FOTÓ: dac1904.sk – Fekete Nándor
Tizenöt perc alatt dőlt el klubtörténelmünk ötödik ezüstérme. Nincs szükség tehát rájátszásra, elmarad a legborúlátóbb forgatókönyv. Odahaza, mintegy hatezer néző előtt Gueye, Gagua és Blažek góljaival, megérdemelt győzelemmel zsebeltük be a három pontot a nagyszombati Spartak csapata ellen. A kerület ismét sárga-kék! Győzelmünk nem csupán a tabella második helyét jelenti, hanem egyben az UEFA Konferencia Ligában való indulás jogát is. Szép volt, fiúk!
Persze nézhetjük mindezt egy másik szemszögből is. Megint „csak” a másodikok vagyunk – immár öt idény kellett ahhoz, hogy bajnokságot veszítsünk. Kíméletlen szavak ezek, de ha te vagy a második, akkor te vagy az első vesztes, mert valaki mindahányszor jobb volt nálad! Előfordult már, hogy az idény során egyszer se sikerüljön legyőznünk a Slovant? S akkor a félidőben láss csodát, a Kisvárda – Győri ETO NB1-es mérkőzésbe pillanthatott bele a MOL Aréna nagyérdeműje…
Az időjárás se fogadta kegyeibe a szurkolósereget, egyre intenzívebbé vált az égi áldás.
A DAC ekkor már három góllal vezetett, a Komárom eggyel. Merthogy én a KFC megmenekülési kísérletét (is) követtem, mindezt annak tudatában, hogy a Sepsiszentgyörgy egy év után ismét kivívta a legfelső osztályban való részvételt. Tudatosult bennem ugyanis, hogy ha a Komárom kiesik, talán soha többé nem rendezhetünk felvidéki rangadót a Niké Ligában. Furcsa szerzet a külhoni magyar, megvannak a maga prioritásai.
Egy perc néma csend! A mérkőzés előtt Hepner Jarótól búcsúztunk.
Gyerekkorom óta ismertem Őt, vele a DAC egyik lelke távozott közülünk. Emlékszem, egy alkalommal a „pidzériában” ültünk, s Jaro betoppant. „Róbikám, akkor jöttök buzdítani a gyerekeket?” – kérdezte fennhangon, holott már jóval korábban megegyeztünk. Amióta az eszemet tudom, feleségével együtt a DAC körül mozgott. Talán nem is volt olyan korosztályos csapat, amelynél ne látott volna el valamilyen funkciót. Nyugodj békében, Jaro! Hiányozni fognak a néha nyers, de az igazságtól sosem elrugaszkodott meglátásaid.
Az órák óta szűnni nem akaró esőzés Téged siratott!
A rossz idő ellenére szép számban érkeztek nagyszombati hívek is, holott egy büntetés miatt erre nem lett volna módjuk. De mert a pozsonyiak nemrég meghúzták ezt a variációt, a Spartak drukkerei szintén „semleges” outfitben már a világ legtermészetesebb dolgának tartották. Mi meg olyan vendégszeretők vagyunk, hogy a balhétól tartva inkább egy helyre tereltük őket. Persze, „hálájuk jeléül” jól elhordtak minket mindennek.
A képlet egyszerű, sorsunk a saját kezünkben van. Győzelem esetén ezüstérem, minden más opció további kérdéseket vet fel.
A két szurkolótábor egymásnak feszült, rangadóhoz méltó hangulatot teremtve. Csak az a magyarozás ne lett volna megint! Az első perctől kezdve támadóan léptünk fel, s a számtalan helyzet után a gólra sem kellett sokat várni. A 16. percben Kapanadze szöktette saját térfeléről Gueyét, aki a vendégek kapusának lába között gurított a hálóba – 1:0. A gól után sem vettünk vissza a tempóból, majd a 23. percben megdupláztuk az előnyünket: Ramadan visszapasszát Gagua a kapu torkából értékesítette – 2:0. Alig néhány perc elteltével egy „kisszöglet” után Blažek fejelt a vendégek kapujába – 3:0.
Álomszerű első félóra után már három góllal vezettünk, és egyelőre semmi sem mutatta, hogy ez lesz majd a végeredmény is.
A DAC továbbra is nagy kedvvel játszott, a vendégek frusztráltságához pedig nem férhetett kétség. A szünet sem sokat változtatott a játék képén, a második félidő ott folytatódott, ahol az első 45 perc abbamaradt. Újabb gól már nem született, azonban továbbra is színvonalas és izgalmas mérkőzésben lehetett részünk. Öt perccel a rendes játékidő letelte előtt a MOL Aréna közönsége állva ünnepelt. Zúgott a vastaps, kezdődhetett a fieszta! Velem együtt talán sokan annak is örültek, hogy vége lett a 2025/26-os idénynek?!
Mindeközben az aranyosmaróti mérkőzés hajrájában kiegyenlítettek az eperjesiek, a gólt azonban a VAR érvénytelennek látta.
A KFC megmenekült az egyenes kieséstől, s az osztályozóban a zólyomiak ellen bizonyíthatnak. Apró öröm is öröm. Aki azonban DAC-szurkolóként őszintén tud örülni a győriek bajnoki címének, az „más huncutságra is képes”. És ez nem az irigység jele részemről, inkább az elmúlt 12 év dühe! Nyilván a földim, Borbély Balázs vezetőedző sikeréhez szívből gratulálok, viszont egyszerűen képtelen vagyok megemészteni, hogy míg nálunk 12 év is kevés volt hozzá, odaát gyakorlatilag két esztendő alatt sikerült behúzni a tulajdonos úrnak a bajnoki serleget. A Győr a BL-ben indulhat, mi a KL-ben. Reméljük, a UEFA is így gondolja, mert végső soron a Bajnokok Ligájából vissza lehet csúszni a KL-be.
Közösséget építünk, miközben az első adandó alkalommal eladjuk a húzóembereinket?
2018 környékéig valahogy még csak-csak sikerült, de azóta? Amikor Marco Rossi magyar szövetségi kapitány legutóbb keretet hirdetett, hatalmasat nyeltem. Nem tudtam, mitévő legyek. A magyar labdarúgó-válogatott keretében ugyanis jelenleg több egykori DAC-játékos van, mint Dunaszerdahelyen magyar. És igen, ez is a közösségépítés, vagy inkább leépítés egyik kulcsa. Mert büszke kéne lennem arra, hogy Schäfer, Redzic, Vitális és Csinger a nemzeti csapatot erősíti, valahogy mégsem megy. A DAC-ban ugyanis jelenleg Tuboly Mátén kívül nincs olyan személyiség, akire környékbeli magyar fiatalok felnézhetnének!
Hogy ez egy olyan jelenség, amivel mindenképpen meg kéne békülnöm, hiszen a profi futball tendenciája az elvárt sikereken, nem pedig a nemzeti érzelmen alapul? Hogy a bizniszt már ne is említsem.
Nos kérem, ez itt Dunaszerdahely, s ezzel azt hiszem mindent elmondtam! Akinek pedig nem inge, ne vegye magára. Játékosok jönnek és mennek, mi viszont itt maradunk. Itt maradunk egy álmot dédelgetni, ami talán jövőre teljesülhet. Vagy ha mégsem, akkor azután. Mert a foci nemcsak egy sport, hanem élet-halál kérdése. És sokan szerették volna eddig is megélni, ami talán az elkövetkező generációnak sem adatik meg. Se bajnokság, se kupa, csak a Kukkónia márkás „csalamádés” üveg. De akkor is a DAC! Aki sárga-kéknek született, az sárga-kék marad örökre. Köszönöm, hogy az egész idény alatt követtétek a mérkőzés utáni elmélkedéseimet…
DAC 1904–NAGYSZOMBAT 3:0 (3:0)
Gólszerzők: Gueye, Gagua, Blažek
DAC: Popović – Kapanadze (82. Gruber), Blažek, Nemanič, Mendez (90. Modesto) – Bationo, Gagua (88. Kukovec), Diongue (88. Tuboly) – Sylla (82. Kmeť), Gueye, Ramadan.