A cikk megjelent a Klikk Out 2019/11. számában.
Pár nappal ezelőtt felhívott a főszerkesztőnk, Poór Tibor és azt az „örömteli” hírt közölte velem, hogy ismét itt a november, így eljött az ideje annak, hogy elgondolkozzam egy újabb bevezető cikken, amelyet immár hagyományosan novemberben írok a magazinunk születésnapjának alkalmából.
November 4-ének reggele van, kint esik az eső. Ez pontosan az a fajta időjárás, ami képes komoly letargiába és depresszióba taszítani engem. Az utóbbi időben azonban van valami, ami még az időjárásnál is jobban letargiába és depresszióba dönt. Ez pedig az az állapot, amelyben a politikai élet, az ügyészség, a rendőrség, a bíróság, tehát a közügyek kezelése leledzik.
Most, amikor nap mint nap a felszínre kerül valamilyen mocsok a médián keresztül, meghökkentő és már-már ijesztő tudatosítani, hova jutottunk 30 évvel a bársonyos forradalmat követően.
Minden ésszerűen gondolkodó ember valószínűleg sejtette, milyen állapotokban élünk itt, de talán csak kevesen sejtették azt, milyen rémes méreteket öltött Szlovákiában a korrupció, az oligarchikus demokrácia, és hogy a rendszer mennyire rothadt. Majdhogynem hányingert keltő, amikor az ember tudatosítja, hogy az oligarcháknak és a maffiának közvetlen ráhatása van/volt a törvényhozó, a törvényszéki és a végrehajtó hatalom képviselőinek tevékenységére, figyelmen kívül hagyva mindent a kormánytól a parlamenten, az ügyészségen és a bíróságon át egészen a rendőrségig.
A Szlovákiában uralkodó rendetlenséget hűen tükrözi a mi nemzetiségi kisebbségünk politikai képviselete is.
Volt egy pártunk, amely még 2006-ban 11,68%-ot ért el a választásokon és szerzett 20 mandátumot a parlamentben. És mi realitás manapság? Az, hogy a nevetséges preferenciákkal rendelkező 5 magyar párt ugyanazokat a szavazókat szeretné megszólítani. Már-már tragikomikusnak tűnnek a pártok egyesüléséről folyó tárgyalások, amikor hétről hétre azt hallgatjuk, miért és hogyan nem lehetséges ez, ki kivel és miért nem lesz a jelöltlistán, ki és mennyi helyet kap, vagy hogy kinek kivel kellene vagy nem kellene tárgyalnia.
Tényleg meghökkentő, hogy azok az emberek jelentik most a fő akadályt a magyar erők egyesülésével szemben, akik több mint 20 éve vannak jelen a politikában, és ők nem tudnak, vagy inkább nem akarnak önkritikát gyakorolni és ráhagyni a döntést a fiatal generációra, amelyet még nem befolyásolt és mérgezett meg a múltbéli meg nem értés.
Ugyanúgy nyugtalanító olvasni a magyar szavazók kommentjeit a szociális hálókon, akik talán nem is tudatosítják a helyzet komolyságát, hogy 30 évvel a bársonyos forradalom után nem arról van szó, ki jut be a parlamentbe, hanem arról, hogy egyáltalán lesz-e képviselete a magyar kisebbségnek Szlovákia törvényhozó testületében.
Mi, a kisebbségi médiakörnyezet képviselőiként ezennel felszólítjuk az összes szlovákiai magyar politikust és választót, hogy tegyék félre az egyéni érdekeiket, a macska-egér harcaikat és a saját pozíciójából mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy a magyar nemzetiségi kisebbségnek a következő választási időszakban is legyen képviselete a szlovák parlamentben. Bár mi egy olyan médium vagyunk, amely normális körülmények között nem foglalkozik politikával, de most nagy a tét, és ezért szívesen adunk teret annak, aki őszintén igyekszik támogatni a magyar erők egyesülését.
Már csak tényleg kevés idő áll rendelkezésre a megegyezésre, azért tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a novemberi eső ne mossa el a magyar erők lehetséges egyesülését. Tehát ébresztő, magyar nemzetiségi kisebbség!!!