FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
„Írik a kupa!” – kiáltották annak idején a B-közép fanatikusai erős csallóközi akcentussal. Napra pontosan 10 éve, hogy Világi Oszkár átvette a DAC-ot. A klubrészvények 80%-ának felvásárlásáról szóló szerződés 2014. február 28-án került aláírásra. Ezalatt az egy évtized alatt mi szurkolók is nem egyszer hőn áhítoztunk valamilyen serlegre. Mit áhítoztunk, sóvárogtunk, akárcsak a sivatagban víz után. Ehhez képest az is figyelemreméltó, hogy tavasszal még versenyben voltunk a kupában!
Idestova négy esztendeje annak, hogy a kupában odahaza utoljára pályára léptünk. Besztercebánya, Komárom, Homonna – cudar idők. Anno egy alkalommal már a poprádi kupadöntő helyszínére nézegettük a szállásajánlatokat, végül csak a „szökőkútban fürdőztünk” az örömmámor helyett. Rég volt már ’87 (kupagyőzelem Kopřivnicén), de akárcsak ’93 (vesztes kupadöntő Rimaszombatban), vagy ’95 (vesztes kupadöntő Máriatölgyesen), ezért sosem vetettük el magunkban a gondolatot: „Írik a kupa!”
6342 néző! Az esemény tétjét átérezték szurkolóink is, és a hétközi időpont ellenére szép számban kilátogattak a MOL Arénába. Főként a B-közép tett ki magáért ismét.
Kezdő tizenegyünk legnagyobb kérdése minden bizonnyal a Zólyombrézón fejsérülést szenvedett hálóőrünk, Popović volt, aki végül is minden további nélkül vállalta a játékot. Az első játékrész a legutóbbi bajnoki mérkőzéshez hasonlóan az ellenfél „kóstolgatásáról” szólt. Az, hogy gól nélkül vonultak öltözőbe a csapatok, egyértelműen a másik fél kellő felkészültségére utalt. De minket az nem vigasztal, hogy felállt védelemmel szemben otthon is képtelenek vagyunk gólt szerezni!
26 lövési kísérlet!
Fordulás után szintén hadilábon álltunk a szerencsével, ha egy ilyet egyáltalán a szerencsére lehet bízni. A mérkőzés során 26-szor rúgtunk az ellenfél kapuja felé, ebből négyszer kapura. Nincs értelme a statisztikát böngészni, a rózsahegyiek a 72. percben szerzett egyetlen találatukkal győztek, és ezzel továbbjutottak.
Nekünk pedig, kik a kassai kupadöntőről álmodoztunk, ismét csalódnunk kellett. Nem baj, majd jövőre…
Meglehet, furcsa lesz, amit írok, de talán jobb is, hogy így történt. A DAC ma nem érdemelt továbbjutást, hazai közönség előtt ilyen játékkal biztosan nem. Hogy 26 lehetőségünk volt? Nos, akkor lássunk egy hasonlatot: tegyük fel, hogy „Kovács János” 26-szor próbálkozik odahaza, de egyszer sem jön össze neki, ezáltal egyszer sem teszi boldoggá a nejét. Pontosan ilyen, ha egy csapat képtelen gólt rúgni. Mert ez a csapat nincs készen! Európára meg pláne nem! Trusa elöl gyenge, mint a 7-es sör, a csereként beállt Barišićtól vagy Konétól sem vártam túl sokat. És ki tehet róla? A szurkoló? A hűséges, megalázkodó szurkoló, aki olykor tud „hétszentségelni” is? A szurkoló szurkolt, buzdított, harcba hívott, de akiknek csatasorba kellett volna állni, nem voltak képesek túllépni a saját árnyékukon.
Szóval tíz év telt el, tíz hosszú év. Egyszer sem hallottam őszintén kimondva, hogy ezt elb@sztuk. Megint elb@sztuk!
De hallottam már hálátlan, kritizáló szurkolókról, akik folyton csak a rosszat akarják (sic!), ügynökökről, villanyszerelőkről, és talán vasutasokról… Az meg, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy akár az ország legjobb csapata legyünk, már lerágott csont. Örökké a szurkoló sem lehet hálás, mert felépült valami, ahol bár nagy dolgokat élhetnénk át együtt, ám helyette egyre inkább kiveszőben van belőle a szenvedély.
A vitrin pedig üres, mert mindig majd jövőre?
Nem, nem a szurkolói szenvedélyre gondolok elsősorban, hanem egy ütőképes gárda győzni akarására. Megalkuvást nem ismerő küzdelmére. Helyette azt látjuk, hogy a drukkerek szeme láttára Kacharaba kakaskodik Gavrićcsal! Ha ez a nagy nyilvánosság előtt történik, kérdem én, mi lehet az öltözőben? Mert aki nem tiszteli a sárga-kék mezt, semmi keresnivalója a keretben! Bevallom, szombaton keserű szájízzel állok elébe a Zsolna elleni összecsapásnak. Óriási tétje lesz, és a szurkoló ismét nem fog tudni gólt rúgni. Mindent bele!
DAC 1904–RÓZSAHEGY 0:1 (0:0)
DAC 1904: Popović – Gruszkowski, Kaša, Kacharaba, Andzouana – Jürgens (72. Gavrić), Dimun, Vitális (83. Barišić) – Yapi (78. Koné), Trusa, Ramadan.