FOTÓ: dac1904.sk – Fekete Nándor
Gólnélküli döntetlennel zártuk a 2025/26-os idény alapszakaszát. Nem kertelek, győzhettünk volna, de Zsolnáról az egy pont is aranyat ér. Pláne olyan csapattal, ahol lassan már a takarítónő is sérült. Ehhez jönnek még az eltiltás miatt hiányzók. Nyolc fő összesen! Nyolc játékost kellett aktuálisan pótolnia Braňo Fodrek vezetőedzőnek, ennek ellenére végig partiban tudtunk maradni a hazaiakkal. Így kéne ezt nézni, és nem rögtön „epét hányni” a kommentszekcióban.
Nem játszottunk jól, azt játszottuk, amit kell! A tavaszi rajt előtt látszólag kapkodva, kényszerből igazoltunk – vagyis nem igazoltunk –, Braňo valamiért mégis képes kompakt csapatot gyúrni belőlük. A hiányzók függvényében pláne nagy talány ez számomra. Képzeljétek, az a szégyen ért a minap, hogy nem ismertem fel egy DAC-játékost. Egyugyanazon boltban vásároltunk: az ott Alex Mendez már szatyorral a kezében, a másik Corr, de vajon ki a harmadik? Odalépek melléjük: „Hello Guys!” – sütöm el kellő önbizalommal a hűtőpult előtt – „Must win the next match!” – vagyis győzni kell a következő meccsen!
Az „Okay, Bro!”, a széles mosoly mögötti hófehér fogak, és a felemelt hüvelykujj épp elegendő válasz nekem, mélyebb konverzációba úgysem mernék belemenni.
Gondolom, két edzés között voltak kora délután, vagy Braňo szabadot adott nekik? Vagy… és abba már bele sem mertem menni, hogy talán ők is sérültek. Biztos elfogyott a vaj. Talán! Merthogy múltkor azt álmodtam, kupagyőztesek lettünk, és a bajnoki címet is behúztuk a Slovan előtt két ponttal. De ennyi sérülttel? Én speciel annak a híve vagyok, hogy teher alatt nő a pálma! Szóval, miért ne!? Kb. így álltam hozzá a zsolnai meccshez is, és nem kellett csalódnom. Nem volt nagy iram, a játéktér ráadásul botrányos lett a hétközi UEFA Ifjúsági Liga miatt, de végig partiban tudtunk maradni a hazaiakkal. Nyolc hiányzóval is egyenrangú ellenfelei a Zsolnának.
Erre a lefújás után csupa negatív véleményezést olvasok a Facebookon: „szégyen, nézhetetlen, gyenge…”
Én hinni akarok, hinni szeretnék, így inkább csak szurkolok. Egy-egy ordító helyzet mindkét oldalon, ennyi az első félidő termése. Bartels bravúrral szedte ki Szánthó Regő vinklibe tartó szabadrúgását, Nemanič pedig Gruber szöglete után a felsőlécre fejelte a labdát. A vendégszektor közel száz sárga-kék drukkere sikerrel harsogta túl a fiatal zsolnai kemény magot. Fura látvány a vendégszektor a zsolnai stadion déli lelátóján.
Abszolút szokatlan, annyi év után!
A DAC hálóját momentán a harmadik számú kapus védi, és Bartels véleményem szerint meccsről-meccsre jobb formában van. Már nem zavar, hogy a 90 perc alatt sem kócolódik össze a haja. Nekirepült a kapufának és a hajzselé még mindig tartott. A Nemanič–Kacharaba duó meg merem kockáztatni, a liga egyik legjobb belső védőpárosa. Kapanadze és Ouro a liga átlaga feletti szint, Gruber dettó, kiválóan osztogat a középpályán. Tényleg csak egy csatár kéne, akinek orra, mint a vadaszkutyáé, szeme pedig mint a sasé.
Agresszív letámadás, kemény védekezésből ellentámadás. Nem látványos, de hellyel-közzel működik.
Fegyelmezett, sportszerű, már-már steril első játékrész. A szünet után ugyanott folytatjuk, ahol az imént abbahagytuk. Aztán az 55. percben gólt szereztek a hazaiak, amit a VAR érvénytelenített. Sem előtte, sem utána nem forgott különösebben veszélyben a kapunk. A túloldalon Corr, Kmeť, majd a csereként beállt Kukovec gyámoltalankodta el a helyzetét. Az amúgy gyengébb második játékrész hajrájában mindkét csapat döntésre vinné a dolgot, sikertelenül.
A gólnélküli döntetlen azt is jelentette, hogy maradtunk a második helyen, s így a jövő hétvégén, a rájátszás első fordulójában a Zólyombrézót fogadjuk.
Addig azonban még szerdán Slovnaft Cup negyeddöntő Kassán. A győztes az Eperjes–Liptószentmiklós párosítás továbbjutójával mérkőzik az elődöntőben… Egyébként ennél könnyebb dolgunk talán csak 1987-ben volt kupát nyerni. A sokat emlegetett kupagyőzelmünkért nagyon meg sem kellett izzadnunk. Ez az igazság! Az első két fordulóban kiemeltek voltunk, majd: 3. forduló: Szenice–DAC 1:1, (2:4). Negyeddöntő: Nagymihály–DAC 0:3. Elődöntő: DAC–Zsolna 2:1. Szlovák kupadöntő: Nyitra-DAC 0:0, (5:6). Csehszlovák kupadöntő: Sparta Prága–DAC 0:0, (2:3).
A 2025/2026-os kiírás negyeddöntőjében tehát le kell győznünk a Kassát, az elődöntőben valószínűleg az Eperjest, a zsolnai döntőben pedig a Zsolna, Trencsén, Zólyombrézó, Nagyszombat kvartett valamelyikét.
Ilyen egyszerű, ne mondjátok, hogy nem lehet megcsinálni! Csak „Must win the next match!” Negatív kommentet pedig nem kérek. Úgy nem lehet hozzáállni, hogy úgysem fog sikerülni, mert akkor tuti nem is fog. Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást. Amúgy kinyomoztam, Ouro lehetett a harmadik srác a boltban. Hajrá, DAC!
ZSOLNA–DAC 1904 0:0
DAC: Bartels – Kapanadze, Kacharaba, Nemanič, Mendez – Gruber (73. Udvaros), Tuboly, Ouro – Kmeť (83. Blažek), Corr (61. Kukovec), Ramadan (61. Sylla).