Reklám
Nyitókép: a szerkesztő archívuma
Olvasóink bizonyára megszokhatták, ha kedd és Klikkout, akkor Roberto valamelyik hely- és kortörténeti sorozata van terítéken. A nagysikerű Szerdahelyi falatok után nem kívántunk éles kontrasztot húzni, ezért az egykori és jelenleg is működő vendéglátóhelyek epizódjait klasszikus üzemekről, vállalatokról és üzletekről szóló történetek váltják majd fel. Lesz miről olvasni tehát az elkövetkező hetekben, hónapokban is, hiszen a cégtörténetek jelentős része mára csupán történelem. A legtöbb gyárat, üzemet bezárták, felszámolták, de szép számban akadnak olyanok is, ahol a termelési jelleget megváltoztatva továbbra is fennmaradt a lakosság foglalkoztatása.
Városunk és környéke fekvéséből adódóan mindig is mezőgazdasági jellegű volt. A Csallóközt, s azon belül a Dunaszerdahelyi járást Trianon után az ország éléskamrájaként emlegették, mert a gazdagon termő róna a dolgos csallóközi emberek munkájával évről évre egyre több mezőgazdasági terméket adott az országnak. Dunaszerdahely a térség központjaként viszonylag fejlett élelmiszeriparral rendelkezett, majd a 2. világháború után egyéb más iparágak is rátaláltak. Ez a tendencia azonban 1960-ig sokkal lassabban ment végbe az országos átlagnál. Majd a város szélén felépült nemcsak az ország, de egész Közép-Európa legnagyobb és legmodernebb cukorgyára. Jelentős volt a konzerv- és húsipara, az élelmiszeripar mellett pedig a gép-, az elektrotechnikai- és a fafeldolgozó ipara is számottevővé vált. Termálfürdőjének köszönhetően a hetvenes évektől jelentős idegenforgalmi központ lett.
A rendszerváltás azonban minden ágazatban korszakhatárt vont. Ahogy a 2. világháború utáni államosítások, akképpen az 1989-es eseményeket követő gazdasági változások is alapjaiban rengették meg a dunaszerdahelyi üzemeket és vállalatokat.
Az 1990-es évek közepén, a gazdaságszerkezet tőkés átalakulása nyomán válságba került termelőegységek tönkrementek vagy magánkézbe kerülve eladták, felszámolták őket. Manapság a gépipar, az építőipar és a logisztikai tevékenység mellett továbbra is a hévízfürdőre alapozó idegenforgalom számít jelentősnek. A termőföld rovására sorra alakultak ipari parkok a város határában. Ahogy általában minden hely- és kortörténeti sorozatomnak, úgy ezen cégtörténeti írásoknak is jobbára a nyolcvanas évek képezi majd az alapját. A történelmi vállalatok mellett persze kitérünk a jelenleg működő üzletekre és vállalkozásokra is.
Reklám
Tudtad?
Vajon tudtad-e, hogy összességében, tehát alapításuk dátuma szerint melyek voltak városunk legöregebb üzemei? Nos, a 2. világháborút követő időszak számottevő vállalatainak gyakorlatilag csak a Slovlik, a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat, valamint a Len- és Kenderfeldolgozó Üzem elődjeiből alakult üzemek számítottak. Kiegészíteném még a legöregebbel, hiszen a Csallóköz akkoriban legnagyobb gőzmalma 1896-ban kezdte meg működését városunkban. Ezekről az üzemekről lesz szó majd sorozatunk elején, ám az első rész mégis egy dunaszerdahelyi vállalatóriást illet, sajnos szintén csak múlt időben.
Aztán a 2. világháborút követően a felaprózott mezőgazdasági termelés szocialista nagyüzemi gazdálkodássá való átalakulása (vagyis az erőszakos szövetkezetesítés) jelentősen átalakította az állattenyésztés és a növénytermesztés feltételeit.
Szintén szovjet mintára országszerte gép- és traktorállomások alakultak. A gépesítés és a mezőgazdasági termelés központosítása csökkentette a termőföld munkaerőigényét, ami fokozatosan munkaerőt engedett és csoportosított át az ipar egyéb ágazataiba. Ez a fejlődés a hatvanas, hetvenes években a termékfeldolgozás kapacitásának növekedését eredményezte. A gazdasági igényeket, s a vele összefüggő, növekvő áru- és személyszállítási követelményeket a tömegközlekedés és az áruszállítás fejlesztésével egészítették ki, s ez jelentős társadalmi változásokkal is járt.
Nem véletlen, hogy ebben az időszakban kezdődött városunkban az ún. panelprogram, ami az építőipart is fellendítette, és egyben a lakosság számarányának növekedését hozta magával.
A legtöbb klasszikus dunaszerdahelyi üzem a hatvanas és hetvenes években alakult. Róluk emlékezünk majd meg sorozatunk további szakaszaiban. Illetve azokról is szót ejtünk, amelyek közvetlenül a rendszerváltás után jöttek létre, és gazdasági erejük átsegítette őket az újonnan berendezkedett államforma minden útvesztőjén. Túlélték Csehszlovákia kettéválását, az unióhoz való csatlakozást, majd az új közös pénznem bevezetését. Így érkezünk meg végül a mába. A lexikális tudás mellett, ahol arra módom nyílik, a történetmesélés szintén teret kap majd. Kellemes múltidézést kívánok!
Reklám
