Szerdahelyi falatok 22. – A Park Bistro

(„Főételek” kategória, huzamosabb ideje nagy népszerűség mellett jelenleg is üzemelő vendéglátóhelyek)

Reklám

Fotók: Szabó Péter Pál, a Park Bistro, a szerző és a Klikkout archívuma

A Park Bistro 2019 óta várja vendégeit a MOL Arena mögött, a Városi Szabadidőpark játszóterei és műfüves pályái mellett, az egykori Park Presszó (2006–2010), majd a Zerda 1250 Pub (2010–2019) helyén. Három korszak, három valamiben mindig kissé eltérő stílusú vendéglátóhely, a helyszín azonban nem változott. A dunaszerdahelyi Vásártéren járunk, vagyis ahogy a múlt rendszerből inkább ismerjük, az évenkénti hagyományos Csallóközi Vásárnak is helyet adó Lunaparkban. „Feel this moment – enjoy your life”, vagyis érezd a pillanatot – élvezd az életedet. Ez a dunaszerdahelyi Park Bistro mottója, ahol igényes környezet, kiváló ételek, gazdag italválaszték, kellemes zene és minőségi kiszolgálás várja a vendégeket.

Az élvezetek előtt azonban lássuk a hely történelmét, hiszen városunk egy olyan pontjáról szól sorozatunk ezen epizódja, amely az idők során egyébként is gyakran megtelt élettel. De még ennél is nagyobb változáson ment keresztül a rendszerváltás után. A Vásártér elnevezéssel többé-kevésbé már a 19. század végén is találkozhatunk, a vendéglátóhely története viszont csak 2006-ban kezdett íródni, amikor a szabadidőpark is elkészült. Anno a DAC-stadion hátsó bejárata volt ugyanitt.

Körben fehér elemes betonkerítés, odabent a tanintézmények osztályhiánya miatt felépített fabarakkok, amelyekkel még a rendszerváltás után sem hagyott fel a tanulóifjúság.

Oldalt méteres gazban az egykori jégpálya maradványai, mindenütt magas jegenyefák. Már a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején, amikor rendre a hátsó kapun jártunk be a stadionba, elég leharcolt arcát mutatta a környék. Az út a prolitribünig felért egy vadasparki látogatással, majd a szintén megkopott fekete salakpálya következett. A régi DAC-stadion hátsó kapujától vezető ösvényt később mértani pontossággal kopírozta a Park Bistro melletti bekötőút.

Reklám

Fabarakkok és jegenyefák a DAC-stadion mögött 1980-ban. A Járási Spartakiád bemutatója – Hét, 1980. 06. 21.

1954-ben, az ünnepélyes keretek között átadott új dunaszerdahelyi sportstadion mögött egy park épült, amelyet a korabeli térképek is jelöltek.

Ennek egy részéből fejlődött ki az 1980-tól a Csallóközi Vásároknak is helyet adó Lunapark, vagyis ahogy akkor nevezték, a Kultúra és Pihenés Parkja. Abban az időben még állandó játszótér nélkül. A hetvenes évek elején, gyakorlatilag a mai Park Bistróval szemben, közlekedési parkot hoztak létre, ami a gyerekek és az ifjúság körében roppant népszerűségnek örvendett. Állapota már a nyolcvanas évek végére leromlott, s a közlekedési táblákkal és jelzőlámpákkal felszerelt úthálózat alig élte túl a rendszerváltást. Ma ugyanitt egy elhagyatottan álló középiskolát, az egykori ún. Ozorák-iskolát találjuk. Szintén a Park Bistróval szemben a Szent János Apostol Egyházi Alapiskola és Óvoda, avagy a város negyedik magyar tannyelvű alapfokú oktatási intézménye.

Az egykori közlekedési park a dunaszerdahelyi Vásártéren – Nő, 1972. 09. 23

2006. április 28‐án ünnepélyes pályaavatóra került sor Pázmány Péter polgármester részvételével a Városi Szabadidőparkban, amit kispályás focitorna, majd esti koncert követett.

Másnap diszkó és utcabál, május 1-én kosárlabdatorna és a Szerdahelyi Búcsú. Az addigra teljesen kiépült vásártéri szabadidőparkban a DAC-stadion mögötti műfüves, FIFA-szabványok szerinti edzőpálya készült el utolsóként. Három éve még szemétdomb díszelgett ugyanitt, 2006-ra játszótér és park, labdajátékokra alkalmas műfüves és aszfaltpályák, valamint egy presszó, a Park Presszó. PP, ahogy a nagyfiam, de szinte az összes fiatal hívta a presszót. Ami akkor egy melegkonyha nélküli üzemegységet jelentett, mindössze kávéval, teával, üdítő- és szeszes italokkal, illetve némi rágcsálnivalóval, valamint alkalmi falatkákkal. Az egykor elhanyagolt terület egycsapásra a város legújabb találkozópontjává vált. Kisgyermekes családok és a már szülők nélkül is bátran lófráló ifjúság kedvenc helye. Ahol addig szinte csak vásárok idején, eztán már naponta megtelt élettel a környék.

S ahol élet van, ott bizony jól megfért és megélt egy presszó is jókora terasszal.

A szabadidőparban szülők új padokon, nyugodt környezetben üldögéltek, mindez pedig önkormányzati beruházásból, kivéve a később átadott edzőpályát. Teljesült a városháza elképzelése, miszerint mindenki egy helyen tölthesse a szabadidejét, a legkisebbektől a nyolcvanévesekig. Az akkori játszótér leglátványosabb eleme a presszó és a műfüves pálya melletti várdomb volt, rajta óriási színes akadálypályákkal tarkított mászóka és csúszdakomplexum. Mindennapos vendégei lettünk. Megszületett, s csakhamar elterjedt kifejezés lett a Városi Szabadidőpark.

A 2006-ban megnyitott Park Presszó és a DAC-stadion közelsége íratlanul is eldöntötte, hogy a vendéglátóhely a futballmérkőzések alkalmával a szurkolók egyik bázisa legyen.

S bár csapatunknak abban az időben nem igazán állt a zászló – 2007-ben kiesett a 3. ligába – a régi idők emlékére illett összejönni. Történt, hogy az 1987-es kupadiadal 20. évfordulóján egynéhányan találkoztunk a PP-ben. 2007. június 21-én múlt húsz éve, hogy a DAC labdarúgócsapata megnyerte a Csehszlovák Kupát. Ennek apropóján a Park Presszóban levetítették az érdeklődőknek a Sparta elleni győztes kopřivnicei döntőt, illetve a mindeddig legnagyobb dunaszerdahelyi focidiadal hőseivel is találkozhattunk.

Máskor – heti, sőt napi rendszerességgel – a műfüves pályát bérlő alkalmi csapatok, baráti vagy céges társaságok találkozóhelye.

Mivel világéletemben kapus voltam, én is az egyik ex-cukorgyáros, illetve metransos galerihez csapódva társultam be leporolva kapuskesztyűmet, és a 76-os mezszámú, Roberto feliratú szerelésem. Minden péntek este fociztunk, néhány ujjam bánta, de ebcsont beforr. A másik kapuban néha egy ismerős arc is felbukkant, Poór Tibi, a Klikkout magazin majdani főszerkesztője.

Küszöbön volt a vendéglátóhely első átalakítása, ami főként a belső tér változását hozta, de egyben stílusváltást is jelentett, új névvel és üzemeltetői körrel.

2010. május elsején tartották Dunaszerdahelyen az 1. Magyar Majális napját. A Park Presszóból négy év elteltével ezen a napon Zerda 1250 Pub lett. A DAC fanklubja, az YBS a majális napjára nemzetközi (vagyis inkább nemzetbeli) focikupát szervezett, amelyből aztán hagyományt teremtettünk. A Zerda minden évben saját focicsapatával nevezett be a tornára, én az YBS hálóját védtem két-három alkalommal – a zerdások ellen is!

A Zerda bejárata az utca felől anno

A Zerda 1250 Pub elsősorban mint nemzeti szórakozóhely vonult be a köztudatba, és amolyan „magyarság háza” volt kicsiben. Üzemeltetői két közismert DAC-szurkoló és a mai napig szakmabeli fiatalember, Nagy Marián, alias Marosinho, valamint társa, Balla Tibor voltak.

A pub elnevezése a város első írásos említésére „1250 – Zerda” utalt, egyébként tévesen. Egy, a 2. világháború utáni krónikában bejegyzett, Lóránt nádorhoz köthető hibás hivatkozást több kiadvány átvett, sőt még napjainkban is számos idegen nyelvű Wikipédia oldal használja! Az ominózus említés azonban – mint utóbb kiderült – Nagyszarvára vonatkozik, ráadásul nem Loránd, hanem Roland nádor oklevelében. Szerdahely első okiratos említése 1255/56-ból való „Syridahel” változatban. Ennek, vagyis a város első írásos említésének éppen az idén ünnepeljük a 770. évfordulóját.

„Olcsó lett az ember és préda a nemzet, Sajnos neki kellett leszenvedni mindezt. Bárcsak a jó Isten könyörülne rajtunk, Hallgatná meg imánk, amit rebeg ajkunk, Ne sanyargatnának ártatlan népeket, Köztük a miénket – a magyar nemzetet.” – a Zerda, majd a Park Bistro melletti emlékmű feliratának idézete.

A Zerda szellemiségéhez és vendégköréhez mérten bizonyára egyáltalán nem véletlen, hogy 2013. április 20-án a pub mellett adták át a beneši dekrétumok alapján a második világháború utáni években kitelepített (cseh)szlovákiai magyarok tiszteletére emelt emlékművet. A Magyar Megmaradásért PT. által készíttetett „Kitelepített felvidéki magyarok emlékművének” fekete márványtábláján a kitelepítéseket szimbolizáló vonat és az afelé induló sorstalan emberek alakjai láthatók.

A Zerda beltere anno

A Zerda Pub, vagy egyszerűen a Zerda, nagyon hamar a város magyar érzelmű fiatalságának egyik központi szórakozóhelyévé vált, és különösen meccsnapokon tömve volt vendégekkel, DAC-szurkolókkal.

Másrészről zenei rendezvényei is javarészt olyan irányzatot képviseltek, amelyekkel egyaránt ugyanazt a közeget tudta megfogni, mint a DAC. Nemhiába mondták korábban, hogy a dunaszerdahelyi futballközeg és a DAC-stadion, majd a MOL Aréna a felvidéki magyarság egyik bástyája lett Kárpát-medence-szerte. S ilyen értelemben véve a bástya, ha úgy tetszik barbakánja – előretolt kapuerődje – a Zerda Pub volt! Persze mindezt kezeld a helyén, kedves olvasóm. A Zerdában már a meccsek előtt lehetett „hangolni”, hogy a kezdő sípszóra kellő hőfokra izzanak fel a hangszálak, és persze, hogy addig se maradjon senki szomjas!

Különleges vendéglátóhely volt, hiszen a pub egyes részeit, helyiségeit, valamint a teraszt utcanevekkel látták el az üzemeltetők, akik egyébként bérleti szerződés jogcímén működtették a helyet.

A Mohseni-éra, ezen belül is a lelátói bojkott alatt a DAC szurkolói közegének egyik, ha nem a legjelentősebb találkozóhelye, ahol számos rendezvényre várták a sportszerető közönséget. Így például 2012-ben a DAC nem hivatalos weboldalához, majd a Klikkouthoz is köthető Kiss Balázs-, valamint Poór Tibi-féle „Merre gurul(hat) a labda?” c. kötetlen beszélgetős estekre, ahol a két házigazdának mindig más-más prominens vendége volt. Mint pl. Gazdag József újságíró, Radványi Miklós, a DAC akkori trénere, Novota János, a Rapid Wien kapusa, vagy éppen A. Szabó László, Dunaszerdahely alpolgármestere. A dunaszerdahelyi labdarúgás jelenéről és jövőjéről folytatott beszélgetéseket általában teltház követte, hiszen attól, hogy sok drukker éppen nem járt a meccsekre, még nagyon is a szívükön viselték a klub történéseit.

A Zerda beltere anno…

 

…és néhány évvel később a Park Bistro ugyanebből a perspektívából

Több esetben is a 2008. november elsejei szurkolóverés évfordulójára megemlékező szurkolók találkozóhelye és kiindulási pontja volt, ahová a gyertyagyújtást követően rendre visszatértek a DAC-drukkerek.

Majd 2014-től, amikor ismét „divat lett” focira járni, immár kultikus hely, mindez annak ellenére, hogy a Zerdában nem főztek. Persze nem is a kulináris fogások miatt lett kultikus hely. Megesett, hogy pl. székely testvéreink, akik még sosem jártak Dunaszerdahelyen, de tervben volt egy DAC–Slovan meccs, felírták a bakancslistájukra a Zerdát is, mint olyan helyet, ahol kötelező megállni és meginni egy sört. Marosinho ilyen alkalmakkor előhúzta pult alól a házi pálinkáját, hogy a csallóközi ember se bújhasson el a híres székely vendégszeretet mögött. Ha már medvénk nincs, legalább megfelelő üdvözlőitalunk legyen!

Én 2017. augusztusában ittam abból a különleges alkalmakra tartogatott tüzes vízből, s amíg élek, emlékezni fogok rá.

Édesapám halálának másnapján a Zerda mellett vitt el az utam. Maros rám köszönt, és megkérdezte, mi a gond? Majd behívott és öntött egy felest, aztán visszafelé még egyet. A két felestől persze jobban esett maga a gesztus. Képzelhetitek, hogy akinek ekkora szíve van, mekkora alázattal vezette a vendéglátóhelyét! A Zerda a barátságokról is szólt, a rengeteg cserfes kiskrapekról, akik szüleik kíséretében érkeztek játszani a szabadidőparba. És persze a végeláthatatlan funky bulikról, koncertekről, ahol Dj. Bird, vagyis Veréb Attila szinte állandó jelenléte biztosította a zenei alapot.

Az évek során olyan neves formációk léptek fel a pubban, mint a Hungarica, GrooveTrain, Wazzovski, NowEmber, Bertók István stb. Máskor viszont könyvbemutató helyszíne volt.

Ahogy teltek az évek, végül egy büfét is elbírt a hely. Na nem a Zerdában, hanem az épület hátsó szekciójában Mini Kiss Burger néven. Gyakorlatilag a Hypernova, majd a MAX bevásárlóközpont, illetve napjainkra az OBI barkácsáruház parkolójában üzemelő „nagytestvére” ízeivel és kínálatával várta a nagyérdeműt. Tulajdonosa is ugyanaz a család volt – róluk még lesz szó a továbbiakban is. Az EU-Food Kft. családi vállalkozása mostanra túlélte szinte mindegyik burgerező térhódítását, és köszönik szépen, jól vannak.

Megszokott látvánnyá vált, hogy a vendégek ugyanazon a teraszon esznek és isznak.

Sört a Zerdából, hamburgert és hasábburgonyát a Mini Kiss Burgerből. Időközben a Zerda is terjeszkedett, méghozzá az utcafront felé egy újabb teraszrésszel, kinti sörcsapokkal. Szerepe főként a futballmérkőzések alkalmával értékelődött fel, hiszen ezentúl nem kellett az amúgy is sokszor zsúfolt pubban sorakozni a folyékony kenyérért. Ne feledjük, a DAC ez idő tájt már szinte minden mérkőzésen teltház előtt futballozott, a klub pedig bekerült a Felvidéki Magyar Értéktárba a városra gyakorolt jelentős közösségformáló szerepe miatt. Szurkolói kocsmák és pubok nélkül azonban ez nem valósulhatott volna meg!

És a Zerda akkor is jó lóra tett, amikor annak idején a sörök fajtáit választotta. A Zubr és a Litovel remek márkának bizonyultak!

2017-ben aztán az ingatlan gazdát cserélt, tulajdonosa a már említett EU-Food Kft. lett, de bérlője egyelőre maradt a régi. Marosinho társa – Balla Tibi – viszont Wimmer Péterrel közösen egy másik vendéglátóhelyet nyitott a városban. A korábban megszűnt Hét törpe cukrászdát  alakították át ír kocsmává St. Patrick’s Pub néven, ami napjainkban is a város egyik leginkább látogatott üzemegysége. Marost, s persze szemrevaló, ügyes alkalmazottait még két évig szolgálta a Zerda, vagyis ők a Zerdát, majd bérleti szerződését nem hosszabbították meg, s a Zerda 1250 Pub 2019. márciusában végleg bezárt. De hogyan? Egy fantasztikus záróbulival, amire azt hiszem, minden vendéglátós büszke lehetne. Kilenc év munkáját egyébként sem lehetett volna pusztán egy lakattal elintézni. A Zerda vendégei aznap este, vagyis inkább március 29-ről 30-ára virradó reggelre „kirúgták a ház oldalát”! Marosinho ezt követően egy időre félrevonult a vendéglátástól, mígnem idén szülőfalujában, Nyárasdon megnyitotta a Narias 1113 Pubot.

A Zerdát ezután átépítették, s helyén néhány hónap múlva Park Bistro néven indult be az üzem. Az EU-Food Kft. mint tulajdonos, illetve a B Park Kft. mint a Park Bistro üzemeltetője víziója az volt, hogy olyan helyet teremtsenek Dunaszerdahelyen, ahol az emberek úgy érezhetik magukat, mintha hazaérkeznének.

Fél évig bárként ismerték az emberek, majd felépült és beindult a konyhája is. A vendéglátóhely beltere a felismerhetetlenségig megváltozott, az addig is domináns fa borítást világosabb elemek váltották fel. Történt, hogy ikergyermekeinkkel voltunk a játszótéren és beszaladtam üdítőért. Mivel úgy mentem be, hogy egy ismerős helyre megyek, utána félórát tartott „felszedni az állam a padlóról” – teringettét, ezt de átcsinálták! Mivel a terasz is beépítésre került, a Park Bistro étkező része a Zerda belső helyiségéhez képest sokkal nagyobb lett. De mert a konyhába, mintegy látványkonyhába szintén betekintést nyerhet a fogyasztó vendég, ettől még tágasabbnak tűnhet a vendéglátóhely. A Park Bistro üzemeltetőinek az volt a céljuk, hogy valami újat és különlegeset hozzanak a város gasztronómiai életébe. Erre irányult az üzemegység elnevezése, egyben megtartva a terület általánosan használt és berögzült nevét: park – a szabadidőparkból.

Tehát kvázi „bisztró a szabadidőparkban”.

Bár a Zerda önmagában fogalommá vált, néhányan továbbra is Park Presszónak hívták, így a Park Bistro elnevezés adaptációja is könnyebben ment. Míg az éttermek jellemzően formálisabbak és nagyobb étlapot kínálnak, a bisztrók, így a Park Bistro is a meghitt légkört és a gyorsabb kiszolgálást helyezik előtérbe. De nemcsak a Zerda épült át, hanem a játszótér is. A várdombot lebontották, s helyére vadonatúj játékelemeket telepítettek, ikergyermekeink „karikás” csúszdájával. A bisztró melletti műfüves pálya is új borítást, illetve kerítést kapott, majd 2022-ben átépült az egész vásártér. A Park Bistro addigra befutott hely lett, túlélve a világjárvány okozta nehéz időszakot is.

A bisztró szó eredetileg a francia „bistro” vagy „bistrot” kifejezésből származik, amely egy kis, családias vendéglátóhelyet jelöl.

A bisztrók világa egyébként különleges helyet foglal el a gasztronómiai térképen. Ezek az éttermek az otthonosság és az ínyencség találkozási pontját jelentik. Elsősorban egyszerű, mégis magas minőségű ételeikkel és gyors kiszolgálásukkal nyerték el az emberek bizalmát. Ez a vendéglátóhely-kategória mára világszerte népszerűvé vált, hiszen mindenki szívesen választ olyan helyet, ahol könnyedén, mégis élvezettel étkezhetnek. Napjainkban a tradicionális és modern elemek ötvözésével hódítanak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az étkezés több legyen egyszerű szükségletnél: közösségi élmény és kulturális tapasztalat is legyen. A minőségi bisztrókonyha jellemzője, hogy itt nem kell szmokingban vagy estélyiben megjelenni, mégis egy színvonalas gasztronómiai élményre számíthat a nagyérdemű. Ilyen tekintetben a Park Bistro joggal hirdeti magát a város első bisztrójaként.

Ráadásul a Park Bistro egy különleges koncepció alapján működik: hétfőtől csütörtökig az étteremben házias ízekben gazdag napi menü fogyasztható. Csütörtök estétől elindul az à la carte kiszolgálás, tehát a vendégek az étlapról választhatnak.

Konyhájuk szezonális zöldségekkel és gondosan válogatott helyi hozzávalókkal dolgozik. Az étlapon szereplő finomságoknál a házias ízek mellett megjelennek a modern konyha trükkjei, elemei is. A vendégeket havonta változó étlappal várják, akik tíz főétel, két előétel, két leves és egy desszert közül válogathatnak. A hétvégeken színes a programkínálat is, váltakozva: élő, dzsessz vagy diszkózene, retro buli várja a látogatókat, de van, hogy borkóstolóban lehet részünk. Italok terén sem szűkölködnek: megannyi alkoholos ital található a pultban, és egyebek mellett Krušovice tanksört is csapolnak. S mivel a MOL Aréna közelsége továbbra is meghatározó, a focirajongók szintén otthon érezhetik magukat, legyen szó meccsnézésről, vagy a mérkőzések utáni beszélgetésekről.

A Park Bistro beltere napjainkban

Hogy a vendéglátóhely milyen magasra került a környék gasztronómiai térképén, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a „A Csallóköz legjobb étele” nevezetű rangos gasztronómiai versenyeken rendre kitüntető elismerésekben részesülnek a Park Bistro séfjei.

A Park Bistro eddigi séfjei pedig: Vontszemű András, Vontszemű Attila, Mórocz Ferenc, Mazács Mátyás, illetve a jelenleg is itt dolgozó Weisz Tibor, a hagyomány és a modern konyhaművészet mestere. A Csallóköz Területi Idegenforgalmi Szövetség és a Kukkonia Polgári Társulás közös szervezésében létrejött „A Csallóköz legjobb étele” gasztronómiai verseny a múltban is népszerű, hasonló jellegű megmérettetéseket kívánta felidézni azzal, hogy elindította rendezvényét. A Szerdahelyi falatok c. sorozatunk korábbi epizódjai kapcsán nem egy a hetvenes, nyolcvanas években tevékenykedő mesterszakácstól, vagy főpincértől hallottam egykori sztorikat, hiszen a terítés épp oly fontos, mint az esztétikus tálalás. „A Csallóköz legjobb étele” gasztronómiai verseny ugyanezt nyújtja, immár modern köntösben, ahol a régióban dolgozó séfeket minden évben különleges fogások elkészítésére kérik fel. A verseny célja egyrészt bemutatni a gasztronómia művészetét, a kulináris fogások elkészítésének megannyi lehetőségét, másrészt pedig a megmérettetés hozzájárul a régió gasztronómiai színvonalának emeléséhez.

Az esemény minden évben a Szlovák Köztársaság Idegenforgalmi és Sportminisztériuma támogatásával valósul meg.

A projekt szervezői évente mintegy 20-30 elismert csallóközi éttermet szólítanak meg, melyek közül rendre számos vendéglátóegység küld csapatot a megmérettetésre. A témakör változó, pl. a kacsa vagy a mangalica, melyhez csallóközi alapanyagok párosulnak. A fogásokat a versenyzőknek meghatározott idő alatt kell elkészíteniük. Az ételkölteményeket neves szakmai zsűri értékeli, melynek tagjai számos rangos nemzetközi díjjal büszkélkedhetnek.

2021-ben például hét dunaszerdahelyi járásbeli étterem megmérettetésén Weisz Tibor és Mórocz Ferenc újragondolt vadasa lett a Csallóköz egyik legjobb étele.

 

A versenyen elsősorban a hagyományos és a vadhúsok kedvelői találtak maguknak szájízükre valót. A közönség hétről hétre követhette, ki milyen étellel lepi meg a zsűrit, s csakhamar az is kiderült, melyik étel lett a régió legjobbja. A szakmai értékelés alapján a Park Bistro csapata – holtversenyben – első helyezést ért el, amikor is Weisz Tibor és Mórocz Ferenc újragondolt kacsavadassal nyűgözte le a zsűrit. A Park Bistro képviselői a díjnyertes kacsavadast hagyományos technológiával készítették el, új köntösben tálalva.

Mórocz Ferenc és Weisz Tibor, a Park Bistro képviseletében 2021-ben „A Csallóköz legjobb étele” 1. helyezettjének járó serleggel

 

Idén, október 16-án immár a verseny 7. évfolyamát rendezték meg, amelyen hat tehetséges séf csapott össze, hogy eldőljön, ki készíti el a Csallóköz legjobb ételét 2025-ben. A megmérettetés tematikáját ezúttal a szárnyas ételek és a helyi, csallóközi alapanyagok adták. A háromtagú zsűri mesés tányérokat kóstolt végig, az eredményt pedig hamarosan megtudjuk.

Weisz Tibor séf nevét ezúttal is az esélyesek közt emlegetik!

A Park Bistrót üzemeltető kft. törekvése szerint a vendéglátóhely nem csak egy étterem, hanem egy álom megvalósulása, akiknek a hely nem csupán egy vállalkozást jelent, hanem szinte a második otthonukká vált. Mindez nem jöhetett volna létre az üzletvezető Morvay Szandra munkája nélkül, akinek szorgalmát ottjártamkor az üzemeltető B Park Kft. egyik tulajdonosa is dicsérte. A személyzet serényen tett-vett, üdvözölte, majd a fogyasztás után kikísérte a vendéget. Ilyet valóban ritkán lát az ember!

„Évek óta szeretettel igazgatják, gondozzák, szépítik és fejlesztik az éttermet – minden részletre figyelnek, akárcsak otthonukban. Céljuk, hogy itt valódi kapcsolatok alakuljanak ki – a vendégek és a személyzet között, a konyha és az asztal között, az emberek között. Fontos számukra a nyitottság: hisznek abban, hogy egy családias közegben mindenki elmondhatja, ha valami bántja – de ugyanúgy megoszthatja az örömeit is. Ez a nyitottság, ez az emberközeli szemlélet az, ami különlegessé teszi a Park Bistrót, és amiért olyan sokan térnek vissza újra és újra” – olvasható a www.parkbistro.sk/hu, nem kevésbé igényes honlapon…

(Roberto)

 

ELŐZŐ RÉSZEK: 
Szerdahelyi falatok – Az előszó morzsái 
Szerdahelyi falatok 1. – A Tejbüfé
Szerdahelyi falatok 2. – Az Állj meg vándor vendéglő
Szerdahelyi falatok 3. – Az Aranykalász étterem/Partizán Hotel/Kázmér vendéglő 
Szerdahelyi falatok 4. – A DAC Sporthotel
Szerdahelyi falatok 5. – A régi autóbuszállomás büféje
Szerdahelyi falatok 6. – A Termál étterem
Szerdahelyi falatok 7, – A Kulacs étterem és borozó
Szerdahelyi falatok 8. – A Hubertus étterem
Szerdahelyi falatok 9. – A Bihari szálló és borozó
Szerdahelyi falatok 10. – A Duna szálló
Szerdahelyi falatok 11. – Nappali bár a kultúrházban
Szerdahelyi falatok 12. – A Hét törpe cukrászda
Szerdahelyi falatok 13. – A Grand Bar
Szerdahelyi falatok 14. – A Pelikán büfé
Szerdahelyi falatok 15. – A Dominika falatozó
Szerdahelyi falatok 16.– A Nevada Pub
Szerdahelyi falatok 17. – A Pizza Extra
Szerdahelyi falatok 18. – A Bistro Junior
Szerdahelyi falatok 19. – A Fontána étterem
Szerdahelyi falatok 20. – A 7Moments Coffee & Restaurant
Szerdahelyi falatok 21. – A Baranyai Falatozó

 

 

Reklám

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább