Nekem is! Ugyanis ma van a nagy nap, megint egy évvel kerekebb, illetve öregebb lettem és bölcsebb is talán. Dúdolgatom magamban. Újra van mit átgondolni, felülírni, újraírni, ha másért nem is, akkor azért, mert január elseje van és hát, azt amúgy is úgy illik, nem igaz?
Bizony! Ma van a nagy nap. S mivel eme cikk kicsit hamarabb íródik, mint szilveszter napja – felkészülve ezzel az ünnepi pihenésre és persze eleget téve szerkesztőink kívánságának is -, még nem tudom, hogy pontosan, hogy ér majd. Másnaposan az almalétől, vagy harmadnaposan a töltött káposztától. Remélem, mindkettő! 🙂
Egy biztos, Te, kedves olvasóm, miközben e sorokon végigszalad a tekinteted, én valószínűleg még mindig édesdeden alszom majd, egy új életről álmodva, ahol mind együtt élünk, szeretetben, boldogságban, hiszen az új év egy új remény is egyben.
Az évforduló pedig minden esetben egy olyan nagy mérföldkő, amikor a pesszimista jövőképet egy kicsikével mindig megelőzi az ostoba optimizmus.
Január 1. van. Most tényleg. Az almalé helyett narancslé volt, de a káposzta teljesen stimmel, és még a gyomorszétcsapás is. Az éjjel pedig a népszerű angol varázslófiú történeteit nézve telt. Sok chips, sok csoki, sok szénsav, s rá a jó, vaskos, magyaros töltöttkáposzta, füstölt jóságokkal és tejföllel. Pár órával később pedig a tojáskrémes szendvics, csak úgy, levezetésnek. Volt ám itt éjjeli, mit éjjeli, hajnali haddelhadd, amikor az édes álom helyett az égető gyomorsav érkezett meg hamarabb, forgolódás, puffogás, és a nagy fogadalmak, miszerint soha ilyet és főleg nem ilyen sokat. De hiába, a káposzta túl jó lett és nincs nagyon más kaja itthon, úgyhogy…
Kedves Olvasóm, ki olyan szeretettel és lelkiismeretességgel követed az észjárásom, az épp aktuális belső és külső harcaim, köszönet Neked! Az egész éves figyelmedért, az együttgondolkodásáért, a kollektív felelősségvállalásunkért. Most legszívesebben megkérdeznélek, hogy hogy telt a Te éjjeled, mi volt a Te „fogadalmad” , s úgy nagy egészében, milyen volt a Te éved. Mire jöttél rá, mit tanultál – hogy taníts egy kicsit engem is.
Kezdődik is újból a visszaszámlálás: 365, 364, 363… Kitartást Mindenkinek!