Nyitókép: Fekete Nándor – dac1904.sk
Minden széria véget ér egyszer, s bár fájó sebet hagy lelkünkben, törvényszerű, hogy előbb-utóbb bekövetkezzen. Azt az állítást, hogy mindez váratlanul a Zólyombrézó otthonában történjen meg, viszont alapjaiban kiforgatnám. A történet még 2014-ben kezdődött, amikor a vasgyáriak újoncként 3:0-ra elpáholtak minket. Ez volt az első „vendégszereplésem” cápóként a szinte „megközelíthetetlen”, de felettébb gyönyörű környezetben lévő Zelpo Arénában.
Emlékezetes marad továbbá a 2023-as vereségünk is „Középföldén”, még Guľa vezetőedző irányítása alatt, ami akkor meggyőződésem, hogy a bajnoki álmainkat oszlatta szét. Aztán nemrég odahaza mindössze 1:1-es döntetlenre futotta ellenük, s én már akkor kijelentettem, a „bordók” a DAC mumusa lettek. A Zólyombrézó úgy vélem, egy kiszámíthatatlan és kellemetlen ellenfél, amit ezúttal bőven tetézett a DAC játékosainak lagymatag hozzáállása is.
Tehát objektívan nézve, nincs mire kimagyarázni magunkat! Egy felkészült és maximálisan koncentráltan pályára lépő együttes az ilyen akadályokat is könnyedén veszi, azonban ahogy nincs két egyforma nap, úgy nincs minden héten búcsú sem.
A Slovan elleni hazai diadalt egy eléggé hektikus hét követte, amelynek során Dunaszerdahely városa valami olyat élt át, amit eddig minden bizonnyal még soha. Ugyan rendeztek már kupadöntőt a DAC-stadionban, azonban a 2004-es Ligetfalu-Licsérd (2:0) találkozót nem lehet egy lapon emlegetni az ez évi Rózsahegy–Nagyszombat (0:1) fináléval. A hétközi Slovnaft Cup dunaszerdahelyi döntőjét ki így, ki úgy szerette volna elbagatellizálni, avagy túlreagálni.
Egy mindenesetre biztos! Ott, ahol a „magyar” nem csupán egy nemzethez való tartozást jelent, hanem egyben szitokszó is, nyolcezer Spartak-hívvel (és hévvel), „face to face” a városunkban, illik készenlétben állni!
„Čo si pískaš, ty Maďar?” – vagyis mit fújsz, te magyar – kiáltotta egy hazai néző a Zelpo Arénában a palásti illetőségű Kišš Bálint játékvezetőnek, ami úgy vélem, mindkét előbbi állításomat egyben is alátámasztja. Márpedig Kišš játékvezető nem arról híres, hogy a DAC javára fütyörésszen! Mindez még a mérkőzés elején történt, na de menjünk szépen sorjában…
Popovićról kiderült, hogy olyan komoly sérüléssel bajlódik, ami miatt az idei szezonban már nem léphet pályára!
A DAC kapusgondjait jól mutatja, hogy Filipének nem egy, hanem rögtön két cseréje ült le a kispadra – a görög Kaltsas és Németh Attila, egykori legendás játékosunk, jelenleg a DAC Akadémia igazgatója, vagyis Németh Krisztián fia. Fiatal brazil kapusunkról semmiképp sem szedném le a keresztvizet, mégha az első gólban egy hangyányit benne is volt, azon kívül minimum két ziccert hárított. A szombati hőséget este hat óra tájban Dunaszerdahelyen kiadós zivatar követte, miközben Zólyombrézón még csak „várták” az égi áldást. A nyílt ég alatt hangoló, mintegy 50-60 sárga-kék drukker persze ennek annyira nem örült volna, azonban a hazai rendezők gondolva erre is, elkerítettek számukra egy részt a fedett lelátón. Végül nem lett rá szükség.
Trusa izomsérülés miatt kikerült Braňo Fodrek kezdőcsapatából, helyét Tuboly Máté vette át.
Nem kezdtünk túl nagy elánnal, azonban az első 20-25 percben Redzic mégis kétszer beköszöntött a hazai portásnak. Mindkét lehetőségből lehetett volna gól, de nem lett. A 25. perc tájékán egy nagyobb csoporttal egészült ki a vendégszektor, s így már nagyjából száz sárga-kék drukker kiáltotta, hogy: mindent bele, DAC! Mostanában rájár a rúd a kemény magra, a kassai túra során az egyik partybusz mondott csődöt, most a fanklubot rendszeresen utaztató „piros busz” kapott defektet. Mert a szurkoló élete nem csak játék és mese. Emlékszem, egy alkalommal Rózsahegyre menet végig kézzel tartottam az ablaküveget, mivel az folyton le akart csúszni, miközben a motornak sem volt túl egészséges hangja. Annak a sztorinak az lett a vége, hogy 25 év után kijutottunk Európába!
A 31. percben Filipe bravúrral szögletre tolta a hazaiak próbálkozást. Ez volt talán a 0:0-ra végződő első 45 perc legnagyobb helyzete.
A második félidő cserék nélkül folytatódott, és az első ígéretes helyzetre egészen az 58. percig várnunk kellett. Megint csak Redzic volt a főszereplő, aki a tizenhatoson belülről keményen lőtt a felső léc alá, ám a vasgyáriak kapusa szögletre mentett. Négy perccel később ugyanezt tette a mi Filipénk is, majd a hazaiak sarokrúgását követően már nem sikerült a bravúr. A beívelt labda átszállt a védelmünkön, majd hazai fejről fejre járt a játékszer és Filipe kapujában landolt – 1:0. Aláfutott vagy akadályozták? Láttam én már ennél sokkal nagyobb kapushibát is.
A Zólyombrézó vezető góljára Braňo Fodrek vezetőedző cserékkel reagált: a 69. percben Tuboly helyére Sylla, Djukanović helyére pedig Barišić állt be.
A 75. percben Andzouana lábában volt az egyenlítő találatunk, azonban Redzic beadását a vendégszektor számára fenntartott „büfé felé” rúgta. Három perccel később aztán tovább növelte előnyét a Zólyombrézó: Herc szerencsétlen hazaadása „gólpasszra sikeredett”, amit a hazaiak játékosa egy az egyben Filipével szemben higgadtan értékesített – 2:0. Hátra volt még 15 perc, plusz a ráadás, s ezalatt a DAC kispadjáról újabb friss erők álltak be: Redzicet Yapi, Ramadant Blaško váltotta. Igazán nagy helyzetet azonban már nem sikerült kialakítanunk, ráadásul a szépítő találatunk helyett kishíján újabb gólt kaphattunk volna. A mérkőzés lefújása után a hazaiak örülhettek.
ZÓLYOMBRÉZÓ–DAC 1904 2:0 (0:0)
DAC: Filipe – Kapanadze, Kacharaba, Modesto, Andzouana – Tuboly (69. Sylla), Bajo, Herc – Redzic (84. Yapi), Djukanović (69. Barišić), Ramadan (84. Blaško).
Nem sikerült tehát tovább nyújtanunk a 2025-ös tavaszi veretlenségi sorozatunkat, s így minden bizonnyal lemondhatunk a bronzéremről is – amiben megmondom őszintén eleddig nagyon is bíztam. Nos, a labda gömbölyű, még minden lehetséges. Jövő vasárnap a friss kupagyőztes, s a tabellán egy helyezéssel előttünk álló nagyszombati Spartakot fogadjuk a MOL Arénában. A bajnoki sorozatban ez lesz az utolsó hazai mérkőzésünk, azonban eddig úgy fest, az Európáért vívandó play off-ban jobb esetben további kettő várható még. Azt a kérdést, hogy mi keresnivalónk van nekünk Európában, tőlem ugyan sosem fogjátok hallani! Mert: hajrá, DAC!