Poór Tibor: Némi nosztalgiával léptem az új Puskás stadionba, elvégre, számomra a régi Népstadion óriási sport és zenei élményeket nyújtott, viszont az új szentély lélegzetelállító látvány. Hadd ne ecseteljem, milyen libabőrös voltam a Nélkülednél, a himnusznál, az első gólörömnél. 67 000 néző, az elképesztő konstrukció a fejem felett, néha nehéz volt összpontosítani a meccsre, de a világsztárokkal megtűzdelt uruguayi csapat azért látványos focit is kínált, egyben úriemberek módján szemmel tartották, hogy egy megnyitó részesei voltak, méghozzá a Puskás Öcsi nevét viselő stadionnak! A meccs végére számomra két dolog lesz fontos: az, hogy Kalmár sérülése ne legyen súlyos, és a magyar válogatott kellőképpen felkészüljön a teljesen más jellegű Wales elleni meccsre. U.I. Gyönyörű vagy Puskás stadion!
Szigeti Attila: A stadionba érve, mikor elém tárult a játéktér, az az érzésem támadt, hogy a magyar ember megkapta, ami már régen megillette. Igen, ebben a stadionban minden magyarajkú otthon érezheti magát. Mi, dunaszerdahelyiek nagyon szép gesztust kaptunk azzal, hogy városunk gyermekei énekelhették el a Nélküledet, és amikor a szünetben Puskás Öcsi Nótás kedvű volt az apám című kedvenc nótáját kezdték játszani, kicsit elérzékenyültem. Ez az este erről szólt, a futball csak másodlagos volt, de ahogy Rossi mester cserélt, a fiatalítás elkezdődött.