Editorial

Érvényesülni azt jelenti, hogy érvényes ülni? De nem ám! Föl kell állni és szaladni. Kérdezni és zavarba hozni, felhomályosítani és kikapcsolni, huncutkodással tanítani.

A kockázatok és mellékhatások korát éljük, de a gyógyszerészt tartjuk hülyének.

Ha már alig maradt a holokausztnak túlélője, aki mesélhetne róla, és ezért utódaikra marad az emlékek őrzése, mihez kezdjünk a mával, amikor már az sem elég, ha a szomszédban zajló eseményeket az azt megtapasztalók mesélik el?!

Nyugi, pár hét és itt van a Kánaán, naptejben leszel fürösztve, és (könnyező)pálmalevelek legyezik majd az arcodba a falusi kavicsgödör-riviérák útszéli porát. De jó lesz!

Demokráciában a polgár azért hangos, mert megteheti, és nem azért marad csendben, mert félnie kell a hatósági következménytől, hanem mert bölcs, illemtudó vagy tapintatos.

Ha nem csökkentjük a szakadékot, ami most ember és ember közt tátong, megérkezünk a fasizmusba.

Szögezzük le, én háborúban menekült lennék, nem honvéd. De semennyire sem tudom sem lenézni, sem őrültnek tartani vagy megvetni azt, aki egy agresszor ellen fegyverrel védi a hazáját.

Alapvetően rossz tulajdonságunk, hogy nem a gyógyírt keressük problémák esetén, hanem a bűnbakot.

Mi, Szlovákiaként olyannak érezhetjük magunkat ebben az egészben, mint mondjuk egy néző a 17. sorból, mindeközben viszont ott sorakozunk a táblán, és még csak nem is a gyalogok között.

Mit tennél, ha kapnál egy levelet, melyben azt írnák: a következő hónapokban baleset fog érni, vigyázz magadra!