Vannak férfiak, akik kifejezetten szeretnek otthon egy mondhatni alárendelt helyzetben lenni. Olyan párt keresnek maguknak, aki gondoskodó, odaadó, lesi minden kívánságukat, babusgatja őket.
Pont, mint egy édesanya a gyermekét. Sokan még azt is elvárják, hogy kedvesük megmondja, mit egyenek, vagy épp mihez legyen kedvük. Ezzel persze nincsen semmi baj, hiszen vannak nők, akik pont egy ilyen kapcsolatra vágynak.
Az azonban már igenis baj, hogy sok férfi, aki önszántából állt be a papucsok sorába, a barátai és rokonai előtt ezzel élcelődik. Vicces megjegyzéseket tesz. Párját egyenesen házisárkányként festi le. Úgy tesz, mintha ő lenne az áldozat, akit sakkban tart egy nő.
Mert jaj neki, ha nem fogad szót otthon!
„Nálunk az asszony dönt, én csak bólogathatok” – mondják, majd mikor hazaérnek, még azt is megkérdezik párjuktól, milyen színű zoknit vegyenek fel. És ezt nem azért teszik, mert a nő elvárja. A férfinak van szüksége arra, hogy még ebben is érezze a törődést. Ezzel a magatartással persze a környezetét azonnal maga mellé állítja a férfi, hiszen a szegény, börtönben élő férj szerepében állítja be magát. Ennek mindnek valószínűleg pszichológiai háttere van.
Gyakori például, hogy a férfiak azért választanak maguknak babusgató nőt, mert az édesanyjuktól nem kaptak elég szeretetet és törődést, vagy épp a saját családjukban is azt látták, hogy a nő képviseli az erősebb felet, aki egyben tartja a dolgokat.
De előfordul az is, hogy férfiminta hiányában egyszerűen nem tud kellőképp férfivá válni az illető. Mindenesetre, amennyiben valamelyik fél nem elégedett ezzel az „erőviszonyi felosztással”, cselekedni kell!
Az első és legfontosabb lépés, hogy mindkét fél beismerje a problémát és változtatni akarjon azon. Ezután, ha egyedül nem megy, tanácsos szakemberhez fordulni. Nem szégyen segítséget kérni! Nem kell ódzkodni tőle. Nem leszünk kevesebbek attól, ha felkeresünk egy pszichológust, vagy adott esetben párterapeutához fordulunk!