Sok új dolgot tanultunk az utóbbi hónapokban. Nagy adag toleranciát, elfogadást, alkalmazkodást és persze akadtak olyanok is jó sokan, akik tanultak valami újat, vagy épp tökéletesítették a régit. Három édesanyát kérdeztünk, akik – többek között – remekül sütnek, így téve boldoggá családjukat és a szemfüles vendégeket, barátokat. Kiss Limpár Évit, Hacsik Katalint és a Németh Hajnalkát kérdeztük.
KISS LIMPÁR ÉVA
(ékszerkészítő édesanya)
1.) Mikor és miért kezdtél el otthon kenyeret sütni?
Hat éve vágtam bele, mikor babát vártam. Mások ilyenkor fészekrakási lázba esnek, bennem valami belső kényszer kezdett el motoszkálni a kenyérsütésre. A belső kényszereknek pedig én mindig engedek. Azonkívül a boltban egyre minősíthetetlenebb lett a pékáru, meguntam a puffasztott, másnapra összepunnyadó vekniken rágódni.
2.) Mit szólt a család a házi kenyérhez?
Első kenyereim vagy tetszetősek és íztelenek (élesztővel készültek), vagy zamatosak és diszkosz-alakúak/állagúak voltak (a kovászosak). A férjem viszont igen türelmes ember, és bírta foggal. Ma már elmondható, hogy túl a vészkorszakokon és kovászválságokon, a kenyerem kívül ropogós, belül puha, levegős. A külcsín nem foglalkoztat, repedezett is, meg amorf is néha, nem csicsázom.
3.) Milyen fajtát készítesz a legszívesebben?
Számomra csakis a kovásszal készült kenyér az igazi (ugyan az élesztőt sem vetem meg, finom kalácsokat lehet azzal sütni, de más műfaj.) A kenyér legyen rusztikus, a hosszú kelesztési idő érlelte zamattal és belső értékekkel – egy kis zsírral megkenve is teljes értékű ebéd, amellett a pörköltszaft-tunkolást is szertartássá avató szakrális objektum.
HACSIK KATALIN
(főállású édesanya)
1.) Mikor és miért kezdtél el otthon kenyeret sütni?
Két éve Kosár Kinga doktornő szervezett egy workshopot, ahol Pálfy Ella és Kiss Limpár Éva lépésről lépésre megmutatta, hogy is készül a kovászos kenyér. Emlékszem, ez volt az első anyukás program, ahova az egyévesem nélkül mentem. Megmondom őszintén, magam sem gondoltam volna, hogy ez idáig fajul. 🙂 Teljesen beleolvadt a napi rutinomba, hogy kovászt etetek, autolizálok, laminálok, dagasztok és kíváncsian várom a végeredményt. Még így 2 év után is izgatottan leselkedem 20 perc elteltével a sütőbe, hogy vajon most hogy sikerült a bevágás, nem kelt-e túl, stb. Már az első pár sütés után (ami közel sem volt tökéletes) tudtam, hogy ezt a jellegzetes ízt hiányolom a bolti kenyerekből. Így aztán újra és újra sütöttem, aminek köszönhetően erősödött a kovászom, így egyre szebb lett a végeredmény. Ha valamibe ma már élesztő kell, abba automatikusan kovászt teszek.
2.) Mit szólt a család a házi kenyérhez?
Hát a férjem eleinte kételkedett, hogy hosszú távon kovászkenyér fog kerülni az asztalra. 🙂 Merthogy macerás, és hosszú a folyamat. De igazából egy idő után oda jutottunk, hogy a nagyobbik fiam nem is eszi meg a bolti kenyeret, pedig nem válogatós. 🙂 Igazából családon belül fertőző is, mivel már az anyósom és a sógornőm is kovászol.
3.) Milyen fajtát készítesz a legszívesebben?
Sajnos ebben nagyon hanyag vagyok. Mikor kisül egy-egy nagyon jól sikerült példány, akkor mindig megfogadom, hogy le fogom már írni, melyik lisztből mennyi is került bele. Igazából mindig kísérletezek, de ami mindig kerül bele, az a rozsliszt, szeretjük a kicsit savanykás ízét. Illetve a kovászomat is felesben etetem rozs és sima liszttel. Ami az én személyes kedvencem, az a sült hagymás, csak a gyerekek nem annyira díjazzák. Tulajdonképpen teljesen mindegy, mert a legegyszerűbb lisztből is nagyon finom kenyérke sül ki, és tudjuk hogy nincs benne más, csak liszt, kovász, víz és só.
NÉMETH HAJNALKA
(főállású édesanya)
1.) Mikor és miért kezdtél el otthon kenyeret sütni?
Két éve nyár végén kaptam az első kovászom. Már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, sokat olvastam róla a doktornőnk facebookos csoportjában is. Sokan megosztották a műveiket gusztusos kenyérkékről, kiflikről, zsemlékről. Egymástól kértek tanácsokat az édes verziókról is, aztán amikor Kiss Limpár Évi feltette a csoportba, hogy van felesleges kovásza és szívesen elajándékozná, akkor írtam neki és elkezdtem én is kísérletezni a kenyérsütéssel.
2.) Mit szólt a család a házi kenyérhez?
A családban nagyon megörültek neki, főleg anyukám, aki nagy rajongója a friss kenyérkének! Még a legelső, szerintem kőkemény kenyerem is ízlett neki. Karantén alatt nem sikerült jó minőségű lisztet beszereznem, ezért másokkal ellentétben én inkább szüneteltettem a kenyérsütést, aztán mikor újra sütöttem, a párom meg is szólta, hogy milyen rég készítettem és még melegében be is csapott a friss kenyérből pár szeletet.
3.) Milyen fajtát készítesz a legszívesebben?
Hát, én nem kísérletezem. Tavaly vettem kimondottan kovászos kenyérsütéshez való lisztet, ami tönkretette a kovászom, de annyira, hogy menthetetlen lett és kénytelen voltam magam újat csinálni! Szerencsére sikerült jó minőségű kovászt kevernem, jó minőségű búzalisztből szóval többet nem kísérletezem. Nálam az alakoros (ősbúza) és a mohácsi cicás lisztek váltak be, meg egy kis manitoba tésztalazító.