Fotók: Szabó Péter Pál, a szerző, valamint a Bistro Junior archívuma
Ahogy Szerdahely, úgy a történelmi Nemesszeg házait is rég lebontották, alig néhány maradt meg belőlük hírmondónak. Egy ilyen házban járunk ma, amelyet napjainkban a legtöbben mint Bistro Junior, vagy magyarosan Junior Bisztróként ismernek. Az egykori Szorosban, vagyis a mai Kukučín utcában, annak is a vonat- és az autóbuszállomás felé vezető elkeskenyedő részén üzemel. Mindössze alig néhány méterre vagyunk tehát előző helyszínünktől, a Kukučín utca „sarkától”, s ahogy írtam a Pizza Extra esetében, a Bistro Junior sem egy szokványos étterem. Sokkal több annál, a Bistro Junior egy egyedi szendvicsező és palacsintázó gasztroműhely, immár több mint három évtizede.
Az egykori Spinner-féle ház, amelyet később „kéményseprő házként” vagy Szakáll-féle házként – Szakáll bácsi volt a kéményseprők főnöke – is ismertek, ad otthont napjainkban a Varga Oszkár által 1993-ban megálmodott és megnyitott büfé jellegű étteremnek, amelyet 2013-tól Fenes Angelika vezet. S ahol a kínálat ugyan nem áll meg az ínycsiklandozó melegszendvicseknél és palacsintáknál, de a vendéglátóhely fő fogásai mindenképpen a helyiségek illatvilágát is uraló ételkülönlegességekről szólnak.
Miután Varga Oszkár 2013-ban nyugdíjba vonult, a vendéglátóhely üzemeltetését Fenes Angelika vette át, s vezeti azt szívvel-lélekkel napjainkban is.
Kornfeld Tibor a Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely c. könyvében így ír helyszínünk történelméről, ahol csupán az egykori, zsidó származású gabonakereskedő, Spinner Gyula házát kímélte meg az idő, a többit sorra lebontották:
„Nem így történt a szomszédos Spinner házzal, ami még ma is áll. Spinner Gyula is jómódú családfenntartó hírében állt. Mindkét fia túlélte a háborút, és szülők nélkül, közvetlen a háború után új életet kezdtek. Spinner Miki feleségével, Rosenberg Mártával Ausztráliába vándorolt ki. Öccse, Józsi pedig már 1949-ben Izraelben próbált érvényesülni, és családot alapítani. Apjuk földbirtokos volt és gabonanagykereskedő. Fiai külföldön ezt a szakmát nem folytathatták, ami persze érthető…”
A házat 1956 és 1974 között Rigó Erzsébet tanárnő lakta, ahogy napjainkban is az épület város felőli, illetve emeleti része mint lakásegység funkcionál. Az egykori Spinner-ház meglehetősen masszív, nyeregtetős épületként maradt fenn, beépített tetőtérrel, a kor stílusára jellemző vastag falakkal és magas beltérrel, valamint egyedi méretű belső nyílászárókkal. Belépve a bisztróba, mintha megállt volna az idő, szinte tapinthatók az egyes történelmi korok. Az épületé ugyanúgy, mint az abban helyet kapott vendéglátóegységé. Ugyanakkor a két világháború közötti építészet stílusjegyei szolid összhangban vannak a kilencvenes évekkel, tehát a Junior Bistro megnyitásának időszakával.
A vendéglátóhely szögletes pultja, lelket melengető rózsaszín és lila pasztellárnyalatokkal kombinálva, valamint a falakon lévő tapéták, ahogy a melegszendvicsek is, igazi retro fílinget sugallnak.
Ha gyorsan szeretnél jóllakni, de nem vagy a modern „fastfood” kedvelője, itt a helyed. A Bistro Junior gyermekkorunk ízvilágát hozza vissza retro melegszendvicseivel és ínycsiklandó palacsintáival. Nem véletlen, hiszen már az üzemegység 1993-as megnyitásakor is elsősorban a fiatalabb korosztályt célozták meg, akik java része azóta is visszajáró törzsvendég. Merthogy itt még minden olyan finom, mint régen. Külön menüvel készülnek a gyerekeknek és a felnőtteknek, a hagyományos szendvicseken kívül pedig besütött kiflik is várják a vendégeket. Nem csak gasztrokalandnak, múltidézésnek is ideális!

