Borítókép: Szabó Péter Pál, képek és videó: Soós Bertalan, archív képek a szerző gyűjteménye
A Dunaszerdahelyi járási Mäsospol – Közös Mezőgazdasági Hústermelő Vállalat egy egykori gigantikus üzem, amely jó példája volt a Csallóköz önellátási törekvéseinek. Vagy ahogy a jelenkor tartja: a szocialista megalománia mintája az ollétejedi baromfitelep, a szintén ollétejedi „hétezerhatszázas” (értsd 7600 férőhelyes) marhahizlalda, valamint a sárréti sertéshizlalda, melyek szakítottak a hagyományos paraszti állattenyésztéssel, nagyüzemi szintre emelve ezen iparágat. Újításukat az akkori időszak hústermelésének felgyorsult fejlődése tette indokolttá, mivel az előrelépéshez immár minőségi változásra és új munkaszemléletre volt szükség.
Az ország közös mezőgazdasági hústermelő vállalatai a járási mezőgazdasági üzemek csoportosulásaival jöttek létre, összhangban a CSKP XIV. kongresszusának a mezőgazdasági termelést érintő, 1971 májusában kelt határozatával, amely kimondta: „Az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata elsősorban saját termelésből biztosítani a lakosság élelmiszerellátásának bővítését. Ennek érdekében közel egyötödével kell növelni a mezőgazdasági termékek állami felvásárlását.” „Pártunk” ezzel mezőgazdaságunk számára hosszútávú irányvonalat szabott a Dunaszerdahelyi járásban is, miszerint a meglévő hizlaldákat központosítani érdemes. Az ollétejedi telepet 1977-ben kezdték el építeni, és az eredeti tervekhez képest jelentős csúszással, négy év alatt készült el teljesen. Fő kivitelezője az Agrostav volt.
A mezőgazdasági vállalatok fejlődési mechanizmusának lényege a szakosodás és az együttműködés – korabeli kifejezésben kooperáció – volt.
A kooperáció során öt mezőgazdasági társulás jött létre járásunkban: az Agrostav, az Agrofrigor, az Agroprogress, az Agrokémiai és a Mäsospol közös mezőgazdasági vállalatok. Ez utóbbit 1971-ben a nagyüzemi hústermelésre szakosodva 37 önálló üzem hívta életre: a Dunaszerdahelyi járás 26 efsz-e és 4 állami gazdasága, továbbá a nagymegyeri nagyhizlalda, az úszori Magnemesítő Állami Gazdaság, a dunaszerdahelyi Juhocukor cukorgyár, a Szlovákiai Húsipari Vezérigazgatóság, a Mezőgazdasági Ellátó és Terményfelvásárló Vállalatok Vezérigazgatósága és a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat.
Helyszínünk Ollétejed, városunk tőszomszédságában lévő Tejed nevű, egykor önálló községek egyike. 1960-tól Dunaszerdahely városrésze.
Dunaszerdahely egyetlen olyan városrésze, amely eleddig nem épült össze a Csallóköz fővárosával. Várkony irányában, a Farkasszegi dűlőben őre a múltnak az a hatalmas komplexum, mely egykor országos viszonylatban is az egyik legnagyobb haszonállattenyésztő farmnak számított. Nagyságát mutatja, hogy a Mäsospol egykori telepén manapság vagy egytucat vállalat osztozik. A Mäsospol takarmánygyártó üzemének Vítkovice típusú kék silótornyai 2-3 évvel ezelőtt még álltak, a baromfihizlaldát évtizedekkel ezelőtt ledózerolták!
A Mäsospol mostanra szintén csupán vaskos történelem!
Amiért gyerekkoromban megismerkedtem vele, annak oka nem is maga a vállalat, hanem a közelében húzódó Dunaszerdahely–Bősi vízi erőmű vasúti iparvágányának megléte volt, amely mintegy száz méterre a Mäsospol telephelyétől keresztezte az 507-es országutat. A Mäsospol telephelye és Bős vasúti összeköttetése csaknem egyidőben épült, üzembehelyezésük pedig egyaránt 1981-ben történt. Bár Csehszlovákia egykor leghosszabb iparvágányát 2006-ban végleg felszámolták, a nyolcvanas években még naponta ontotta magából a szebbnél szebb vasúti jeleneteket.
A 17,4 kilométeres iparvasutat eleve ideiglenes jelleggel hozták létre, így az erőmű felépítése után nem voltak tervek annak hasznosítására.
Szakadatlan forgalma speciális, az állami vaspályákon nem tapasztalható „attrakciókat” rejtett, amit a vasút szerelmesei értenek igazán, az utca emberének viszont vajmi keveset mondhat. Különösen a szerelvények átjárókon való áthaladása volt „érdekes”. A vasúti átjáró fénysorompója mellett ugyanis mindkét irányból egy-egy további jelzőberendezés is állt, ami a mozdonyvezető számára volt hivatott információt adni az átjáró működéséről. A szemafor előtt rendszerint megállt a vonat, hogy a fénysorompót a vonat személyzete üzembe helyezze. S mert közel volt, a Mäsospol hizlaldái környékét édesapámmal többször körbejártuk. A telep egyik felén műút, másikon romantikus kanálispart, a kanálisok összefolyásánál zsilip – mintha ma lett volna.
A társulás létrehozását 1971-ben a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma és a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság kezdeményezte.
Az indoklás szerint a gazdaságoknak külön-külön nem lett volna erejük olyan korszerű létesítmények, állattartó telepek építésére, amelyeknek nagy a gazdasági hatékonysága. Elsőként a vállalat sárréti sertéshizlaldája készült el, „Termelési sikerek egy közös mezőgazdasági hústermelő vállalatban” címmel a Szabad Földműves az épülő ollétejedi egységekről is beszámolt:
„A közös vállalat sárréti vágósertés nagyhizlaldája már teljes kapacitással termel, a vágómarhafarm pedig teljes ütemben épül. Eddig mintegy 86 millió korona költséget igényelt, a vágóbaromfifarmot 18 millió korona összberuházási költséggel pedig ez év június elején kezdték építeni. A vágómarha- és a vágóbaromfi-farmot előreláthatóan 1979 második felében állítják üzembe” – nyilatkozta Szabó Gyula mérnök, a Dunaszerdahelyi járási Mezőgazdasági Hústermelő Vállalat igazgatója – Szabad Földműves, 1977. 08. 26.
A derülátó prognózis talán az építésben jeleskedő vállalatoknak szólt?
A marhahizlalda esetében fő kivitelezőként az Agrostavnak, valamint az Agroprogress Közös Mezőgazdasági Vállalatnak, továbbá a mechanizációs egységeket felügyelő gellei Gép- és Traktorállomásnak. A baromfihizlalda építését a Mezőgazdasági Építővállalat végezte. A beruházó nem számolt az építés közben felmerülő további költségekkel és hiányosságokkal, amire a Sárréten már üzemelő sertéshizlalda is fényt derített. „Az üzemközi együttműködés jó példája” címmel a Szabad Földműves 1978 októberében helyszíni riportot közölt:
„A közelmúltban a mezőgazdasági-élelmiszeripari tárca szakembereinek a közreműködésével a 7600 férőhelyes marhahizlalda építkezési feladatainak teljesítését ellenőrizték. A bizottság megállapította, hogy az Agrostav, az Agroprogress és az egyházgellei Gép- és Traktorállomás jól teljesíti tervfeladatát. Tény azonban, hogy a marhahizlaldát jövő év végén át kellene adni, addig azonban még 37 millió korona értékű munkaműveletet kellene elvégezni…” – Szabad Földműves, 1978. 10. 14.
A legnagyobb gondot a hígtrágya feldolgozása és felhasználása jelentette, különös tekintettel arra, hogy az ne szennyezhesse a Csallóköz altalajának vizét. Ehhez az illetékeseknek új tervdokumentációt kellett készíteni, a probléma komplex megoldása pedig 17 millió korona többletköltséggel járt. A vállalat a marhahizlalda mellett önálló takarmánygyártó üzemet is létesített.
„A hígtrágyát a telepen kívül épített hat darab, 2800 m³-es tartályban helyezik el az alkalmas időben való felhasználásig. A hizlalda közelében elterülő háromezer hektár földterületre öntözőhálózatban kijuttatva, vízzel szükség szerinti arányban hígítva hasznosítják. A farmon kívüli műszaki berendezések, tartályok, pumpák, öntözőhálózat szerelését – 30 millió korona beruházási összköltségen – az Állami Meliorációs Igazgatóság szervezetei végzik. A marhahizlalda takarmányszükségletének kielégítésére 42 millió korona beruházási értékben korszerű üzemegységet hoznak létre. A takarmány alapanyagaként szalma, cukorrépaszelet, különféle magvak és más anyagok hulladékait használják fel, majd az állatoknak pelett formájában adagolják. A szalmát Tachovból beszerzett, fémlemezből készült nagy tartályokban, a szemes terményt, a szárított répaszeletet és más összetevőket Vítkovice típusú zománcozott toronysilókban helyezik el. A Mäsospol üzemközi vállalat további ágazataként készül a korszerű baromfihizlaló farm, amelynek kivitelezője a Mezőgazdasági Építővállalat…” – Szabad Földműves, 1978. 10. 14.
A 7600 férőhelyesre tervezett marhahizlalda 1980-ban anyagi források hiányában még mindig nem készült el teljesen, a baromfihizlaldát azonban már átadták. „Előrelépés társulással – hústermelés korszerű módszerekkel” a címe annak az egész oldalas írásnak, ami 1980 februárjában jelent meg a Vasárnapi ÚjSzóban:
„Az iparszerű termelés igényeinek megfelelő új objektumok felépítése jelenleg a beruházási lehetőségek szűkülése miatt nehézségekbe ütközik. Ez a helyzet többek között a Dunaszerdahelyi járásban is, ahol társulás alapján iparszerű sertés-, baromfi- és marhahústermelő központokat létesítettek. Az első kettő már üzemel. A társulás sárréti, 8500 férőhelyes sertéshizlaldáját 1976-ban, a baromfitermelő részlegét a közelmúltban adták át. Ez Dunaszerdahely és Várkony között épült fel, a baromfitelep befogadóképessége 104 ezer csirke. Talán legérdekesebb és legnagyobb vállalkozásuk a baromfifarm közelében épülő szarvasmarhahizlalda. A tervek szerint már át kellett volna adni, de hát országos probléma, hogy lehetőségeinkhez képest és a nemzetközi mérce szerint egyaránt túl lassan hajtjuk végre beruházásainkat. Sajnos, így van ez a mezőgazdaságban is, főként a nagy létesítmények esetében. A szarvasmarhahizlalda nagyságáról sokat mond, hogy mintegy 130 millió koronába kerül. A hozzátartozó takarmánygyár pedig 42 millióba. Minden jel arra vall, hogy a végső határidőre, júliusra valóban elkészül…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1980. 02. 10.
„A hizlalda labirintusszerű épületeiben ma még az Agrostav szakemberei dolgoznak, de már most megállapítható, hogy a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása magas szintű lesz. A 7600 darab hízómarhát csupán 26 ember gondozza majd. Az ilyen hústermelés útján tehát megoldható lesz az ágazatban mutatkozó munkaerőhiány kérdése. A járulékos épületek közül figyelemreméltó a karbantartó részleg, ahol a legkülönbözőbb foglalkozásbeliek végzik majd a gépek, berendezések javítását, és ők szavatolják az el nem mozdítható szerkezetek karbantartását közvetlen a termelési egységekben…” – Vasárnapi Újszó, 1980. 02. 10.
„Kibontakozás után esedékes a fellendülés” címmel készített riportot Szabó Gyula mérnökkel, a Mäsospol üzemközi vállalat igazgatójával a Szabad Földműves 1980 októberében.
Ebből kiderül, hogy a szarvasmarha-hizlalda mellett felépített pelettgyártó üzemrészlegben megkezdődött a takarmány gyártásának próbaüzeme, ahol komplett takarmányt készítenek majd a hízómarháknak – Szabad Földműves, 1980. 10. 11. A marhahizlalda végül 1981-re készült el teljesen, de még 1983-ban sem dolgozott maximális kapacitással. Szakítva a hagyományos állattartással, a szarvasmarhák az istállókban szalma helyett gumiból készült fekhelyeken pihentek, ami nem bizonyult jó megoldásnak. A kicsapódó párából keletkezett víz ugyanis a tetőszerkezetről csöpögött az állatokra, emiatt nagy volt az elhullás.
„Elkészült a Mäsospol hústermelő közös vállalat 7600 férőhelyes marhahizlaló telepe. Állományának feltöltése az év végéig befejeződik…” – Szabad Földműves, 1981. 04. 02.
Slovmäso állami vállalat
1986-ban a Mäsospolnak a Dunaszerdahelyi járásban mintegy 250 dolgozója volt, az eladási tervekkel összhangban 2700 tonna marhahúst, 1000 tonna sertéshúst és közel ennyi baromfihúst állítottak elő. A változás szele a közös vállalatot sem kerülte el, előbb Slovmäso néven állami vállalattá alakult, majd az egyes tagszervezetek megszűnésével az üzem léte veszélybe került. A rendszerváltás után stagnált a húspiac, s mivel a telep hatalmas kapacitása immár feleslegesnek bizonyult, egyes istállókat más célokra hasznosítottak.
Az Euromarket a környék első szupermarketje lett, ahol főként Magyarországról érkező portékát kínáltak.
Az egyik istállóban, magyarországi társtulajdonossal az Euromarket Kft. ugyanezen a néven, kilencven nap leforgása alatt szupermarketet létesített. A Vítkovice típusú toronysilókra öles betűvel pingálták ki az „EUROMARKET” feliratot, amelyet még Dunaszerdahelyről is látni lehetett. Tájainkon addig ismeretlen fogalmat vezettek be, a vonalkódos árleolvasást:
„Istállóból szupermarket. Az épület korábbi lakói úgy néznének ma rá, mint borjú az új kapura lévén, hogy amúgy is borjak voltak. Nem csalás, nem ámítás, a szocialista megalomániára emlékeztető dunaszerdahelyi Mäsospol hírhedt 7600-as farmjának egyik istállójában december elsején megnyílt a környék első igazi szupermarketje, az Euromarket. Első pillantásra semmi sem emlékeztet már a hatalmas csarnok korábbi funkciójára. Tetszetős sötétbarna tetőt kapott, ami nagyon jó összhangban van a hófehér falakkal. A bejáratnál sziklakerten omlik alá a szökőkút vize, tágas élelmiszeráruház fogadja az érkezőt. A padlót hófehér műmárvány borítja, de mindezek csak a külsőségek…” – Szabad Újság, 1991. 12. 13.
A kíváncsiság természetesen minket is kivitt a faterral.
A bevásárlócsarnokban jókora élelmiszerüzletet és bútorszalont találtunk. A bejáratnál hűtőszekrényeket, fagyasztóládákat és egyéb háztartási gépeket kínáltak, továbbá játéküzlet, kozmetikai cikkek és szórakoztató elektronika várta a nagyérdeműt. Mindeközben az egykor szebb napokat látott Mäsospolt utolérte a vég. A felszámolás alatt álló Slovmäso állami vállalat 1992. szeptember 30-án a dunaszerdahelyi Mäsospol üzemében nyilvános árverésre bocsátotta csirkeneveldéjét, tápkészítő üzemét, adminisztrációs épületét, garázsait és műhelyeit, továbbá egyéb ingatlanjait és ingóságait. Különféle mezőgazdasági gépeket, présgépet, silógyalut, rendfelszedőt, Zetor traktort, TATRA és LIAZ típusú teherautót stb.
Volt ott minden, mint a búcsúban.
A Poľnonákup Dunaj Rt. 1993-ban a dunaszerdahelyi Mäsospol farmján húscsirketenyésztő telep létesítését fontolgatta. Bár néhányszor jól bevásároltunk, az Euromarket sem bírta sokáig, miközben ugyanott Speed néven diszkó nyitott. Az egykori istállók, majd boltok helyét a környék ifjúsága a járás azidőtájt legnagyobb és legmenőbb szórakozóhelyeként ismerte meg. Ahol a lemezlovasok „orrvérzésig” tolták az új szelek és az underground ütemes talpalávalóját. S ahol tiszteletét tette jó pár feltörekvő zenészpalánta, de a helyi alvilág is. A Speed Club a 2000-es évek elején élte fénykorát, majd bezárt, de napjainkig a helyi éjszakai élet nosztalgikus pontjaként emlegetik. Olyannyira, hogy még emlékesteket is szerveztek a Speed tiszteletére.
A kilencvenes évek óta felnőtt egy teljes generáció, akik ezután születtek, azoknak valószínűleg nem mond semmit az Ollétejed és Várkony közötti telep eredeti küldetése.
Merthogy a hatalmas istállókba az idők során több mint egytucat társaság költözött, saját igényeikre szabva csarnokszerű helyiségeit. Akad köztük hulladékfeldolgozó, gyógyszeripari vállalat, autó- és teherautó szerviz, de fuvarozó vállalat is. Mind közül talán a leghírhedtebb a 2001-ben alakult DRON INDUSTRIES Kft., amely egy gumiabroncs-újrahasznosításra szakosodott üzem. A cég innovatív technológiát fejlesztett ki a polimer hulladékok, elsősorban használt gumiabroncsok feldolgozására.
A Mäsospol marhaistállói helyén fejti ki tevékenységét továbbá:
Az INNOPHARMA Kft., Európa egyik vezető vitamin-, ásványianyag- és étrend-kiegészítő gyártója. Az ALBATROS Kft. nemzetközi és belföldi konténeres szállítmányozással, logisztikával és raktározással foglalkozik. Az ELBO nagyraktára, ahol laminált, fa és vinil padlóburkolatok értékesítésére és telepítésére szakosodott társaság üzletre szánt termékeit találjuk. A MERKANTIL D.S. Kft. nemzetközi teherfuvarozással, áruszállítással, szállítmányozás közvetítésével, valamint gépjárműjavítással foglalkozott. Bár a cégjegyzék szerint a társaság 2023 júniusában hivatalosan megszűnt, tevékenységei és elérhetőségei továbbra is szerepelnek számos szakmai jegyzékben. A VP – GROUP Kft. szintén autó- és gumiszerviz profilú tevékenységet folytat, a TPS METAL Kft. gépipari és fémmegmunkáló vállalat. Rajtuk kívül még további egynéhány társaság és vállalkozás található az egykori farmon.
Ami a Mäsospolt illeti, a sárréti sertésfarm és az ollétejedi baromfihizlalda az enyészeté lett.
Az anno közelben húzódó Dunaszerdahely–Bősi vízi erőmű vasúti iparvágánynak mára se híre, se hamva. Felépítményét olyannyira sikerült visszaadni a természetnek, hogy csak a magamfajta vasútbolond tudja, merre vezetett. Amikor Várkony felé autózok, sosem felejtem el megjegyezni, pontosan hol szelte át az 507-es országutat, holott semmi nyoma már az útátjárónak. Mintegy száz méterre attól a helytől a Mäsospol egykori telepe következik. Apámra gondolok, amint éppen barkát szedünk a környéken – ez minden tavasszal megismétlődött.
Ismét egy olyan vállalat történetét próbáltam összefoglalni, amely a száraz tényeken kívül saját személyes, gyerekkori emlékeim gyújtózsinórja is. A környék egy olyan korszakot vetít elém, ami már sosem térhet vissza, általa mégis gazdagabb lett az életem. Behunyom a szemem és a fehérre meszelt istállók előtt húz el egy hattengelyes szovjet gyártmányú dízelmozdony. A „Luhanszki (akkori nevén Vorosilovgrad) óriás” mögött a végeláthatatlan messzeségben porfelhőt húznak maguk után a zúzott kővel megrakott vagonok. A szerelvény araszolva küzdi le az átjárót, s mi tekerünk tovább a faterral…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor