A napokban tudtam meg, hogy egy új kihívás kapott szárnyra az interneten, mely arról szól, hogy a fiúk videóra veszik, ahogy a lányok verekednek, majd megosztják azt a közösségi médiában. Először azt hittem, az illető, aki ezt mesélte nekem, csak viccel, de sajnos nem…
Néhány percig egyszerűen nem találtam szavakat. Mégis milyen elmeroggyant találta már ezt ki? Gyerekeket ösztönözni az erőszakra, arra, hogy teljesen oké, ha a lányok csak úgy agyba-főbe verik egymást, arra, hogy az is rendben van, hogy, aki ezt látja, még véletlenül se megy oda segíteni, inkább előkapja a mobilját, hogy aztán legyen egy jó sztorija – ez lenne a lényege ennek a kihívásnak.
A fiatalok pedig belemennek a „játékba”, mert menők akarnak lenni, mert elhiszik, hogy mindez jó poén. Pedig ez egyáltalán nem jó vicc!
Ami pedig még egy lapáttal rátett a felháborodásomra, az egy napokban történt eset, mely e kihívást pontosan megvalósítja. Lányok vertek lányokat, miközben a fiúk a mobiljukkal videóra vették a történteket, majd persze posztolták a neten.
Az eset fényes nappal, nyilvános helyen történt. Több felnőtt szeme láttára. És egyetlen egy járókelő sem ment oda, hogy közbelépjen. Hagyták, hogy ez a szörnyűség megtörténjen. Elképzelni sem tudom, hogy, akik látták, mi történik, hogy voltak képesek elfordítani a fejüket. Nem az ő gyerekükről volt szó, ez tény, de attól még gyerekeket láttak verekedni! Nem arról volt szó, hogy két lány meghúzta egymás haját, hanem komoly sérülésekkel járó verekedésről.
Több szempontból is elgondolkodtató ez a dolog.
Egyrészt, vajon mi lesz az ilyen agresszióra hajlamos fiatalokkal a későbbiekben? Másrészt, hova fejlődhet még az emberi együgyűség, ha már a bajba jutott gyermeken sem vagyunk képesek segíteni?
Az internet jó dolog, azonban gyermekek esetében szigorú felügyeletet igényel a használata! Akarva-akaratlanul, a fiatalok sok butaságra lelnek a világhálón, ami az ő szemükben még jó bulinak is tűnhet. A felnőttek tekintetében pedig, értem én, hogy mindenkinek megvan a maga baja, és nem „illik” más problémájába ütni az orrunkat, de talán azért mégis vannak esetek, amikor kivételt tehetünk…