Editorial

Alapvetően rossz tulajdonságunk, hogy nem a gyógyírt keressük problémák esetén, hanem a bűnbakot.

Mi, Szlovákiaként olyannak érezhetjük magunkat ebben az egészben, mint mondjuk egy néző a 17. sorból, mindeközben viszont ott sorakozunk a táblán, és még csak nem is a gyalogok között.

Mit tennél, ha kapnál egy levelet, melyben azt írnák: a következő hónapokban baleset fog érni, vigyázz magadra!

Pont 10 éve, hogy megálmodtunk egy független, szórakoztató, politikamentes, csallóközi magazint, és azt hiszem, az álmunkat sikerült valóra váltanunk. 

Nem tudom, ki az, akinek ez fenntartások nélkül, közvetlenül, általánosan és érdek nélkül tetszik.

Remélem, már elegen vagyunk ahhoz, hogy ne térjen vissza az az állapot, ami itt 2018 tavasza előtt volt. Vagy ami a tavalyi tavasz előtt volt. Vagy ami az idei tavasz előtt volt.

A sztratoszféráig érő egóerdőben elveszik az értelem.

Nem azt kérdezem, hogy tudod-e mi az. Azt kérdezem, láttál-e már, ismersz-e homoszexuális vagy egyéb, a heterótól eltérő nemi identitású egyént, urambocsá’: párt.

Szerencsére vagy sem, de most nem minden múlik a szabad akaraton. Noha szabad a gazda, de csak a kerítésig gyalogolhat. Onnantól kell az útlevél.

Örök téma, örökérvényű közhelyekkel. Kocsmapultok ülnökei és webfórumok tollnokai a „főszakértők”.