képviselőjéről lett elnevezve. Itt épült fel a város első lakótelepe, ahol a kezdeti híradások 354 összkomfortos lakásról szóltak. Az első kapavágást 1957-ben jegyezték fel, ugyanakkor a lakótelep Kukučín utcai részének mindent átfogó területrendezése és parkosítása 1964-ig váratott magára. A lakótelepet az ötvenes évek végén kezdték el építeni, az első blokkok az A, B1, B2, B3, C fantázianevet kapták, majd ezeket további négy követte, immár a Komenský utcában. Édesanyámék 1960-ban költöztek a B1-be, ekkor, ahogy elmesélte: „Már állt az első blokk (A), a miénk (B1) után pedig a többi három (B2, B3, C) is részben kész volt, miközben a régi Nemesszeg bontásra ítélt házai, valamint udvarai még benyúltak a lakótelep területére. A blokkok utcafronti részén különféle üzletek kaptak helyet”.

Tény, hogy anyu szerint: „Anno jó volt ott lakni, és még egy ilyen lakótelep biztosan nincs” – emelte ki.

A pizzázóhoz legközelebb eső blokk az A-blokk, köztük a kilencvenes években felépült ún. Vállalkozók Háza, amelynek helyén gyerekkoromban még egy udvar terült el roskadozó viskókkal, benne pedig romák laktak. Ez az egykori Vállalkozók Háza ad otthont napjainkban a New York Pension-nak, amelyen belül New York Coffee & Restaurant néven étterem is található, s amely a környék legszebb télikertjével és nyári teraszával csalogatja vendégeit, finom ételekre és borokra invitálva. A vendéglátóhely egyébként „egyszerű” étteremként indult, majd az évek során került kialakításra a panzió, amihez napjainkban a korábbi New York étterem is tartozik.

Az 2016-ban megnyitott vendéglátóegység társtulajdonosával, Gajdosík Tiborral – aki egyben a Pizza Extra üzemegységet hasonló módon, immár több mint két évtizede feleségével együtt vezeti – beszélgettem minap a hangulatos étteremben.

Tibor elmesélte, miképpen született meg a fejükben az igény egy frekventált helyen lévő pizzéria létrehozására, ahol a járókelőkből lett vevők, mintegy látványkonyha jelleggel egyben betekintést nyerhetnek a pizzasütés folyamatába is. A családi vállalkozás ihletét külföldi kirándulásaik adták, miután Gajdosíkéknak megtetszett a kiadóablakon keresztül való ételárusítás. Különösképpen Olaszország utcai pizzériái, ahol az emberek a pulton keresztül kézbe foghatták, s magukkal vihették az itáliaiak nemzeti ételét. Azonnal tudatosult bennük, Dunaszerdahelyen is jó lenne valami hasonlót létrehozni, hiszen akkoriban semmi ehhez fogható nem üzemelt a városban.

Hozzáláttak hát a hely kiválasztásához, s előbb mint fizikai személyek, 2005-től pedig már mint Pizza Extra Kft. működtetik pizzázójukat.

A vállalkozás kulcsa a minőségben, az ár-érték arányban, s ezen felül a folyamatos sütésben rejlett, aminek köszönhetően a vevőknek nem kell hosszú percekig várakozniuk, ha csak egy szelet pizzát óhajtottak meg. A nagyérdemű mindössze rámutat a pult mögött melegen tartott finomságok egyikére, s máris fülig „mártózhat” az ízletes szószok és feltétek orgiájában. Néhány éven belül a Pizza Extra befutott vállalkozás lett, majd franchise-rendszerben terjeszkedni kezdett.

Franchise magyarul kb.: jogbérleti szerződés vagy joglás.

Egy olyan üzleti modell, ahol egy meglévő márkát birtokló cég engedélyt ad egy másik vállalkozásnak, hogy a márka nevét, védjegyét, üzleti rendszerét és szabványait felhasználva működtesse saját vállalkozását. Cserébe ez a vállalkozás jogbérleti díjat fizet az átadó felé, aminek köszönhetően megkapja a sikeres üzleti modell előnyeit, továbbá a meglévő márkát nyújtó cég a márka ismertségét és terjeszkedését is biztosítja. Így jutott el a Pizza Extra ízvilága Somorjára, Nagymegyerre, illetve a dunaszerdahelyi MAX bevásárlóközpontba. A Pizza Extra Kft. ezáltal nem csupán magát a terméket, hanem a környékünkön addig szinte ismeretlen üzleti modellt hozott köztudatba.

