A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Magyarország–Szerbia (2:1) Eb-selejtezőről

POÓR TIBOR: Azt sejtettük, hogy Orbán Willi hiánya fájni fog, és a kulcsfontosságú hátvédünk sérülése miatt ehhez kellett alakítani a védelem játékát is. Szerencsénk volt, hogy a szerbeknek nem volt szerencséjük. Az elején három-négy remekül felépített szerb támadásnál az utolsó fázis volt, akár picit, de (nekünk) kellően pontatlan. Itt kiemelném Dibusz és Szoboszlai teljesítményét. Dibusz koncentrált teljesítményt nyújtott, pontosan olyat, amilyet ilyen fontos meccsen kell egy kapusnak nyújtani, remekül reagált a beadásokra és sorolhatnám tovább… A liverpoolos Szoboszlai hazajött kiharcolni fontos három pontot, nem mint egy sztár, hanem mint egy vezéregyéniség a csapatból, aki végig rengeteg piszkos munkát végzett, alaposan melózott – nincs jobb jele annak, hogy kinek az érdeme ez a remek pozíció a táblázatban – a csapatnak. Rossi mester, kétszer megverni a legnagyobb riválist az első helyért, le a kalappal! Ritka ez a mai focivilágban! Már csak pontot az I betűre kell feltenni.

SZIGETI ATTILA: Véleményem szerint kicsit túltolták azt a bizonyos biciklit meccs előtti nyilatkozataikkal a szerbek. Aztán a túlzott magabiztosságnak egy apró vereség lett a vége. Újra bebizonyosodott, hogy ehhez a gyönyörű játékhoz a tudás mellett jó adag alázat is szükséges. Ha tárgyilagosak szeretnénk maradni, el kell ismerni, hogy jó és talán jobb csapat is a szerb, viszont amivel mindkét meccsen jobbak voltunk náluk, az az edző személye, és az a bizonyos magyar szív. Marco Rossi személye ráébresztette a magyar futballt, hogy kellő alázattal lehet csak olyan eredményeket elérni, amire minden magyar büszke lehet. Véleményem szerint pontatlanul játszott a magyar csapat, és sokkal, de sokkal szebben is tudunk mi ettől játszani, viszont vannak olyan meccsek, amikor fontosabb az eredmény, mint a szép játék. Taktikailag fantasztikusan fel voltunk készülve, amit nem teljesen tudtunk teljesíteni, viszont most elég volt a győzelemhez. Talán, ahogy 1848-ban, úgy most is segített Rózsa Sándor, és úgy lött, ahogy lönni köllött. Engedjétek meg, hogy megköszönjem a Puskás Arénának, hogy nem feledkezett meg rólunk. Fantasztikus volt a Nélküled…

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább