Szerencsés embernek mondhatom magam, mert jó pár olyan pedagógus vett körül gyermekkoromban, akik nemcsak a tananyagot adták át, hanem lelkiismeretesen, erőn felül dolgoztak azon, hogy megszeressem az iskolát. Ők mutatták meg az utat egy olyan világhoz, amelyben minden nyitott ajtó mögött egy újabb húzódik meg, s ezeket az ajtókat a mai napig boldogan nyitogatom. Az alábbi versben egy különösen kedves tanítómra emlékszem vissza, aki tudtán kívül, egy életre belém plántálta az irodalom és a versek szeretét.
/