Fotók: Soós Bertalan és a szerző archívuma. Videó: Soós Bertalan.
Ha azt mondom: Duna Szálló, Tejbár, Bihari Borozó, a pozsonyeperjesi Alba Regia, az alistáli Kukorica Csárda, vagy a körtvélyesi Kormorán, vajon kitalálod miről szól helytörténeti sorozatunk legújabb epizódja? Nem? Oké, segítek még: Centrum Áruház, Kulacs, Hubertus, Aranykalász, vagy a gellei Kondoros Csárda… Szabad a gazda? Nos igen, egykor mindegyiket a COOP Jednota Dunaszerdahely, Fogyasztási Szövetkezet jogelődje, a Dunaszerdahelyi Jednota Járási Fogyasztási Szövetkezet üzemeltette! – és még mennyi minden mást az imént felsoroltakon kívül.
Manapság csupán az élelmiszerüzleteiről és szupermarketjeiről ismerjük, holott régebben annyira szerteágazó tevékenységet folytatott a dunaszerdahelyi Jednota, amibe belefért pl. a férfi- és női ruházat, a háztartási kellékek boltja, a könyv-, sőt az építőanyag kereskedés, vagy éppen a lakossági felvásárlás. A Dunaszerdahelyi járási Jednota üdülőházakat, hoteleket, motoreszteket üzemeltetett, és nyilván élelmiszerüzleteket is, amelyek közül számomra a legkedvesebb az Észak 1. lakótelepen nyitott ki reggelente. Ez tulajdonképpen a Rózsaligetben napjainkban is üzemelő COOP Jednota Dunaszerdahely egyik szupermarketje.
Ez volt az első bolt, amivel apró gyerekként a Jednota viszonylatában találkoztam, s mondhatni szocializálódtam.
Nagyanyám itt vetette meg velem rendszeresen a csibesonkáját és a kedvenc ásványvizét. A többi lakótelepen a nyolcvanas években javarészt még az „állami” Zdroj szolgáltatott. Ez jellemző volt a járási székhelyekre, ahol az állami üzlethálózat mindenütt jelen volt, a községeket azonban rendre elkerülte. Aztán ha faluhelyen járt az ember, biztos lehetett benne, a bolt és a kocsma a Jednota kezében, tehát a szövetkezet tagjainak kezében van.
Ahhoz azonban, hogy hiteles legyen ez a történet, ezúttal kénytelen leszek „kilépni a komfortzónámból”, kitekintünk majd a város határain túlra is, majd ellátogatunk a Csallóközi Vásárba, illetve a futballstadionba.
Hogy miért is? 1965 és 1974 között bármily furcsa, a focimeccsekről jól ismert rigmus így hangzott: Hajrá, Jednota! A dunaszerdahelyi Jednota egy időben nemcsak az egyesület legfőbb szponzora, hanem egyben névadója is volt… Nem titok, elfogult vagyok a Jednotával. Hiába a nyugati „multi-kulti” térhódítása, a kedvenc üzletláncom a Jednota maradt. S hogy még tovább menjek, az a „falusi bolt”-érzés, amit a Jednota anno hitvallásaként képviselt. Ez itt nem a reklám helye, én tetszik vagy nem, „ősjednotás” vagyok és maradok!
Nekem a leugrom a boltba azt jelenti, hogy leugrok a lakótelepi Jednotába.
Néhány évvel ezelőtt még megvolt az a bordó télikabátom, amit szüleim gyerekkoromban vásároltak nekem a Jednota Centrum Áruházban, ami egyébként anno a járás egyik legforgalmasabb üzlete volt. S nem azért, mert nem tellett volna újra, hanem mert olyan minőséges „cucc” volt! A hagyományos csehszlovák márkák igenis azok voltak. De a korombeli „felnőtt gyerekek” bizonyára nem felejtették el a Pedro rágót, a „sárgamálnát”, vagy azt a hosszúkás, színes nyalókát, amit rendszerint a borítóképen is látható, COOP Jednota, 1981. október 9-én átadott dunaszerdahelyi székháza alatt ma is üzemelő önkiszolgálóban szereztem be a nagyapámtól kapott zsebpénzen. Ezek olyan megfizethetetlen sztorik, amelyekről a mai gyerekek (remélem nem csak) álmodhatnak. Úgy gondolok vissza ezekre az időkre, hogy bár sosem voltunk gazdagok, mégis megvolt mindenünk! De hogy mi is valójában az a fogyasztási szövetkezet és mikortól beszélhetünk a Jednotáról úgy, mint tulajdonnévről?
A mai COOP Jednota Slovensko története több mint másfél évszázados múltra tekint vissza, ugyanakkor a dunaszerdahelyi járási tagszövetkezete tekintetében ez az idővonal meglehet nem folytonos? 1925 és 1945 között a felvidéki magyarság zömében a Hanza Szövetkezethez tartozott, s mindössze a 2. világháborút követően lett ismét „jednotás”.