A majdani vendéglátóhely környékének legnagyobb változását a hetvenes években létesített autóbuszállomás hozta, amikor az épület a Kukučín utca utolsó megmaradt háza lett. Ez idő tájt az egykori Léwald szálló és Spinner ház között peronszigeteket alakítottak ki a Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat (ČSAD) részére, hogy ideiglenes jelleggel megindulhasson a központosított buszközlekedés. A buszvezetők felvételi épület híján a Bistro Juniornak napjainkban otthont adó egykori Spinner-féle ház egyik hátsó helyiségét használták tartózkodónak. Egy időben jegykiadás is működött itt, a váróterem és a pénztár bejárata az épület hátsó részéről, tehát az autóbuszállomás felől nyílt. 1983. február 28-án, az ünnepélyes alapkőletétel után aztán elkezdődött az első dunaszerdahelyi autóbusz-pályaudvar felvételi épületének építése.
Kivitelezése meglehetősen hosszú időt, több mint három évet vett igénybe, mígnem 1986 novemberében átadásra nem került.
A dunaszerdahelyi régi autóbusz-pályaudvar tehát lényegében két szakaszban épült. A közlekedést már 1977 óta szolgálták a már említett, és 1983–1986 között felújított peronszigetek, amelyek fölé a tervezők zöld tartóoszlopokon nyugvó hosszú folyosót álmodtak, hogy ezeken keresztül immár biztonságosan megközelíthetővé váljanak a peronok. A buszállomás egész területét fehér betonlamellás kerítéssel vették körbe, ami a Jesenský utca felől ma is fellelhető, de az autóbusz-pályaudvar 2013-as teljes átépítése, valamint a Kukučín utca újbóli beépítése során a Bistro Junior mellől is teljesen eltűnt.
A Bistro Junior története 1993-ban kezdett íródni, amikor Varga Oszkár, aki korábban is a vendéglátóiparban dolgozott, sógorától, Kántor Olivértől kibérelte a ház egy részét, hogy ott vendéglátóhelyet nyisson.
Varga úrral a kezdetekről, majd az azt követő évekről – egészen napjainkig – egy finom kávé mellett beszélgettünk a Bistro Juniorban. Merthogy jó szokásomhoz híven igyekszem nemcsak könnyen emészthető, de hiteles történeteket írni, asztaltársaságunkhoz a bisztró jelenlegi üzemeltetője, Fenes Angelika is csatlakozott. Varga úr 1993 előtt a Dunaszerdahelyi Jednota Fogyasztási Szövetkezetnél dolgozott, többek közt a Duna Szállóban. Ő volt ugyanis Weisz Misi bácsi, majd Bartal András mérnök után a hotel vezetője. S mert a hotel mindenkor a DAC „szellemi központja” volt, Varga úr maga is a klub hűséges szurkolója lett. Majd miután a szállót privatizálták, vállalkozóként igyekezett megmaradni a szakmában.
Alap koncepciója egy olyan vendéglátóhely megnyitása volt a város egy frekventált részén, ahol elsősorban az utazóközönséget, azon belül is a fiatalokat lehet megfogni.
Ahol a diákok, míg az iskola után az autóbuszra vagy a vonatra várakoznak, beülhetnek beszélgetni, miközben finom falatokat ehetnek, vagy télen akár forró csokit is ihatnak. Az inspirációt, a receptek portfólióját a győri Kuckó Bisztró, illetve a szintén győri Arrabona áruházban annak idején üzemelő szendvicsező adta. A vendéglátóhely megnyitását az egykori Spinner-féle ház alapos felújítása előzte meg. A Bistro Junior mindössze hat asztallal indult, de mert hamar felkapott hely lett, szükség volt egy újabb helyiség megnyitására négy további asztallal, valamint a tavaszi-nyári időszakban az épület előtti teraszrésszel. Az üzemegység melegszendvicsei és palacsintái elkápráztatták a betérő vendégeket, ami mellett a kezdetekben hasábburgonyát is felszolgáltak.

Az 1993-as megnyitást követően a Bistro Junior beltéri helyiségeit elsősorban a fehér és a zöld szín dominanciája jellemezte, ahová az épület oldalsó részéről néhány sor lépcső leküzdése után lehet feljutni. Mondhatnánk magasföldszintnek is, ami minden bizonnyal pincehelyiséget fed le. Mert ez a ház valóban hatalmas és a vendéglátóhely csupán egy részét foglalja el. A vendégek fogadására egy előcsarnok gyereksarokkal, egy nagyobb étkező és egy további kisebb helyiség szolgál. A pult mögött található a konyha, ahol Gódány Piroska immár 28 éve szorgoskodik. Ő süti többek közt azokat a finom palacsintákat, amihez hasonlót csak nagyanyáink varázsoltak az otthoni sparhelten anno. Magától érthetődő, hogy a bisztrónak továbbá saját mosdói és toalettjei is vannak.
A Bistro Junior kiszolgálásának fő szempontjai az ételek frissességében, minőségében és a tisztaságban mutatkoztak meg. S mutatkoznak meg napjainkban is, mert a változó idők és a mai rohanó világunk sem másíthatják meg a tradíciókat!
Ez a fő szempont, valamint a beszállítókkal való több évtizedes együttműködésük garantálja, hogy itt ugyanolyan finom a gombás, sonkás, füstöltsajtos, füstölt húsos melegszendvics ma is, mint a kilencvenes években. Junior, Rába, csirkés, tonhalas, Hawaii… és még sorolhatnám a kínálatot, amiből a Bistro Junior hot-dogját sem szabad kihagyni. A friss nyersanyagokat, így például a sonkát a somorjai szövetkezettől szerzik be 1993-tól. A sajtokat Pódafáról szállítják, a melegszendvicshez szükséges pékárut pedig szintén egyugyanazon pékség süti, méghozzá kifejezetten a Bistro Junior részére. Hogy melyik ez a pékség? Nos, ez üzleti titok, az egyediséget ugyanis óvni és ápolni kell. Tegyük fel kedves olvasóm, hogy beülsz egy étterembe, és az ízletes ebéded elköltése után elkérnéd a főszakács recepteskönyvét. Lenne rá egy kisötösöm, hogy nem jársz sikerrel!
Varga úr büszke rá, hogy a Bistro Junior egy valamiben biztosan az első volt a városban. Ez a Kukučín utcai vendéglátóhely lett ugyanis annak idején Dunaszerdahely első nem dohányzó üzemegysége!
A mai fiataloknak minden bizonnyal magától érthetődő, hogy a büfékben, éttermekben nem, és legfeljebb azok teraszán lehet cigarettázni. Mi, mondjuk úgy, tapasztaltabb fogyasztók azonban még emlékezhetünk rá, hogy egyes éttermekben olykor vágni lehetett a füstöt. Varga úr még jóval az „uniós rendeletek” előtt véget vetett ennek a rossz szokásnak. Viszont aki nem tudja elképzelni kávéját egy szál cigi nélkül, az a Bistro Junior teraszán továbbra is megteheti, hogy rágyújt. Ide megjegyzésnek csak annyit fűznék, hogy bár jómagam is az utóbbi, „rossz szokású” csoportba tartozom, sosem tudtam elképzelni, hogy bárhol is zárt helyiségben cigizzek. Szóval ez csak szokás kérdése.
1993-tól 2013-ig, tehát húsz évig volt Varga Oszkár a Bistro Junior vezetője, majd ezt követően nyugdíjba vonult.
Hogy addigi munkája semmiképpen ne vesszen kárba, arról a bősi származású Fenes Angelika gondoskodott, aki 2007-től felszolgálóként a bisztró alkalmazottja volt. Angelika saját vállalkozásként, fizikai személyként vette át a Bistro Junior irányítását. Az addig sem elhanyagolt felújítások ezt követően „csajos” fordulatot vettek, és a felhasznált dizájnelemekbe a fehér mellett nagyságrendileg több rózsaszín és lila árnyalat került. Aki addig a zöld-fehérre esküdött, az a lila-fehér színkombináció láttán kicsit elrettent. Meg is jegyezték egyesek: „mik ezek az újpesti színek” – mesélte el Angi, azonban én rögtön megnyugtattam őt, hogy az eltévelyedett lelkek rosszul látták a helyzetet. Dunaszerdahely ugyanis sárga-kék és pont!

„Szemnek tetsző, nyugtató pasztellszíneket szerettem volna, amit itt látsz, a kezem munkája” – jegyezte meg Angi. „A tapéták is a falon” – tette hozzá.
2013-ban azonban nem csak a dizájn változott, a pult, a mosdók és toalettek, valamint a terasz is felújításra kerültek. Bár a felszolgálópult azt sugallja, mintha a régit egyszerűen csak átfóliázták volna, valójában új bútordarab. Ahhoz ugyanis, hogy a retro hangulatot megtarthassuk, nem lehet és nincs is szükség modern bútorokra. Ide az egykori diákok immár saját gyermekeikkel térnek be, és ez az, ami emeli a hely értékét. Jómagam havonta egyszer biztosan megálltam a Juniorban, s az elején még meglepődve tapasztaltam, hogy a nagyközönség java részét talán már nem is a diáksereg, hanem a középkorosztály teszi ki. Meglepődésem csak addig tartott, amíg tükörbe nem néztem, és onnan bizony már nem a fiatal énem köszönt vissza. Nem a hely változott, mi lettünk „ropogósabbak”, persze mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát.
Míg napközben inkább a középkorosztály, nagymamák unokákkal, addig az iskolaidő végeztével továbbra is a fiatalok a Bistro Junior meghatározó vendégei.
Miután Angelika átvette a bisztró stafétabotját, az étlapra immár menük is kerültek, pl.: a melegszendvics + palacsinta + üdítő, továbbá a hot-dog + üdítő kombinációja gazdaságosabb mintha külön-külön rendelnénk. Merthogy a Bistro Junior az ár-érték arányt is igyekezett figyelembe venni, ami a mai anyagias világunkban bizony nem elhanyagolható szempont. Jómagam sosem tartoztam a napi ingázók közé, de számtalan történetet hallottam a vendéglátóhellyel kapcsolatban kortársaimtól. Ebben a Bistro Juniort olyan üzemegységként írták le, ahol a fiatalok suli után jókedvűen elbeszélgethetnek, a kiszolgálás mindig gyors és folyamatos, s ami a legfontosabb, a melegszendvics vagy a besütött kifli elsőrangú.
„Nemcsak suli után, egyszer suli helyett is, vagy a lyukas óráink alkalmával” – vallotta be kedves feleségem, amikor megtudta, hogy a Szerdahelyi falatok éppen melyik epizódján dolgozom. Menten átfutott a fejemben, hogy talán nem ő lehetett az egyetlen a cserfes diákság képviselői közül.
2023-ban ünnepelte a Bistro Junior fennállásának 30. évfordulóját. Erre az alkalomra egy múltidéző ponyva készült, ami napjainkig a teraszrészre vezető kaput díszíti. A korabeli és újabb képek egyenként egy-egy korszakot ölelnek fel, „Egy jó melegszendvics – Bistro Junior 30 – Ozajstný teplý sendvič” szlogennel, ami akár a vendéglátóhely mindenkori mottója is lehetne. Bár legutóbbi látogatásomkor Varga Oszkárral előre egyeztettünk az időpontról, az egykori üzemeltető hívás nélkül is gyakran visszajáró vendég a Juniorban. „El is várom tőle!” – jegyezte meg Angi, aki már most számolja, még nyolc év és utoléri az egykori üzemeltető pályafutásának korszakát. Ilyen üdítő üzleti koncepció és barátságos kiszolgálás mellett ez nem is lehet kérdéses! Ez volt a Bistro Junior sztorija dióhéjban városunk eme történelmi helyszínén. Ahol mindig vár egy jó melegszendvics…