Amikor a fejemben összeraktam ezt a cikket és kiválasztottam a témákat, érdekes megállapítás volt számomra, hogy ez a meccs nemcsak magáról a csapatról mondott el sokat, hanem hosszútávon fontos kérdőjelek is felmerültek, s nem utolsósorban a MOL Aréna egyik legjobb sajtótájékoztatójának lehettünk szemtanúi, amely alatt Hyballa vezetőedző pár perccel a lefújás után néhány nagyon fontos gondolatot osztott meg a világgal.
Fordítás szlovák nyelvből: Németh András
Tisztában vagyok vele, hogy fontosabb volt a játékosok pályán nyújtott teljesítménye vagy a vezetőedzőé, és az is igaz, hogy néhány kérdésre – főleg, ami a futballisták teljesítményéről szólt – kissé burkolt választ adott, hogy ne mondja ki a gondolatot, amelyet talán megváltoztat a találkozót követő elemzése, ám a sajtótájékoztató így is minőségi volt (Hašan úr elszállásán kívül). De haladjunk szép sorjában.
Atromitosz
A görög csapat játékosai semmivel sem kreatívabbak a mi labdarúgóinknál, viszont van itt egy számottevő különbség. A labdarúgás ugyanabba az irányba tart, mint a jégkorong. A sportág alapja egy olyan rendszer, amelynek még a különbséget jelentő játékosok is alávetik magukat.
A hokiban már Szlovákia felugrott erre a hullámra, a labdarúgásban még nem. Személy szerint azt gondolom, hogy a szlovák élvonal csapatai közül pont mi haladunk a leggyorsabban efelé.
Tegnap egy egészen közepes együttest láthattunk (még mindig megvan az esélyünk kiütni őket), amely azonban száz százalékig az említett rendszer keretén belül dolgozik. Taktikailag szinte hibátlanok voltak, sőt azt is mondanám, hogy szerintem azokat az eséseket, fetrengéseket és az időhúzásokat szisztematikusan begyakorolják.
A görögöknek mindig is a vérükben volt ez, de most az ösztönös viselkedés mellett mást is látok benne.
Áttörni a védőfalaikat nagyjából olyan nehéz, mint Ridley Scott filmjében elpusztítani az Alient, de nem lehetetlen. Ehhez azonban az kell, hogy mindegyik játékosunk a lehető legjobban alárendelje magát a – bármelyik – rendszerünknek, és a taktikai szervezettségnek – mégha ez nincs is feltétlenül a vérében.
Tegnap ez nem így történt, és főleg ezért szenvedtünk vereséget. Ronanról később, mert még ha sok hibát is elkövetett – egyet az első kapott gól előtt is –, szerintem összeszedi magát, és legközelebb megfelelő módon betagozódik a rendszerbe.
Sokkal fontosabbak Davis kilengései, amelyek nemcsak a mérkőzések során vannak nagy hatással az együttesre, hanem a védelem közepének megfelelő összeállítására is. Hyballa vezetőedző valami olyasmit mondott, hogy Davis támadóbb feladatokkal volt ellátva.
Az viszont a probléma, hogy nagyrészt védő pozícióban futballozott, és ami a védekezési feladatainak ellátását illeti, védőként és középpályásként sem teljesítette azokat. Nem tudom, ennek mi az oka, de egy középpályásnak sem szabad laza tempóval hátrajönni védekezni, és ez semmilyen esetben sem megengedett a dinamikus görögök ellen.
Ha fáradt volt, akkor szerintem a kispadon kellett volna maradnia, mert rosszabb egy olyan labdarúgót a pályán tartani, aki szó szerint megnyitja az ellenfélnek a baloldalunkat, lényegében Kružliak, ezzel pedig a dominó-effektus alapján a másik középső védőnk, Oravec (egyébként szerintem ez lesz a belső védőpárosunk) munkáját alaposan megnehezítve.
Davis támadásban nyújtott teljesítménye?
Hátvéd pozíciójából kiindulva a rengeteg pontatlansággal és hasztalan beadással fűszerezett teljesítménye csak abban a pillanatban javult fel valamelyest, amikor teljesen felkerült a középpályára. Főleg a hozzáállása lett jobb.
És itt van a kutya elásva. Egy EL-meccsen egy játékos csak akkor javít a hozzáállásán, ha olyan posztra kerül, amelyik ül neki? Egyébként egy állandó hely a középpályán Davis számára a jelenlegi formáját és tipológiáját tekintve olyan döntés lenne, amely nagyon leterhelné és visszahúzná a csapatot a középső védők összeszokásának fejlődésében.
Az edzőnek meg kell hoznia a döntést, mert egy ilyen Davis nem ideális választás az Európa-ligában mutatott játékrendszerben, sőt, ahogy azt Aranyosmaróton is láthattuk, a bajnokságban produkált rendszerben sem.
Ronan
Ez a fiatal srác izgulós alkat (ezt a lengyelországi sajtótájékoztatón könnyen le lehetett szűrni), ami azonban a korát tekintve nem gond, ebből – képletesen mondva – még kimoshatja magát. Rossz teljesítmény, megfelelő csere, és előtte a következő meccs. Ennek így kell lennie.
Az, ami végül megadta a pontot az i betűre, mindent elmond arról, ami az összeszokottságban hiányzik nálunk. Arra a szituációra gondolok, amelynél egy olyan játékos szerelte őt, akit nem érzékelt, mert a háta mögött volt.
A csapatban való gondolkodás és a rendszer megköveteli, hogy az ilyen helyzetekben a játékostársak figyelmeztessék egymást. A labdakérési tevékenységgel együtt ez két olyan dolog, amely hiányzik nálunk ahhoz, hogy az öltözőről azt mondhassuk: a jó csapatszellem a pályán is százszázalékosan működik.
Az edző
Hyballa egy olyan típusú mester, aki képes nagy változásokat eszközölni a félidei szünetben, de tegnap ez már logikusan nem jött össze. Itt, az európai kupaporondon, ilyen csapat ellen kilencven percet kell „pedálozni”, nem szabad egy másodpercre sem kikapcsolni, ám egy dolgot talán megtehetett volna.
Abban a fázisban, amikor az egyik játékosunk a másik után elkezdett rossz, elhamarkodott döntéseket hozni és pánikolni, megsemmisítették a játékrendszerünket.
Akkor kellett volna szerintem kiprovokálnia valamiféle mesterséges időkérést, és megnyugtatni a futballistákat, hogy visszatérjenek a szisztematikus játékhoz.
Megint a jégkorongot hozom fel példának (amihez ebből a szempontból közelít a futball).
Az NHL csapatai sohasem térnek ki az adott rendszerből, semmikor sem lehet látni az egyének a fal áttörésére vonatkozó, elhamarkodott kísérleteit, nem esnek pánikba, nem önzősködnek. Ezt olyankor sem teszik meg, ha három perccel a vége előtt háromgólos hátrányban vannak.
Ezért láthatjuk az NHL-ben azokat a hatalmas fordításokat. Bármit tesznek, az minden a tökéletesen begyakorolt rendszer keretén belül van, ám ebben a gépies sémában is a kreatív, a különbséget jelentő játékosok a döntő faktor.
A csapatépítés szempontjából jobb mindenképpen megtartani a rendszert akár annak árán is, hogy valamelyik mérkőzést nem sikerül megfordítani. Ezt kellene Hyballának intenzívebben kérnie nemcsak a meccs előtt, hanem az alatt is.
Egyébként úgy vélem, hogy Hyballa edző képes a visszavágón meglepni a görögöket, de ha ez nem jönne össze, az se nagy baj, ugyanis egy minőségi játékrendszerű gárda az ellenfél akkor, amikor ez a tevékenység nekünk még nincs a vérünkben.
Veselovský
Mint egy rossz álom része, úgy hangzott Hašan újságíró kérdése és megállapítása Veselovskýról. Nem fosztom meg a véleményétől, de ugyanakkor bátorkodom kifejezni a sajátomat is ebben a témában.
Más dolgok mellett olyasvalamit is mondott, hogy a tehetsége ellenére gyerek benyomását keltette, és sokat rontott. Ha szigorúan a tényeket vesszük, akkor kijelenthetjük, hogy az idősebb játékosok, válogatottak is elszórták a labdákat. Ráadásul valaki olyan is rengeteget hibázott, aki részt vett az oroszországi világbajnokságon…
Gyerekesen… Hm…
Alkatilag Veselovský egyáltalán nem gyerekes, pont ellenkezőleg, a mozgáskultúra, az alacsony súlypont remek kihasználása, a játékban való áttekintése, amelyet sok kreatív passzal támaszt alá, mind megtalálható nála.
Lényegében a srácból olyan önbizalom sugárzik, amely az életkorához viszonyítva – szerintem – inkább csoda és isteni ajándék, amivel a Dominiktól öt évvel idősebb labdarúgók sem rendelkeznek.
Ezen a mérkőzésen Dominik, aki elkövetett néhány olyan hibát, amelyek egyszerűen mindenkivel megesnek, egy másodpercre sem támasztotta alá, hogy gyerekes lenne. Szlovákia számára talán az a legjobb, hogy Dominik Peter Hyballa kezei alatt pallérozódik, és nem valami szlovák edzőnél, aki 2019-ben is képes egy teljesen tehetségtelen játékost a pályára küldeni, akinek a foglalkozása: egy gazdag és befolyásos ember fia vagy ismerőse.
Abszolút nem csodálkozom azon, hogy Szlovákiában annyi tehetség kallódott el.
Dominik, jó edző kezei közt fejlődsz és véleményem szerint minden kétséget kizáróan már most alkalmas vagy pályára lépni az ilyen összecsapásokon is. Lesznek hibák és rossz meccsek is, de ilyen fiatalon lehetőséget kapni jogos dolog, nálad nincs mire várni. Pont.
Na, következzen a Garamszentkereszt, aztán… Csak kitalál valamit az az őrült (ahogyan Hyballa saját magát jellemezte) jövő csütörtökig, ami ha tán a továbbjutásra nem is lesz elég, arra mindenképp, hogy becsülettel és felszegett fejjel búcsúzzunk.
Ám Athénba továbbjutási gondolatokkal utazunk. Ha sikerülne kiütnünk az Atromitoszt, akkor ennek tiszteletére felajánlom, hogy egy hónapig nem iszom kávét, ami nekem, aki tizenhárom éves koromtól rendszeres fogyasztója vagyok, egy mészárlással érne fel…