Szeretem az állatokat, szinte kivétel nélkül mindet. Az abszolút kedvencem viszont a cica. Próbáltam ezt legyűrni magamban, mivel évekkel ezelőtt allergiás lettem a szőrükre. Kábé egy éve el is határoztam, hogy örökbefogadok egy kutyust. Sokat nézegettem, kutattam a legmegfelelőbb után, de közben végig éreztem, hogy ez nem az én utam. Aki cicás, az cicás is marad…
Így történt, hogy néhány hónapja ismét macsek állt a házhoz. Vagyis a lakáshoz. Cheddar befogadását nem terveztem, de erről korábban már meséltem. Azóta azonban, hogy az életem része, egyetlen olyan pillanat sem volt, amikor megbántam volna a döntésemet. Mielőtt bárki mazochistának titulálna, megjegyzem, az allergiám szépen kezelhető. Gyógyszert sem kell szednem, csak fokozottan oda kell figyelnem az alapos kézmosásra és arra, hogy az arcomhoz lehetőleg ne kerüljön cicaszőr. Ha ezeket betartom, nem jelentkezik semmilyen kellemetlen tünet.
Azóta persze, hogy Chedi beköltözött hozzám, többször megkaptam már, hogy „na, akkor te is olyan olyan macskás nő lettél”, és hogy „ennyire magányos vagy, hogy kellett egy macska?”. Ezekre csak annyit válaszolnék, hogy köszönöm, nagyon is jól érzem magam.
A cica nem a magányom enyhítésére kellett. Egyszerűen imádom ezeket a négylábú teremtményeket. Szeretetet, boldogságot hoznak a mindennapjainkba. Nem olyan szeretetet, amely pótolhatja az emberi kapcsolatokat, ez egy teljesen másfajta érzés. Akinek van háziállata, az biztosan tudja, miről beszélek.
Olyan kritikát is kaptam, hogy akkor most már biztosan minden tiszta szőr nálam a macskától. Nos, igen, megesik, hogy a kanapé, a fotel vagy épp a ruhám szőrös lesz. Erre viszont a minap találtam egy nagyon jó gondolatot: Inkább legyen szőrös a pulcsim, mint a szívem. Teljesen egyet tudok érteni ezzel. Hiszen a cicaszőr mindenhonnan letakarítható. Igen, ahol macska él a házban, ott többször kell porszívózni, de nem gondolom, hogy ez olyan nagy dolog lenne. A tisztaság úgysem árt. ☺️
Többektől hallom azt is, hogy nem szeretik a macskákat, mert azok olyan öntörvényűek. Jelentem, én épp emiatt kedvelem őket olyan nagyon. Szeretem, hogy van saját akaratuk. Hogy nem az én kényem-kedvem szerint cselekednek, hanem azt teszik, ami nekik a legjobb. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők nem taníthatók meg semmire. Igenis idomítható egy doromboló szőrmók is. Aki nem hiszi, bátran nézzen utána! ☺️
Szeretem a macskákban rejlő büszkeséget és kecsességet. Hogy ki tudják fejezni érzéseiket és elérik, hogy megértsük, mit akarnak „mondani” nekünk. A cicák nagyon is hasonlítanak ránk, emberekre. Talán pont emiatt vannak sokan, akik nem kedvelik őket. Mert ugye, aki tükröt tart elénk, arra általában ujjal mutogatunk…
Bár többen úgy vélik, ezek a praclisok képtelenek szeretni az embert, ez nem igaz. Kutatások is alátámasztják, hogy ők is tudnak ragaszkodni, kötődni gazdijaikhoz. Persze, ez nem jön magától, ki kell érdemelni a szeretetüket, de hát, az emberi érzésekkel is valahogy így van ez, nem? ????
Összességében, nem kell mindenkinek szeretnie a cicákat, de ha más így tesz, akkor azt illő elfogadni és nem keresni mögötte a pszichológiai okokat.