Reklám
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
„Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt…” – 2018 óta, amikor is negyedszázad múltán kijutott a DAC az európai kupaporondra, minden évben felcsendült ez a nóta. Idén immár a 11. európai kupaszereplésünkért harcoltunk, s bár az említett nótát olykor elnyomta saját szkeptikusaink hangja, úgy vélem, a DAC-nak mindenkor igenis Európában a helye! Erre magasztalja fel a klub múltja és jelene. Aki pedig ezt nem így gondolja, aki csak lemondani képes, vagy nem mer álmodni sem, nos az gondolkodjon el, mekkorát bírt álmodni a nyolcvanas évek elején Weisz Misi bácsi!? Egy kicsinyke, magyarlakta városban, a csallóközi rónaság közepén, amit az autósatlaszok is rendre elfelejtettek berajzolni.
Hogy nehéz volt? Való igaz, 2022 után ismét túlórázni kényszerültünk, mivel a gyengébben sikerült őszi idényünket a tavaszi hadjáratunk volt csak hivatott feledtetni. És amit Braňo Fodrek vezetőedző, valamint elszánt csapata ezalatt véghez vitt, arra a péntek esti győztes DAC–Zólyombrézó play-off döntő tette fel a koronát! Mert a DAC zsinórban nyolcadszor is kijutott Európába. Most van ideje az örömnek, de most van ideje a mosolynak is! Csak ezután jönnek majd a csípős beszólások, hisz a rosszmájúak és kárörvendők hada máris akcióba lépett ellenünk. De mi csak magunkkal foglalkozzunk, és mosolyogjunk rajtuk. Mert – ahogy azt már megírtuk vala: „Tudatlanságukat az igazságtól való félelem szüli!”
Az UEFA Konferencia Ligában való részvételért zajló play-off keddi elődöntői után tehát a DAC és a Zólyombrézó szállt harcba az Európába szóló utolsó kiadó helyért.
Reklám
A Niké Liga képzeletbeli tavaszi táblázatának második fokát megkaparintó sárga-kék Dunaszerdahely, s annak általam vélt mumusa, a „vasgyáriak”. A kassaiak ellen talán könnyebb dolgunk lett volna, de ha már döntőt játszunk, nem illik fanyalogni, sem válogatni! Ádáz csata folyt a pályán, kemény párharcok és belemenések, ahogy az egy döntőhöz illik. Mert hát senki sem adja olcsón a bőrét, mindössze a MOL Arénába való belépés volt ingyenes. 5382 néző-szurkoló előtt, egy, a végletekig kiélezett, több mint száz percig tartó mérkőzésen sikerült kivívnunk az európai kupaszereplés jogát! Izgalmakban nem volt hiány, háromszor is vezettünk, miközben a vendégek két ízben egyenlíteni tudtak. De harmadjára már nem jött össze nekik!
Dolgozott a VAR is, és jól dolgozott, ha nem is velünk, legalább nem ellenünk! Elbúcsúztunk a már biztosan távozóktól és majd kabátot adunk a még ezután indulókra.
Habár a play-off döntője „mindössze” Európáért folyt, a B-közép a csapatok bevonulásánál megidézte Argentínát is: repültek a pénztárgépszalagok, hogy aztán módjával, de csíkokat „rajzoljanak” a zöld gyepre. Mindenki tisztában volt vele, mekkora tétje van az összecsapásnak, elég egy pillanatnyi megingás és nincs másik meccs, nem lesz javítási lehetőség. Braňo Fodrek vezetőedző ezúttal három helyen változtatott a Nagymihály ellen felállított kezdőcsapathoz képest: Yapi, Brunetti és Tuboly helyett Kapanadze, Csinger és Redzic került a kezdőbe. Az utóbbi, bár a piros lapja miatt két mérkőzésre szóló eltiltást kapott, de mivel klubunk fellebbezett és a fellebbezés alatt a büntetést felfüggesztik, játszhatott. Szóval, kiskapu! Milan Dimun és Mateus Brunetti már biztosan távozik a DAC-tól, ezért tőlük méltó módon elbúcsúztunk, viszont csereként még mindkettejük „szolgálataira” igényt tartottunk. És elindult a döntő, Európáért! De hogyan!
Az első helyzeteinket követően a 10. percben Redzic labdája után Ramadan csinált pozíciót magának, majd a hosszú sarokba lőtt – 1:0.
Menten felélénkült az amúgy sem halk Aréna. A DAC továbbra is kezdeményezően lépett fel, Redzic és Ramadan kishíján a második gólunkat is összehozta, viszont helyette a 24. percben jött az első „feketeleves”. A vendégek szinte a semmiből kiegyenlítettek – 1:1. Hogy örömük és az átmeneti halk moraj ne tartson sokáig arról mindössze alig két perccel később
Sylla gondoskodott, aki egyéni megmozdulása után a tizenhatoson kívülről védhetetlen lövést küldött a vasgyáriak kapujába – 2:1
A lelátó pedig ismét hangos, munkálkodott a cimbalmos is – ha volt. De dobos és ezernyi torok meg kétszer annyi tapsra mozduló kar biztosan. Zúgott a „Harcoljatok Európáért!” rigmus, a DAC pedig a vezetés birtokában új erőre kapott, a szünetig azonban nem rezdült többször a Zólyombrézó hálója. Erre a legnagyobb lehetőség Kapanadze előtt adódott. Azt mindannyian tudtuk, hogy 2:1-es vezetéssel a tarsolyunkban nem ülhetünk hátratett kézzel. Majd a szünet után éppen egy kéz, méghozzá Kacharaba keze lépett elő főszereplővé. A játékvezető előbb büntetőt ítélt a Zólyombrézó javára, majd a VAR segítségével, közel öt perc teketóriázás után visszavonta az ítéletet. Visszanézve az esetet, bár Kacharaba keze ugyancsak közel volt az esetnél, a labdával valójában az arcát találták el a vasgyári legények. Fellélegezhettünk! De csak egy darabig, mert a 70. percben egy szögletrúgást követően a vendégek ismét kiegyenlítettek – 2:2.
Hogy mennyire nyílt volt ekkor a mérkőzés, arra kiváló bizonyíték, hogy csaknem azonnal reagálni tudtunk. Sőt, gyors egymásutánban Bajo, Kapanadze, Djukanović és Ramadan is gólt szerezhetett volna, illetve a vendégek majdnem egy öngólt is összehoztak maguknak.
A 77. percben Yapi, s a már említett Dimun avatkozott játékba, aki egyébként szülővárosába, Kassára tart. Kapanadze egyéni akciója még kimaradt, és Bajo fejesénél megint „tüzes vasat” fogott a zólyombrézóiak kapusa. Itt megállnék egy szóra. Nem vagyok ugyan játékosmegfigyelő, vagy ilyesmi, de figyelj már báttya: ha kéne esetleg egy kapus, mert mondjuk a Popović is elhúz Kukkóniából, ez a vasgyári portás gyerek nálam tuti befutó lenne. Zárójel bezárva. Úgy zúdultak a lövések, hogy már a hajunkat téptük, már akinek van még. Egy sem akadt be. Csak ne legyen hosszabbítás! Nem lett, és erről a tavaszi gólkirályunk gondoskodott.
A 83. percben Ramadan megkaparintott egy belőtt labdát, elfektette a kapust és újra vezettünk – 3:2. A MOL Aréna nagyérdeműje önkívületi állapotba került.
De messze volt még a vége, Brunetti és Tuboly állt be csereként, majd a fiatal Valko, aki önzetlenülAndzouanát kínálta meg labdával, viszont a kongói ex-csapatkapitányunk kihagyta a mérkőzés utolsó nagy helyzetét. A vendégek ekkor már mindent egy lapra téve támadtak, mi pedig igyekeztünk eldugni a labdát. Kilenc percet hosszabbított a játékvezető, de lett abból tizenegy is. A 101. percben aztán véget vetett a találkozónak és kezdődhetett a fieszta. Előkerültek a napszemüvegek, és bizonyára néhány palack pezsgő is. Nem érdemtelenül, szép volt fiúk!
DAC 1904–ZÓLYOMBRÉZÓ 3:2 (2:1)
Gólszerzőink: Ramadan 2x és Sylla
DAC: Filipe – Kapanadze, Kacharaba, Csinger, Andzouana – Djukanović (89. Brunetti), Bajo, Herc (97. Valko) – Redzic (77. Dimun), Sylla (77. Yapi), Ramadan (89. Tuboly).
Ezzel a mérkőzéssel tettünk pontot az i-re, véget ért tehát számunkra a Niké Liga 2024/2025-ös, eléggé felemásra sikerült idénye. De minden jó, ha a vége jó – tartja a mondás. Hisz, míg ősszel, Xisco Muñoz antifutballja alatt kiürültek a lelátók, addig tavasszal meccsről meccsre egyre többen voltak kíváncsiak a Braňo Fodrek-féle, valódi focit játszó gárdára. Amit ősszel még temettünk, tavaszra főnix madár módjára feltámadt. Fodrek nemcsak színt vitt a játékunkba, de megtanította a fiúkat egy emberként, egy csapatként küzdeni. A jutalom pedig kézzelfoghatóvá vált, az UEFA konferencialigás szereplés formájában…
Halló Dunaszerdahely, itt Európa: A felszállási engedélyt megadva! Jó utat kívánunk!
Hogy ki lesz az első ellenfelünk és meddig jutunk ezúttal el, az még a jövő zenéje. Egyelőre nincs más dolgunk, mint várni a június 18-i sorsolást. A DAC nyári felkészülése június 16-án kezdődik, az első tétmérkőzésünket a Konferencia Ligában július 24-én játsszuk. És hogy mi a jövő zenéje?
– Gyuri bácsi, mehet?
– Várjál édes fiam. Klárikááám…
Reptér – Lobog a szélben a szélzsák,
Reptér – Villognak egyre a lámpák,
Reptér – Repülni hív a sárga-kék ég!
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Zólyombrézó (3:2) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: Irány Európa!
Reklám
