FOTÓK: DAC1904.SK – Gheorghe Fluster/SPORT PICTURES
Viszlát Európa, most búcsúzunk, viszlát jövőre! – sajnos nem jött össze, s bár szomorú vagyok, mégsem temetem arcomat a tenyerembe. Ha reálisan nézzük a dolgokat, kisebb csoda kellett volna a továbbjutásunkhoz, bátran ki merem viszont jelenteni, hogy a vereség ellenére sem vallottunk szégyent a bukaresti félelmetes katlanban. Persze fel lehet emlegetni a középpályán eladott labdákat, lehet szidni akár Nicolaescut a teketóriázásaiért, ugyanakkor a mérkőzés egészét nézve, emelt fővel búcsúzunk az öreg kontinens idei kupaküzdelmeitől. Ismét véget ért egy sárga-kék álom, újabb tapasztalatokkal gazdagodtunk. Ennyit bevezetőnek…
Vajon mit érne egy szurkoló a csapata iránti bizalom nélkül, az olykor mindenbe kapaszkodó vakmerő hite híján a szurkoló valóban a klub szimpatizánsának vallhatná magát? Majd ha az utolsó szalmaszál is elveszett, majd talán akkor lazíthat egy picit. Vagy még akkor sem! A szerencse szintén vak és forgandó. Nos, én ezen a meccsen még a 92. percben sem lazítottam, nem adott rá okot a csapatom.
– Mi lesz ma velünk? – kérdezte az egyik kedves ismerősöm még a délelőtt folyamán a városban, s bár bennem volt némi félsz, mi mást mondhattam volna:
Győzünk és továbbjutunk! – akkor még csak nem is sejtettem, hogy így is, úgy is büszke leszek a DAC-ra.
Nem törölték fel velünk a padlót, mint az történt Linzben, de nem is piszkítottunk az alsógatyánkba, ahogy Belgrádban. Pedig ott messze nem volt ilyen közönség, legalábbis a tévé képernyője előtt nem úgy látszott (és főleg hallatszott). Nem leszek népszerű, hogy pont a románokkal példázok, de ugye mindenki látta, hogy kell kinézni az egységes B-középnek?!
Ez a Guľa tud valamit, amit mi nem! – pontosan emlékszem, miért írtam ezt a mondatot a zólyombrézói mérkőzés után.
Azon a meccsen kegyetlenül belevágott a kezdőbe, az okát csupán ő tudta, mi inkább csak sejthettük. Nos hát ezért, ugye tetszettek látni, mert biztos láttátok kedves barátaim, hogy sokkal jobban játszottunk, mint a szerdahelyi odavágón. Kalmár ismét sérült, Kružliak a piros lapja miatt esett ki – mondjuk az utóbbi nekem egyáltalán nem hiányzott. Ahhoz képest, milyen megilletődve ballagtak ki a fiúk a bemelegítésre, a találkozó elején beköszöntünk ám rendesen – a felsőlécre is! Vajon, ha bemegy Balogh Norbi próbálkozása az üres lelátó alatti kapuba?! Méghogy zártkapus lesz a meccs – nem értem, pár böszme kattintásért miért kellett elültetni ezt a tévhitet a sárga-kék drukkerek fülébe?
Valószínűleg még így a szektorbezárással együtt is a valaha volt legnagyobb számú közönség előtt léptek pályára a fiúk.
Hogy ’88-ban? Ugyan már, alig voltak nézők Münchenben a Bayern ellen. Mire rájöttem, hogy a szlovák 3-as csatorna hiányzik a kábeltévénk kínálatából – mert ugye a Nagyszombat meg a Slovan fontosabb volt!? – illetve online verziója sincs a „Trojkának”, zokszó nélkül beletörődtem, hogy a román PRO TV nevezetű csatornán leszek kénytelen nézni a meccset. Azt hiszem, nem is bánom, hogy nem értettem a riporter szavát, vagyis nem minden szavát: „Fecseszebe” – ezt igen, vagy ezerszer. A kezdeti kiegyenlített játék után a „Steaua” gólja bizony megfogott minket, viszont a második játékrészre még az elsőnél is bátrabban jöttünk ki.
A hazai „peluza” nem csendesedett, egy alkalommal az erdélyi magyar és székely testvéreink által is támogatott vendégszektor szintén képbe került.
Na kérem, így kell tisztességesen küzdeni, DAC-olni, így kell focizni, ahogy azt tettük a második félidőben. Voltak hibáink, helyezkedési gondok, pontatlan passzok, de mégis látszódott a csapat gerince. A sérüléséből visszatérő Davis darabossága is látszódott, ámbár senki sem veheti el tőle az akaratot. Játékunk arculata pedig messze túlmutatott egy hazai bajnoki párharcon. Vajon az otthoni vereséggel úszott el a Konferencia Liga? – nem hinném, a papírforma az papírforma. De a bukaresti visszavágónak akadtak olyan pillanatai, amikor úgy éreztem, egy kontaktgól kéne csak, aztán lehetne 1:2 is, majd jöhet a hosszabbítás. Voltak helyzeteink, lehetőségeink, végül az első mérkőzéshez hasonló, számunkra negatív eredménnyel búcsúztunk Romániától, és egyben Európától is. De akkor is a DAC!
FCSB Bukarest–DAC 1904 1:0 (1:0)
DAC 1904: Veszelinov – Blackman, Risvanis, Brunetti (80. Davis), Muhamedbegovic – Káčer, Dimun – Szánthó (46. Nicolaescu), Balogh, Ramadan (80. Veselovský) – Krstović.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik az FCSB Bukarest–DAC (1:0) mérkőzésről