Kürthy Judit

Bolond vagyok és lelki szegény. És milyen boldog. A szó legegyszerűbb, de egyben legnemesebb értelmében.

Annyira beleszoktunk a szokásosba, természetesnek veszünk megváltoztathatatlannak tűnő dolgokat, kérdés nélkül elfogadjuk őket, idővel mégis azt vesszük észre, hogy összeroppanunk alattuk.

Legtöbben azt gondolnánk, hogy ez a két csodálatos nap, sőt, lényegében két nap és a péntek este, nem is szólhat másról, csak a pihenésről, a regenerálódásról, amire a testünknek és a lelkünknek is egyaránt szüksége van.

Már szinte nem is találkozunk olyan babakocsit toló anyukával, akinél ne lenne egy-egy kis piros csat, karkötő, egy szép masni, vagy épp egy névre szóló, színes cumitartó lánc.

Íme hát a válaszok és a megannyi lehetőség, amit mi is kipróbálhatunk.

Ő értette, hogy itt mi vagyunk a lényeg, hogy a folyamatban legyünk és maradjunk is.

Felmerülhet a kérdés: vajon a sok lelkiismeretes lakosnak mekkora szava lehet a város tényleges alakításában?

Olykor felkiáltok magamban, és azt mondom, elég.

Na, és Te mit gondolsz? Lássuk hát a válaszokat!

Hinnétek azt, hogy pár kavicsból, néhány tollvonásból képes valaki szépet, sőt, csodálatosat alkotni?