A New York Pension*** és New York Coffee & Restaurant

A New York Pension*** rusztikus, kecses tornyai építészetileg is remekművek, s részben ugyanez a homlokzati stílus jellemző a Pizza Extra sarki épületére is, amely egy korábbi családi ház át-, illetve hozzáépítésével jött létre.

A két vendéglátóipari egység között a Kukučín utca elvékonyodik, és városunk vasút- valamint autóbuszállomására vezet. Általában itt parkolnak a pizzaműhely kiszállító kocsijai, de a motor bennük sosem hűl ki igazán. Ahogy a futárok sem pihennek egy-egy műszak alatt. A Dunaszerdahelyre naponta ingázók tömege szintúgy kellő forgalmat biztosít az étteremnek és a pizzázónak egyaránt, de a városlakók sem vetik meg a finom falatokat. A Szerdahelyi falatokat!

Pizza elvitelre dobozban vagy házhoz szállítva, egyszerű koncepciónak tűnik.

Az egész pizzát helyben porciózzák is, így akár egynegyed részt is megvehetsz, ha csak annyira támad gusztusod. A pizza másrészről a szabadságot adja a kezedbe, hiszen rajtad áll a választás, melyik ízben kéred a sok közül. Rájöttem, valójában alig néhányat kóstoltam meg életem során. Leragadtam a fél hawaii – fél magyaros kombónál, amivel Krisztián cimborámat, a Pizza Extra somorjai részlegének üzemeltetőjét szoktam cukkolni köszöntés gyanánt. Tonhalas, tükörtojásos, csirkés és ennyi. Az egyik szerdahelyi futárt, aki egyébként hűséges DAC-szurkoló, a lelátón is „Pizzás Atyónak” hívjuk.

A Kukučín utcai eladók és a futárok zömét tehát személyesen ismerem, ami annak is betudható, hogy gyakori vendég, illetve megrendelő vagyok náluk.

Nyáron nem irigylem a srácokat a meleg sütőkemencék mellett, de mint minden munkának, a pizzasütésnek is megvannak a maga szépségei. Ugyanis minden alkotás egyedi mestermunka, a tökéletes pizza elkészítése pedig olyan, mint egy ízletes rejtvény megfejtése. Így voltam a Szerdahelyi falatok c. rovat összeállításánál a Pizza Extra epizódjával. Mert oké, hogy nem egy klasszikus étterem, de még csak nem is büfé. Viszont mind forgalmát, mind pedig a korát és megítélését tekintve beleillik a sorozat szellemiségébe. Idestova immár 25 éve…

(Roberto)

 

ELŐZŐ RÉSZEK: 
Szerdahelyi falatok – Az előszó morzsái 
Szerdahelyi falatok 1. – A Tejbüfé
Szerdahelyi falatok 2. – Az Állj meg vándor vendéglő
Szerdahelyi falatok 3. – Az Aranykalász étterem/Partizán Hotel/Kázmér vendéglő 
Szerdahelyi falatok 4. – A DAC Sporthotel
Szerdahelyi falatok 5. – A régi autóbuszállomás büféje
Szerdahelyi falatok 6. – A Termál étterem
Szerdahelyi falatok 7, – A Kulacs étterem és borozó
Szerdahelyi falatok 8. – A Hubertus étterem
Szerdahelyi falatok 9. – A Bihari szálló és borozó
Szerdahelyi falatok 10. – A Duna szálló
Szerdahelyi falatok 11. – Nappali bár a kultúrházban
Szerdahelyi falatok 12. – A Hét törpe cukrászda
Szerdahelyi falatok 13. – A Grand Bar
Szerdahelyi falatok 14. – A Pelikán büfé
Szerdahelyi falatok 15. – A Dominika falatozó
Szerdahelyi falatok 16.– A Nevada Pub

 

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább