FOTÓK, VIDEÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Az idény utolsó hazai mérkőzésén a megyei rivális Nagyszombat gárdáját fogadtuk a MOL Arénában, és nagy küzdelemben, Yapi góljával 1:0 arányban győztünk. A „Fehér Angyalokkal” köztudottan és mindenkor ádáz csatákat vívunk, ahogy a játéktéren, úgy a lelátón is, ám ezúttal nem csupán presztízse, hanem tétje is volt a találkozónak.
Egész hét az esélylatolgatásokkal telt, bármerre jártam, bárkivel találkoztam: – Elmondom, hogy lesz… – nagyjából így kezdődött minden mondat, és a DAC-ot lényegében így vagy úgy, de mindenki a dobogóra várta. A legtovább kb. én mentem, ugyanis a két győzelem mellett még azt is megjósoltam, hogy a klub vezetősége majd a fejünkre számolja, hogy: – Látjátok, látjátok, ahogy tavaly, úgy idén is a második helyen végeztünk! Ugyanis:
Ha az utolsó fordulóban Trencsénben legyőzzük a zsolnai „sosonokat”, a DAC ismét ezüstérmes!
Pontosan ezért volt tétje a Spartak elleni találkozónak is. Mert amíg az elmúlt idényben csalódásként éltük meg a dobogó második fokát, addig idén szinte a semmiből küzdenénk meg érte. Megszerezni valamit pedig sokkal nagyobb erény, mint vigasztalódni valamivel az elvesztett bajnoki cím helyett. Kicsit nyakatekert mondat ez, ám hiszem és vallom, hogy az immár kilenc mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozatunk az előbb leírtak függvénye.
A DAC harcol, a DAC nem adja fel! – ezt láttuk vasárnap este.
Amolyan tipikus egygólos mérkőzés volt, ahol a felek a végletekig felkészültek a másik játékából. Taktikai harc, amihez a közel kilencezer szurkoló adott különleges töltetet, hol a sajátjukat biztatva, hol az ellenfél csapatát szidva. De egy DAC–Spartak már csak ilyen a lelátón: emóciók, szenvedély, harag, és mondjuk ki, némi gyűlölet elegye. Amíg a vendégcsapat éppen „lemaradni készül” Európáról, addig a sárga-kékek az utolsó utáni pillanatban kapaszkodnának a repülőjegyekért.
Vasárnaphoz mérten szokatlanul nagy volt a délutáni forgalom a szerdahelyi utcákon. Így az is megtudta, hogy itt ma valami nagy dolog van készülőben, akit amúgy hidegen hagy a foci.
De Dunaszerdahelyen csak keveseket hagy hidegen, mert a város – egy-egy gyengébb időszaktól eltekintve – futballváros, ahová messzi földről is érkeznek hívek, hogy kedvenc sportjuknak már-már vallási szinten hódoljanak. Így kezdődött maga a mérkőzés is, rangadóhoz illő koreográfiával, amelyen Darwin fajelmélete elevenedett meg. Ez szerint a természetben az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért, tehát a sárga-kék sas elragadja a piros-fekete patkányt!
A legutóbbi bajnokival és már az azt megelőzőkkel is azonos kezdő tizenegyet küldött pályára Xisco Muñoz. A kezdő sípszót a díjazottak köszöntése, illetve egyperces néma csend előzte meg.
Az első játékrész kemény mezőnyjátékot hozott, amelyben nagy küzdelem zajlott a játéktér minden egyes szegletéért. A DAC két veszélyesebb helyzetét jegyezhettük fel, Brunetti fejelt épp a kapus kezébe, majd Koné szintén fejjel fölé bólintott a kapunak. Ennél sokkal nagyobb lehetőség adódott a vendégek előtt, de a léc alá tartó labdát Popović bravúrral kitolta. „Mindent bele!” – zengett a B-közép…
A szünetben – a zólyombrézói mérkőzéssel azonos – kettős cserét hajtott végre Muñoz mester. Koné és Mendez helyett Redzic és Yapi állt hadrendbe.
Utóbbi játéka aranyat, illetve három pontot ért, ugyanis az 51. percben Yapi egy remekül, külsővel eltalált labdával megszerezte számunkra a vezetést – 1:0. Messze volt még a vége, ráadásul a VAR is vizsgálta az esetet, majd végül érvényesítette a fiatal francia játékosunk első találatát. A vezetés tudatában okos játékkal tartottuk meg előnyünket, miközben a vendégek tudatába egyre inkább beférkőzött, hogy lépéshátrányba kerültek. Próbálkozásaikat Popović hatástalanította, egy esetben pedig Brunetti mentett a gólvonalról.
Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet, repülj velünk a szerelem szárnyán! Indul az utazás, csak erre vártál.
Ekkor már talpon volt a MOL Aréna közönsége, a B-közép pedig a Soho Party örökzöld slágerére is rázendített. A győzelem a Dunaszerdahelyé, de egyelőre csak csatát nyertünk. Ahhoz, hogy a háborút is megnyerjük, még fel kell tennünk a pontot az i-re! A tabella hízelgő, viszont egyben csalóka is:
- Slovan 70 pont
- DAC 55 pont
- Zsolna 55 pont
- Nagyszombat 54 pont
Szombaton, a bajnokság utolsó fordulójában ki-ki meccset vívunk a trencséni stadionban a Zsolnával. Ha azt megnyerjük, miénk a második hely, s vele együtt az európai kupaszereplés. Ha nem győzünk, akkor… Nincs ha, győzünk és kész! Matekozzanak a többiek. Hajrá, DAC!
DAC 1904–NAGYSZOMBAT 1:0 (0:0)
Gólszerző: Yapi
DAC: Popović – Andzouana, Csinger, Kacharaba, Brunetti, Mendez (46. Yapi) – Herc (65. Haratin), Dimun, Vitális – Trusa (92. Goure), Koné (46. Redzic).