Listával a kézben Szerdahelyen 99.: Órát állítunk!

NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL, FOTÓ: SZERZŐ

Március 27-én, vasárnap hajnali 2.00 órakor 3.00 órára kell előreállítani az órát, vagyis a hétvégén kezdődik a nyári időszámítás, ismét kevesebbet alhatunk egy órával. „Cserébe” hosszabbak lesznek a nappalok, később kell lámpát kapcsolni. Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de engem speciel az óraátállítás mindig megvisel. Még akkor is, amikor ősszel „visszakapjuk” a tavasszal elvesztett egy óránkat. Összezavarja az amúgy is kusza alvásritmusom, fáradtság gyötör, ingerült leszek, meg hasonlók. Még az étkezésünk időrendjét is „összekócolja”, hiszen a szervezetet nem lehet becsapni, „akkor kér enni”, amikor megszokta, hogy enni kap. Még véletlenül sem akkor, amikor a főnök szól, hogy hölgyek, urak, akkor most van egy fél órácskájuk, jó étvágyat kívánok!

Az ingerültségre egyébként létezik egy jótanács: „Nyugodjál meg, attól megnyugszol!” – mást nagyon úgysem tehetünk. Bár számtalanszor felmerült már, hogy eltörlik az óraátállítást, a szakemberek eleddig nem tudtak megegyezni, illetve az uniós tagállamok sem bírtak közös nevezőre jutni. Tanulmányok landoltak a kukában, még a nép szavára sem nagyon adtak, mert hát a nép bizony javarészt felejtős történetnek titulálja az egészet. Magyarán: akar a franc folyton felállni éjnek éjjelén a stokedlire, hogy a konyhai „kakukkost” megzavarja legszebb álmában ilyen badarsággal.

Ha engem kérdeznek: akik ezt a jegyzetet most olvassák, valószínűleg életük végéig tekergethetik még a mutatókat márciusban és októberben.

Egyáltalán van Önök között olyan, aki éjjel csak azért felkel, hogy tekerjen egyet a vekkeren? Na ugye, majd reggel ébredés után oldják, igaz!? Bár megvan az a veszélye, hogy elfelejtjük, és hétfőn a munkában majd ferde szemmel néznek ránk, mert késtünk egy órát. Még szerencse, hogy a mai okostelefonok elvégzik helyettünk ezt a feladatot is, feltéve persze, hogy megfelelő beállítással vannak felvértezve. Apropó munka! Az óraátállítás lényege anno az elektromos energia spórolásában rejlett, viszont azóta sok gyár, vagy csarnok a nappali fénytől független is „díszkivilágításban” pompázik, de még a plázák és a szupermarketek is. Akkor meg nem mindegy?

Azt tudjuk, hogy nyári időszámításnak szép hosszú története van. De még mennyire hosszú!

A nyári időszámítás Európa országaiban mindig március utolsó vasárnapján kezdődik és október utolsó vasárnapjáig tart. Amennyiben tehát a dátumot nézzük, minden évben más-más napra esik, akárcsak a mozgó ünnepeink, mint például a húsvét. Teringettét, nemrég volt újév és mindjárt itt a húsvét is! Csokitojást, nyulat vettek már?

Szóval a nyári időszámítás ötlete nem újkori találmány, már az ókori Rómában is másként gazdálkodtak az idejükkel az emberek az egyes évszakoktól és napjárástól függően. Gondolom a napórát azért nem birizgálták! A 20. század fordulója környékén merült fel először az egységes óraátállítás ötlete, a javaslatok azonban nem jutottak el a megvalósulásig. Ezek a szakemberek már valószínűleg akkor is pont olyan csökönyösek lehettek, ahogy napjainkban. Végül elsőként 1916. április 30-án vezették be a nyári időszámítást a Német Császárságban és az Osztrák–Magyar Monarchiában. A cél a világító gáz és villanyáram előállításához szükséges kőszénnel és kőolajjal való takarékosabb gazdálkodás volt.

Plázák, szupermarketek, gyártósorok ekkor még sehol! A gépkocsiknak sem kellett nappal is világítaniuk…

Később egyre több országban divatba jött az óraátállítás, azonban igazi fordulatot a második világháború hozott a nyári időszámítás történetében. Ekkor ugyanis különösen fontossá vált az erőforrásokkal való gazdálkodás. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, akarom mondani, sokszor járt körbe az óra kis- és a nagymutatója, míg végül az Európai Gazdasági Közösség – vagyis az EU elődje – összes tagállama bevezette és egységesítette az óraátállítás rendszerét.

Kérem ne felejtsék tehát, hogy vasárnap hajnali kettőkor három órára kell átállítani az óráikat. Segítek picit, így talán könnyebb lesz:

Bözsi néni előre kell nem hátra,
Tekerje csak míg a hármast nem látja!
Sokat spórol, pénztárcája nem bánja,
Pistabá’ majd elissza azt számlára!

(Roberto)

ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen… 

 

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább