Fotó: Pixabay.com
Sok dologban biztosak vagyunk életünk során. Köztük abban is, hogy van holnap. És reméljük, hogy még elég sokáig lesz is. Az új napok pedig új lehetőségeket rejtenek.
Ilyen biztos, magától értetődő dolog lehet még az otthon melege, a befülledt, nyirkos kutyaszőrszag a liftben, az örökké morcos munkatárs, a kávéfőző jellegzetes kattogása, a vasárnapi rántotthús, a papagájod rikácsolása, vagy egy szülő elfogadása, egy befogadó család azonnali szimpátiája, vagy a barátod ösztönös nyitottsága.
De vajon ugyanilyen biztosak lehetünk bennük akkor is, ha mindez sosem volt? Ha nem volt soha biztos a holnap, ha nem várt a blöki a küszöbön, ha nem volt egy szerető szülő sem a láthatáron, sem egy tanár, se egy rejtőzködő patrónus? Ha nem volt soha barátod, s ha te magad sem kaptad meg soha a feltétlen bizalmat? Hogy indulhatsz neki az életnek ugyanazzal a lendülettel, ha mindezek sosem jutottak osztályrészül? Sehogy. Vagy csak nagyon zötyögősen.
De attól még, hogy nem tudjuk, mi az elfogadó baráti szeretet, az őszinte szülői támogatás, egy kisállat hűsége, valóban nem hiányzik? Nem hiányozhat, mert azt sem tudjuk, mi az? Talán.