A több mint 150 éves történet tehát igaznak tekinthető, hiszen a COOP Jednota Slovensko gyökerei valóban 1845-re nyúlnak vissza, amikor Samuel Jurkovič a Szenicei járásban lévő Ószombat községben megalapította a Gazdovský spolokot (Gazdakört), amely Európa egyik első hitelszövetkezete volt. Az első boltot 1869-ben Samuel Ormis hozta létre Nagyrőcén, ez volt a Potravinový spolok (Élelmiszer-szövetkezet), gyakorlatilag a mai értelemben vett bolthálózat közvetlen elődje. Az elkövetkező években többszáz ilyen élelmiszer-szövetkezet alakult, s mivel Magyarországon 1898 előtt a szövetkezeteknek nem volt gyűjtőszervezete, megalakulásuk spontán módon, központi irányítás nélkül történt. 1898 után aztán legtöbbjük a Hangya Szövetkezet összmagyarországi központjának tagja lett. Ugyanígy Dunaszerdahely, mint a Pozsony vármegyéhez tartozó Alsó-Csallóközi járás székhelye szintén „Hangyás” lett.
Hangya Termelő- Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet
A Hangya Termelő- Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet a magyar gazdaságtörténet egyik legsikeresebb és legjelentősebb önsegélyező mozgalma volt, amelyet 1898-ban gróf Károlyi Sándor alapított. Fénykorában, a két világháború közötti Magyarországon Európa egyik legnagyobb szövetkezeti hálózatává nőtte ki magát. Többezer helyi tagszövetkezettel és kiterjedt üzlethálózattal rendelkezett. Mindössze a 2. világháborút követően, 1947–1949 között a kommunista hatalomátvétel során szűnt meg, miután államosították, és beolvasztották az állami kereskedelmi rendszerbe, a későbbi ÁFÉSZ-ekbe. 1920-ban, a trianoni békeszerződés – vagy békediktátum – napjával azonban a felvidéki szövetkezeti élettérben is törés következett be.
Csehszlovákiában a Hangya Fogyasztási Szövetkezettől való elszakadást gyakorlatilag még egy 1919-ben megalkotott törvény mondta ki, miszerint valamennyi szlovákiai szövetkezetnek a pozsonyi központi szövetkezethez (Ústredné družstvo – ÚD) kell tartoznia.
Ez komoly gondot jelentett a dél-szlovákiai fsz-ek számára, mivel a pozsonyi központ nem biztosította a megfelelő áruellátást: „Az új törvények tiltották a Hangyával folytatott együttműködést, de a dél-szlovákiai kereskedelemről „megfeledkeztek”. A dél-szlovákiai kereskedelem áruellátás nélkül maradt, kiszolgáltatva mindenki kénye-kedvére” – írja Pukkai László A Hanza Szövetkezeti Áruközpont c. könyvében. Éppen ezért a szövetkezeti kereskedelemben jártas felvidéki magyar szakemberek 1923-ban Szencen gyűltek össze egy új szövetkezet előkészítése céljából.
Hanza Szövetkezeti Áruközpont
Ennek folyamodványa, hogy 1925. június 18-án 35 szövetkezet és 19 magánszemély galántai központtal, Hanza néven új szövetkezeti mozgalmat alapított, amely a két világháború közötti időszak talán legsikeresebb szlovákiai magyar vállalkozásának bizonyult. Az összes szlovákiai magyar fsz több mint felét ölelte fel, és főként nyugat-szlovákiai szövetkezetekkel volt kapcsolatban. A Nógrádtól keletre eső magyar falvak szövetkezetei ezzel szemben a pozsonyi székhelyű NÚPOD (Nákupné ústredie potravinárskych družstiev) szövetkezeti központ zólyomi és kassai kirendeltségénél szerezték be az árut.
A NÚPOD (Élelmiszer-szövetkezetek beszerzési központja) 1934-ben a pozsonyi központi szövetkezet (ÚD) kezdeményezésére jött létre, s gyakorlatilag a mai logisztikai központ elődjének számított.
Ugyanebben az évben a pozsonyi központ alá tartozó élelmiszer-szövetkezeteket az akkor érvényes jogszabályoknak megfelelően falusi fogyasztási szövetkezetekké nevezték át. Ezeket a járási szövetségek fogták össze, a járási szövetségek kerületi szövetségbe tömörültek, a kerületi szövetségek központi szerve pedig a Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége lett. Bár a NÚPOD és a Hanza konkurált egymással, ugyanakkor együtt is működtek, minekután 1936-1938 között Centrum néven közös bevásárlási irodát tartottak fenn Pozsonyban.
A Hanza szövetkezeti mozgalom galántai központtal működött, ám a Csallóközben is jelentős tevékenységet fejtett ki.
Országos szinten saját áruházakkal, malmokkal, terményfelvásárlással, hitelszövetkezettel és kulturális támogatással erősítette a helyi közösségeket. Többek közt számos iskola, kultúrház és templom építéséhez járultak hozzá. 1928-1945 között a Hanza saját lapot adott ki Hanza Szövetkezeti Újság címmel. Szlovákiában és az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján működő fogyasztási szövetkezeteknek mintegy egynegyede magyar jellegű volt! 1945-ig a Hanza Szövetkezeti Áruközpont üzletrészes fogyasztási szövetkezeteinek száma a Dunaszerdahelyi járásban 37 egységre taksált.
Az első bécsi döntést követően, 1938 után a Hanza tovább működött, és egyes dunántúli községekre is kiterjesztette üzletét.
A második világháború vége és annak következményei azonban a Hanza megszűnését eredményezték. A Kassán székelő ideiglenes csehszlovák kormány 1945. április 12-i rendeletével nemzeti gondnokság alá helyezte, gondnokául pedig a NÚPOD-ot nevezte meg. Ezzel gyakorlatilag a Hanza megszűnt. A háború utolsó előtti évében – 1944-ben – a Hanza üzletrészeseként tevékenykedő fogyasztási szövetkezeti tagság száma Pukkai könyve szerint 54 341 fő volt. Az egykori Hanza szövetkezeti mozgalom szívet melengető mottója napjainkban is megsüvegelendő lehetne:
„A szövetkezeti munka nem egyéb, mint a szülő nemzedék mézgyűjtése a jövendő rajok boldogítására!”
A 2. világháborút követő évtizedeket az ÚjSzó 1980-ban, a dunaszerdahelyi fsz megalakulásának 30. évfordulója alkalmából korhű szellemben írt „Egy nagy család három évtizede” c. cikkével követhetjük végig 1950-től egészen 1980-ig:
„A háború utáni években a Dunaszerdahelyi járásnak csupán 14 községében volt fogyasztási szövetkezete, a többi faluban magánkiskereskedőkre hárult a lakosság alapvető árucikkekkel való ellátása. Inflációs, jegyrendszeres évek voltak, a kereskedelemben kemény harcot kellett vívni a spekulánsokkal, s közben gondoskodni kellett a folyamatos áruszállításról. Lófogatos szekerekkel szállították az árut a raktárkából a boltokba, amiket régi épületekből és raktárakból alakítottak át…” – ÚjSzó, 1980. 08. 03.
1948. február 25-én a kommunista párt vette a kezébe a hatalmat Csehszlovákiában.
Az ország többi településéhez hasonlóan, városunkban is gyűlést tartottak az üzemi tanácsok, megvitatták a kommunista párt javaslatait. Megalakultak az ún. akciós bizottságok, illetve a Nemzeti Front. A társadalmi, kulturális és gazdasági irányítás a párt hatáskörébe került, s „megindult a szocializmus alapjainak lerakása”. Megszervezték a „szocialista vagyonra felügyelő” Népi Milíciát, a párt „öklét”. Fokozatosan állami kezelésbe vették az ipari üzemeket, a közép- és magánvállalatokat. A termelőeszközök magántulajdonát megszüntették, így a szövetkezeti tulajdon az állami tulajdon univerzális formája maradt.
A Dunaszerdahelyi járásban alakultak meg az ország első egységes földműves-szövetkezetei, a kollektív gazdálkodás térhódításával párhuzamosan pedig megerősödtek a fogyasztási szövetkezetek, célul tűzve ki a stagnáló kereskedelem fellendítését.
Mint mindenben, a Dunaszerdahelyi járás ebben is az élen járt. Dunaszerdahely városában már 1950. május 16-án megalakult az első „szocialista” fogyasztási szövetkezet, amelynek elnöke Mondok Gábor lett. Egyes források, így az ÚjSzó 1980-as cikke is ezt a dátumot tekinti a dunaszerdahelyi fsz „születésnapjának”:
„1950. májusában megalakult a dunaszerdahelyi járási szövetkezeti szervezet. Vagyonának értéke a kezdetkor nem érte el a kétmillió koronát, de a kiskereskedelmi forgalom 1951-ben már 123 millió korona volt. A szövetkezetnek a járásban ekkor 8482 tagja volt…” – ÚjSzó, 1980. 08. 03.
A nyilvános cégjegyzék szerint a mai COOP Jednota, Dunaszerdahely jogelődjének számító fsz alapító közgyűlését 1953. szeptember 20-án tartották, majd ugyanezen év november 4-én szövetkezeti jogviszonyban hivatalosan is bejegyzésre került. Mindeközben 1952 novemberében pozsonyi székhellyel létrejött az ország fogyasztási szövetkezeteit tömörítő Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége (SzFSzSz), egyben az fsz-ek felettes irányító szerve. A dunaszerdahelyi fogyasztási szövetkezet 1955. október 1-jén az SzFSzSz korábbi rendelkezésével összhangban, az indoklás szerint: „közérdekből egyesült a dunaszerdahelyi székhelyű „Jednota Dunaszerdahelyi Járási Fogyasztási Szövetkezettel”. Vagyis a gyakorlatban a városi jellegű szövetkezetből járási szövetkezetté alakult.
A Dunaszerdahelyi járás községeinek fogyasztási szövetkezetei egymás után olvadtak be a Dunaszerdahelyi Járási Fogyasztási Szövetkezetbe.
A „Jednota” név a szocializmus alatt a fogyasztási szövetkezetek egységére utalva terjedt el. 1957-től az országos szövetség határozata alapján az összes járási szövetkezet hivatalosan is Jednota lett. Jednota = Egység, mivel az egyes községek fogyasztási szövetkezetei az egy adott járáson belül egyesültek, így de facto és jure is egységet alkottak. 1960. május 15-én a korábban különálló Somorjai és Nagymegyeri járások Jednotáit a Dunaszerdahelyi járási küldöttgyűlés jóváhagyásával egyesítettek a Jednota Dunaszerdahelyi Járási Fogyasztási Szövetkezettel. Ezt a megállapodást az SzFSzSz 1960. június 13-án kelt határozata hagyta jóvá.
Ennek értelmében megalakult a Jednota Dunaszerdahelyi Járási Népi Fogyasztási Szövetkezet dunaszerdahelyi székhellyel. Elnöke Házi Árpád lett.
Az átszervezés után megindult a fejlődés, új árusítási formákat vezettek be, újabb egységeket építettek és adtak át a lakosság ellátásának javítására. Bővültek a rekreációs és vendéglátóipari üzemegységek, növekedni kezdett a Jednota dolgozóinak száma, valamint megkezdődött a lakossági felvásárlás is.
„Új szakasz kezdődött a fogyasztási szövetkezetek fejlődésében 1960-ban, amikor a területi átszervezés következtében a Somorjai- és a Nagymegyeri járás egyesül a dunaszerdahelyivel. A szövetkezeti vagyon értéke ekkor közel 29 millió korona volt, s a Jednota a járás lakosságának 16 százalékát tömörítette soraiban. Korszerűsödött a szövetkezeti bolthálózat és a munkaszervezés, egyre több önkiszolgáló bolt nyílt, és növekedett a szövetkezeti vendéglátóipari létesítmények száma is. Új szövetkezeti szállodák, bevásárlóközpontok, üdülési létesítmények tették könnyebbé és színesebbé a csallóköziek életét…” – ÚjSzó, 1980. 08. 03.
A hatvanas években a Dunaszerdahelyi járás Jednotája adottságainál és elkötelezettségeinél fogva országos viszonylatban is végig az élen járt a fsz-ek között. A dolgos csallóközi nép hétről hétre, hónapról hónapra bizonyította a rátermettségét. Ebben az időszakban épült s nyílt meg a dunaszerdahelyi Jednota talán valaha volt legnagyobb és egyben legattraktívabb beruházása a Duna Szálló. Ugyancsak ekkor indult a pozsonyeperjesi Alba Regia üdülőközpont története, és ekkor nyitott egy korábbi borozó helyén a Bihari Borozó. S még sorolhatnám, hiszen 1965-ben adták át a Jednota Centrum Áruházát a mai Bartók Béla sétányon.
Viszont 1965-ben természeti katasztrófa rázta meg a Csallóközt. A dunaszerdahelyi Jednota dolgozói azonban a szó legszorosabb értelmében legények voltak a gáton, s ezért a következő évben magas állami kitüntetésben részesültek. A díjat a fsz vezetősége a Prágai Várban vehette át!
„Az 1965-os nagy árvíz idején a Jednota dolgozói is becsülettel helytálltak a mentési munkálatokban, a nehézségek leküzdésében. Az árvíz idején tanúsított derekas munka elismerését jelentette az 1966-ban átvett magas állami kitüntetés, a Munka Érdemrend…” – ÚjSzó, 1980. 08. 03.
A mentési munkákon túl a Jednota dolgozóinak vállára nehezedett az elárasztott falvakban hátramaradt lakosság és az otthonukat elvesztettek – köztük csilizradványi nagyszüleim és édesapám – nagy részének élelmezése, frissítőkkel, meleg étellel való ellátása. A szövetkezet dolgozói csónakokkal, katonai kétéltükkel járták az árvíz sújtotta falvakat. A közvetlen veszély elmúltával is komoly feladatok hárultak a szövetkezet dolgozóira. Az építőanyag a Jednota közvetítésével jutott el a rászorultakhoz. Mindent megtettek, hogy az anyaghiány ne akadályozza az újjáépítési munkák gyors ütemét.
TJ Jednota Dunaszerdahely (1965-1974)
Ugyanebben az évben az addigi DŠO Slavoj dunaszerdahelyi sportegyesületnek új szponzora akadt. De nem csak szponzora, labdarúgóink, akik hol a divízióban, hol egy osztállyal lejjebb a kerületben rúgták a bőrt, büszkén viselték mellükön a Jednota emblémáját. A klub ugyanis 1965-től 1974-ig TJ Jednota néven szerepelt.
„A városban egyetlen sportegyesület van, a Jednota. Ebben is csak labdarúgó- és az asztalitenisz szakosztály működik aktívan. Házi elvtárs az egyesület elnöke, Csirik Imre a titkár…” – Nő, 1968. 01. 12.
Az 1965-től 1980-ig eltelt mástél évtized a dunaszerdahelyi Jednota fejlődésében a kibontakozást, a nagy beruházásokat, s a tagsági bázisa növekedését hozta. Házi Árpád elnökkel az élen a Jednota vezetése a gazdag tapasztalatokkal rendelkező alapító tagok segítségével, s az évek során a szövetkezeti munkába bekapcsolódó fiatalabb nemzedék tagjaival tiszteletreméltó eredményeket mutathatott fel.
Ezt az időszakot a lakosság mindennapi életét is kedvezően befolyásoló új létesítmények egész sora fémjelezte.
Ilyen lett pl. az Észak 1. lakótelep korábban már említett élelmiszerüzlete is. A Magasépítő Vállalat nagyszombati részlege a hatvanas évek legelején fogott hozzá a lakótelep építéséhez, ahol többek közt nagyszüleim is menedéket találtak az árvíz után. 1966 májusában az akkori viszonyokhoz képest meglehetősen nagy bolt tervéről tett említést az ÚjSzó „Az első sikertől a Munka Érdemrendig” c. bejegyzésében:
„Dunaszerdahelyen az Északi lakótelepen 2,5 millió korona beruházással rövidesen megkezdjük egy bevásárlóközpont építését. Ezzel az említett városrész lakosainak igen nagy szolgálatot teszünk…” – Újszó, 1966. 05. 18.
Nyolc évvel később, 1974 decemberében a „Mindent a vásárlók érdekében” c. cikkben már az Északi lakótelepen, sikeresen működő Jednota élelmiszerüzletről tudósított az Új Ifjúság folyóirata:
„Dunaszerdahelyen az Északi lakótelepen és a környékén élő mintegy 1100 családot az itt található C-típusú üzlet látja el élelmiszerrel, mosószerekkel és piperecikkekkel. Már a kirakat is mágnesként vonzza a vásárlót, hatalmas üveg ablakai mögül kínálja az árut, az üzlet belsejében pedig hosszú polcokon, szép rendben sorakoznak az élelmiszeripari termékek. Az elárusítók kedvességükkel, készségükkel arra törekszenek, hogy a vevők elégedetten távozzanak az üzletükből…” – Új Ifjúság, 1974. 12. 10.
1980 környékén külön állt a bolt, s külön a hentesáru részleg, az üvegek visszaváltása pedig az úttest túloldalán bonyolódott le. Addigra a „Reštaurácie a Jedálne” nemzeti vállalat összes üzemegysége a Jednotához került a járásban. Még 1971-ben a Kulacs Borozó üzemeltetését is átvették a négy efsz alkotta társulástól. Ezáltal szinte kizárólag a Jednota biztosította a vendéglátóipart és a közétkeztetést a Dunaszerdahelyi járás összes üzemegységben. Többek közt a Nagykázmér vendéglőből, majd a Partizánból lett Aranykalász étteremben, illetve a csárdák csárdájaként emlegetett gellei Kondorosi Csárdában is.
„A dunaszerdahelyi Jednota már évek óta a legjobb szlovákiai fogyasztói szövetkezetek közé tartozik. A Jednota dolgozói tudják, hogy az új részlegek építése, az anyagi-műszaki alap korszerűsítése nélkül nem érhetnének el ilyen eredményeket. Az elmúlt ötéves időszakbon csaknem 58,6 millió koronát ruháztak be. A nagyobb építkezések közül említsük meg a dunaszerdahelyi Hubertus étterem korszerűsítését, és a Duna Szálló bővítését…” – ÚjSzó, 1976. 06. 16.
1980-ban a városban 21 vendéglátóipari és közétkeztetési egységet jegyzett a Jednota, ahol napi 1500 főt volt képes kiszolgálni.
1970-ben a Jednota kiskereskedelmi forgalma 520,8 millió korona volt, 1984-ben már meghaladta az 1 milliárd korona értéket.
1980-ban Dunaszerdahely városa megünnepelte 800 „születésnapját”, ami a gyakorlatban az egyik elődtelepülésének első írásos említésének évfordulóját jelentette. Ennek apropóján az ünnepséget előkészítő bizottság javaslatára megrendezték a hagyományokat felelevenítő első Csallóközi Vásárt. A Jednota FSz, a Dukla EFSz-szel karöltve az elkövetkező esztendők vásárainak egyik állandó beszállítója, kvázi vendéglátója lett.
A Jednota a régió egyik legfontosabb gazdasági szereplőjeként rendszeresen támogatta a helyi magyar kulturális életet, többek között a Csemadok által koordinált járási szintű kulturális ünnepségeket és közösségi projekteket. Ezáltal a Csemadok dunaszerdahelyi alapszervezete és a dunaszerdahelyi Jednota között évtizedekre visszanyúló, szoros stratégiai és rendezvényszervezői kapcsolat állt s áll fenn. A két szervezet egyik legjelentősebb közös eseménye a több évtizedes múltra visszatekintő Csemadok Kulturális Ünnepély és Szövetkezeti Nap, amelyet hagyományosan Bős városában rendeznek meg. Az eseményt a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, a dunaszerdahelyi COOP Jednota és Bős önkormányzata közösen szervezi.
„1980-ban a járás területén működő 283 Jednota bolt közül csupán hatban van még pultos kiszolgálás, a többi önkiszolgaló. A Jednota beruházásainak értéke az 1970-1979-es időszakban meghaladja a 134 millió koronát. A járási párt- és közigazgatási szervek nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az egyre növekvő turistaforgalommal összefüggő szolgálatosok mennyiségben és minőségben is lépést tartsanak az igényekkel. Ezeket az igényeket hivatott például szolgálni a dunaszerdahelyi Duna Szálló és további szövetkezeti vendéglátóipari, illetve üdülési létesítmény…
…Nagy az érdeklődés a járásban a dunaszerdahelyi és az egyházkarcsai hidegkonyha termékei – félkészáruk, kolbász, hurka, vagdalthús, különféle saláták, sütemények. rétestészta, torta stb. iránt. A finom karcsai kolbász hagyományos helyi recept szerint készül, az egyik legkeresettebb tájjellegű termék a Csallóközben. Jelentős szolgáltatás a lakosság számára a szövetkezeti épületanyag-értékesítő telep, ahonnan a kiválasztott árut a Jednota házhoz szállítja. Jelenleg a járás lakosságának több mint a 26 százaléka tagja a fogyasztási szövetkezetnek…” – ÚjSzó, 1980. 08. 03.
1981-ben új Jednota székház nyílt az Üzletsoron, amely építészetileg is városunk egyik meghatározó eleme lett.
Az emeletes irodaépületet 1981. október 9-én adták át, a már addig is a fogyasztási szövetkezet égisze alatt működő Centrum Áruház mellett. Szinte tégláról téglára követtem az építkezést, s amikor a kicsi Robika palacsintától izmosodott fara alatt eltörött a háromkerekű járgány váza, nagyapám a Jednota építkezésén dolgozó lakatos ismerősét kérte meg, hogy a bicikli mellett a sírásra görbülő száját is összehegessze.
A nyolcvanas években beruházások egész sorát tudhatta magáénak a Jednota.
1982-ben nyílt meg a dunaszerdahelyi termálfürdő területén a Jednota új étterme, a Termál Étterem. Ezt követte 1983-ban az fsz somorjai áruháza, majd többek közt 1986-ban a csölösztői Kormorán Szálló. Erre a beruházásra a körtvélyesi, a vízi erőmű felvízcsatornája miatt „halálra ítélt”, majd elbontott és később elárasztott Kormorán Csárda okán került sor. Nagy Pista bácsi, mindkét üzemegység vezetője – és a DAC örökös alelnöke – a dunaszerdahelyi Jednota vendéglátó részlegének talán legnagyobb „császára” volt!
1986-ban felépült a Nyugati lakótelepen a Merkúrhoz címzett üzletközpont, itt azonban csak a vendéglő tartozott a fogyasztási szövetkezethez, minden mást a Zdroj nemzeti vállalat és a Közszolgáltatási Vállalat üzemeltetett. 1986-ban ünnepelte a dunaszerdahelyi Jednota fennállásának 35. évfordulóját. Ennek apropóján egy egész oldalas visszatekintő összegzést közölt a Szabad Földműves c. hetilap:
„A vendéglátóipari üzemegységek hajdani és mai műszaki felszereltségét összehasonlítva is szembetűnőek a változások. Ma bármelyik középnagyságú községben olyan vendéglőt találunk, amelynek söntésen kívül még legalább egy nagyterme van, ahol társadalmi összejöveteleket és mulatságokat is lehet rendezni. Gyakran a belső helyiségeket még egy harmadik, a társasjátékok számára kijelölt rész egészíti ki…” – Szabad Földműves, 1986. 06. 21.
1988-ban a dunaszerdahelyi Jednota elnöke Kulcsár Lajos kereskedelmi mérnök-közgazdász lett.
A Jednota jelenleg is regnáló vezetője 1980-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, s azóta szülővárosában a Jednotánál dolgozott, ahol árubeszerzőként kezdte, majd osztályvezető, főosztályvezető, ezt követően pedig alelnök lett… Az évtized végén, 1989-ben a Bihari Borozó mellett megnyitotta kapuit a Bihari Szálló, melyet ugyancsak a Jednota üzemeltetett. Ez volt a dunaszerdahelyi fsz utolsó „nagy dobása”, mivel hamarosan új idők jöttek…
Az 1989-es bársonyos forradalom után a Jednota nagy nehézségek árán, de sikeresen alkalmazkodott a piacgazdasághoz. Elvesztette monopolhelyzetét, viszont megőrizte erős jelenlétét a falvakban és városokban egyaránt.
A rendszerváltás után megváltozott politikai helyzet országszerte 43 Jednota tagszövetkezetet, azaz 12,5 ezer működő üzemegységet érintett, köztük a dunaszerdahelyi Jednota tagszövetkezetet s annak boltjait, valamint közétkeztetési- és szálláshely-szolgáltatási létesítményeit. A fogyasztási szövetkezetek üzletpolitikájában az élelmiszerek (85%) és a nem élelmiszer jellegű áruk (15%) kezdtek dominálni. Az üzemegységek száma országszerte 12 500-ról 2300-ra csökkent.
Ami a közétkeztetés és a szálláshely-szolgáltatás üzemi egységeit illeti, a szövetkezetek vagy eladták, vagy bérbe adták azokat.
Ugyanez vonatkozott azokra a területekre is, amelyeket nem kívántak fejleszteni – textil, ruházat, lábbeli, háztartási cikkek, drogériák, aprócikkek. Az állami privatizáció kapcsán hamar szóba került a fogyasztási szövetek privatizációja is, azonban a fsz-ek vagyonát nem lehetett privatizálni, hiszen az alapból privát volt. Ezt a tényt Silvester Adamča, a SzFSzSz akkori elnöke tolmácsolta az ÚjSzó-nak:
„A szövetkezeti tulajdon privát, a világon mindenütt a vállalkozások egyik típusát jelenti. A szövetkezeti vagyont tulajdonképpen a magánvállalkozók vagyona képezi. Ebből logikusan következik, hogy nem privatizálható…” – ÚjSzó, 1990. 11. 24.
1991-től országszerte megszűnt a kiskereskedelmi árak központi irányítása, és hatályba lépett a szabad árképzés, ami általánosságban áremelkedéshez, s ezzel a vásárlóerő csökkenéséhez vezetett.
Bár az ellátás a Dunaszerdahely járásban a 90-es évek elején viszonylag konszolidált volt, egyes árucikkek tekintetében akadtak nehézségek. Pénzügyi nehézségek is, a fsz eladósodása azonban a gazdaságpolitika egyenes következménye volt. De még így is a dunaszerdahelyi „jednotások” mutatták meg a járható utat az ország többi fogyasztási szövetkezetének. 1992-től a SzFSzSz érdekszövetségként kezdett működni, az egyes tagszövetkezetek pedig átalakulnak. Ebben az időszakban a Szlovák Rádió terjedelmes adást sugárzott Dunaszerdahelyről a Jednota Fogyasztási Szövetkezetek helyzetéről. Itt hangzott el, hogy a szerdahelyiek is nehézségekkel küzdenek, mégis példaképként emlegetik őket.
Az 1989-es rendszerváltást követő új gazdaságpolitika a földműves-szövetkezetek sorsára akarta juttatni a fogyasztási szövetkezeteket is mint a szocializmus szüleményeit.
A törvényben előírt transzformálásnak 1992 szeptemberében eleget tettek. A Jednota vagyonának 25 százalékát nevesítették a szövetkezet tagságára. Az alaptagsági díj a tulajdonuk és örökölhető is. A tagsági évek és a vagyonbetét után számolják ki az évi nyereségrészesedést.
„Kulcsár Lajos, a dunaszerdahelyi Jednota elnöke: „Máskor is voltunk nehéz helyzetben, de mindig megtaláltuk a kivezető utat. Három évvel ezelőtt még 2200 alkalmazottunk volt, azóta számuk 1486-ra csökkent, ezzel arányosan zsugorodott az irányító apparátusunk is. A vezetőségben elhatároztuk, egyszerre nem lehet kivédeni a gazdaságpolitikából eredő kedvezőtlen piaci hatásokat. Elsősorban a legnagyobb mértékben akarjuk csökkenteni a hiteleket. Hogy ezt elérhessük, bérbe adunk bizonyos kereskedelmi egységeket, a nem effektív üzleteinket eladtuk. A járásban 378 kereskedelmi egységünkből 333 maradt. Tovább folytatjuk a bérbeadást a vendéglátóipari egységeinket a kisebb textil- és ipari termékeket árusító üzleteinket privatizáljuk, hogy kiképezhessük saját forgóeszközeinket. A szövetkezet irányítása alatt csak 150 egység marad. Így már kifizetődő lesz…” – Vasárnap, 1992. 12. 11.
1997-től Jednota COOP, Dunaszerdahely
Néhány év múlva a nehezén már túl voltak.1997-től a SzFSzSz szövetkezetként működött, az ország szövetkezeteit pedig átnevezték Jednota COOP-ra. A dunaszerdahelyi Jednota az 1997. április 24-i küldöttgyűlésén elfogadott alapszabálymódosítás értelmében, a szövetkezet elnevezését Jednota COOP, Dunaszerdahely, Fogyasztási Szövetkezetre változtatta. Az ország fogyasztási szövetkezetei fokozatosan arculatváltozáson estek át, ennek legfőbb jellemzői: az új egységes logó, a belső és külső színek, valamint a személyzet ruházatában mutatkozott meg. 1999-ben a COOP Centrum országszerte elkezdte forgalmazni saját márkáját, a COOP Jednotát, amely többszáz terméket foglalt magába.
2002-től COOP Jednota, Dunaszerdahely
Napjainkban COOP Jednota Dunaszerdahely Fogyasztási Szövetkezet a COOP Jednota Slovensko tagja, amelyet összességében mintegy harminc jogilag önálló, Szlovákiában működő fogyasztási szövetkezet alkot. A COOP Jednota Slovensko Fogyasztási Szövetkezet 2002. március 7-én jött létre a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége és a COOP Centrum Részvénytársaság egyesülésével – ezáltal a dunaszerdahelyi tagszövetkezet elnevezése is változott. A tagszövetkezetek emblémája ismét egységesen megváltozott.
Napjainkban a COOP Jednota, Dunaszerdahely elsődleges és legjelentősebb profilja az élelmiszer-kiskereskedelmi tevékenység, amit háromféle üzletlánctípuson keresztül valósít meg: élelmiszerüzlet, szupermarket és „Tempo” szupermarket.
A városban jelenleg 6 boltjuk működik, ebből 1 „Tempo” szupermarket (Keleti lakótelep), 4 szupermarket (Észak 1-2 és Nyugati lakótelep, valamint Sikabony), illetve 1 élelmiszerüzlet (Bartók Béla sétány). Közülük a legnagyobb a Keleti lakótelepen található „Tempo” szupermarket, amelyet a Zdrojtól vett át a fsz a 90-es években. A legújabb boltjuk a sikabonyi, amely már bőven a rendszerváltás után épült, a korábban megszűnt sikabonyi kisbolttól mintegy 300-400 méterre. Aki a klasszikus „Jednota-falusi bolt” életérzésre vágyik, javaslom, ide menjen! A kiskereskedelmi tevékenységen kívül a szövetkezet hidegkonyhát is üzemeltet a Vásártéren, egy korábbi élelmiszerüzletük helyén.
És maradtak még a szép emlékek!
Elég csak átnyálazni a korabeli fotókat, szinte mindegyik vendéglátóipari egység épületén ott virított a Jednota logója. A legendás Duna Szállón sárga-kékben, a Tejbár sarkán, a kultúrház Nappali Bárjának mindig igényes étlapján stb. Az egykor oly népszerű útmenti motoreszteken: A híres, de később leégett gellei Kondorosi Csárdán és az alistáli, mára lebontott Kukorica Csárdán. Vagy éppen a pozsonyeperjesi Alba Regián, amelynek eredeti üzemegységét szintén hiába keresnénk a Kis-Duna partján. Szálláshelyek, turistaházak, vadászboltok, elméleti és gyakorlati oktatás, felvásárlás, építőanyag kereskedések és szolgáltatások. Egyik nagybátyám például gyerekkoromban a Jednota gépparkjához tartozó „szippantós kocsival” járta a járást, mert hát, ami bemegy, annak ki is kell jönni valahová.
Aztán jött a rendszerváltás, s a Jednota, bár átvette a Zdroj –, akkor már – állami vállalat lakótelepi boltjait, de hellyel-közzel megmaradt csupán az élelmiszerüzleteknél, szupermarketeknél.
A vendéglátó és egyéb üzemi egységeivel sorra felhagyott, egykor legendás járműparkját és feleslegessé vált ingóságait pedig értékesíteni volt kénytelen. És mit ad Isten, éppen a Jednota szövetanyagának szerkesztése közben röppent fel a hír, hogy a COOP Jednota Dunaszerdahely, s annak regionális hálózata egy árvai üzletember kezébe került. A dunaszerdahelyi Jednota vezetése néhány nap múlva ugyanezt cáfolva hangsúlyozza: „nem történt tulajdonosváltás, mindössze egy olyan határozat született, amely egy esetleges jövőbeli tranzakciót tesz lehetővé”. S hogy az mikor lesz? Ha engem kérdeznek, soha! A Jednota az „enyém”, a miénk, s most megyek, és leugrom a boltba…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat