Borítókép: Szabó Péter Pál. Képek és videó: Soós Bertalan. Archív felvételek a szerkesztő gyűjteménye.
Tudtad? A dunaszerdahelyi Agrokémiai Közös Mezőgazdasági Vállalat létrejötte 1976-ra tehető. Hivatalos bejegyzésére a cégjegyzék szerint az év szeptember 15-én került sor. Szorosan együttműködve az egyes szövetkezetekkel tevékenységéhez tartozott pl.: az ipari műtrágya, illetve a szerves műtrágya szórása, talaj- és növényelemzés, szárazföldi növényvédelem, légi táplálás és növényvédelem, laboratóriumi tevékenység, rágcsálóirtás, vegyszeradagok optimalizálása, takarmányok táplálóanyag-tartalmát növelő kiegészítők fejlesztése és összeállítása stb.
Telephelye Sikabonyban, a Reptér utcában volt, amihez a mezőgazdasági repülőgépek számára reptér is tartozott. A repülőtér mellett jókora hangárok álltak – s állnak ma is. Őrei járásunk légi mezőgazdasági munkáinak. A „Csmelák”-típusú repülőgépek a Slovair tulajdonát képezték. Az Agrokémiai Vállalat – szlovákul Agrochemický podnik spoločný poľnohospodársky podnik – rövidítve ACHP, SPP emblémájában többek között egy repülőgép is szerepelt, amellyel sokan azonosították az üzemet, holott a földön éppoly fontos feladatokat láttak el, ahogy a levegőben. Egy gyerek számára azonban a sárga permetező-repülőgép látványa mindent vitt! Talán nem én voltam annak idejen az egyetlen, aki így gondolta. Az „ACHP” – ahogy a leggyakrabban emlegetjük – létrejötte hasonló történet, akárcsak a többi közös járási mezőgazdasági üzemé.
A 2. világháború utáni szovjet típusú szövetkezetesítés minden településre elhozta a „közös tulajdont”, viszont nem lehetett mindegyik efsz-nek külön hűtőháza, építőbrigádja vagy éppen permetező repülőgépe.
A mezőgazdasági vállalatok fejlődési mechanizmusának lényege a szakosodás és az együttműködés – korabeli kifejezésben kooperáció – volt. A kooperáció során öt mezőgazdasági társulás jött létre járásunkban, amelyek a tagszövetkezetek betétjei révén egy részvénytársaságként működtek. Ezek az Agrostav, a Mäsospol a nagymagyari székhelyű Agroprogress, az Agrofrigor és az Agrokémiai Vállalat közös mezőgazdasági üzemei voltak. A közös járási vállalatok testvérüzemekként ezen felül egymással is együttműködtek.
Sikabonyban, annak is a legszélén járunk, nem messze az egykori Dukla EFSZ volt telephelyétől.
A repülőtér napjainkban is üzemel, „lobog a szélben a szélzsák” – ahogy mondod, Klárikám! A vállalatnak azonban jó néhány évtizede se híre, se hamva. Megszűnése sorosan összefüggött a rendszerváltást követő gazdasági és társadalmi átalakulással. A városrész, amely mindössze 1960-ban csatlakozott Dunaszerdahelyhez, azóta szintén hatalmas változáson ment át. Az egykori vállalat előtt és mellett lakóparkok nőttek ki a földből: Pagony, Csukárabony meg a Garden Town. 1980 körül nagyapámmal gyakorta kerékpároztunk errefelé. Jó időben akár a kettős kanálisig eltekertünk, s ilyenkor a reptér mellett vitt el az utunk. Mezőgazdasági terület volt az egész környék, gyakorlatilag a Szövetkezeti utcán túl már csak gazdasági épületek álltak.
Egy alkalommal már a földes út porzott bringánk alatt, amikor különös motorhangra lettem figyelmes.
A reptér után kezdődik a sikabonyi határ az ún. Csordanyomi úttal, egykor ezen terelték az állatokat a legelőkre.
– Papa, álljunk meg! Mi az a sárga valami ott a fákon túl? – kérdeztem nagyapámat, aki az 1965-ös árvíz előtt a csilizradványi szövetkezetben dolgozott.
– Az egy permetező repülőgép fiam, épp felszállni készül – válaszolta nagyapám a 28-as kerekű csehszlovák biciklijén ülve.
Több sem kellett nekem, addig rágtam nagyapám fülét, míg jobb rálátást nem találtunk. A sárga, légcsavaros Csmelák mezőgazdasági repülőgép lendületbe jött, majd egyszeriben a levegőbe emelkedett. Emlékszel még rá?
Zlín Z–37-típusú Csmelák – igazából Čmelák, ami tükörfordításban poszméhet jelent.
A repülőgépet az 1960-as évek elején fejlesztették ki a csehszlovák Let Kunovice és Moravan Otrokovice repülőgépgyárak összefogásaként. Sorozatgyártása 1965 és 1994 között ment végbe, és az idők során több változat készült belőle. A mezőgazdasági feladatkör mellett többcélú repülőgépként is gyakran alkalmazták, illetve alkalmazzák mind a mai napig. A sikabonyi Csmelákokat a bősi vízi erőmű építésénél pl. szúnyogirtásra vetették be.
Nekem attól a naptól kezdve egyszerűen sárga permetező repcsi lett, s ha megláttam a levegőben a város felett, menten indulnunk kellett Sikabonyba.
– Papa, látni akarom, ahogy leszáll, papa légyszi, légyszi! – szerencsére az Észak 1. lakótelep és a sikabonyi reptér nincs egymástól mérföldekre, így nagyapám sokszor engedett a kérésemnek…
A típus fő üzemeltetője Csehszlovákia volt, de nagy mennyiségben exportálták is, főként a volt szocialista országokba. A mezőgazdasági munkák – permetezés, porszórás – mellett egyéb feladatkörökben – légi megfigyelés, futárfeladatok, vitorlázóvontatás, a kétüléses változat esetén kiképzésnél is alkalmazták.
Már régen nem láttam Szerdahely felett Csmelákot.
Utoljára talán légi reklám vontatásánál volt hozzá szerencsém valamikor a rendszerváltás után, a maszek világ kezdetén. Duba Gyula egyik regényében olvastam, hogy a 2. világháború után kezdődő mezőgazdasági gépesítés korában sok ilyen permetező repülőgép járt szerencsétlenül. Mindenesetre, ez a konkrét típus eléggé elterjedt, ikonikus sárga légi jármű lett.
A dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalat állandó patronátusa volt a DAC-nak, a labdarúgó szakosztály egyes játékosai a vállalat „alkalmazottai” voltak.
A vállalat jó munkájának is része volt abban, hogy a járás olyan páratlan eredményeket ért el a mezőgazdasági termelésben. Ehhez az is közrejátszott, hogy az elsők között vezették be a számítógépes adatfeldolgozást. A „Gépi adatfeldolgozás a mezőgazdaságban” c. cikkben Wiedemann Károly, a vállalat igazgatója beszélt az ACHP 1981-es terveiről:
„Szeretnénk egy komplett agrokémiai laboratóriumot berendezni és üzemeltetni. A mezőgazdasági termelés további növeléséhez egyre több ismeretre van szükségünk. Ezek egy részét különböző elemzések adják. Az elemzések eredményeinek tárolása és sokoldalú felhasználása céljából egy kis számítógépet is szeretnénk laboratóriumban üzemeltetni. Ennek érdekében megállapodtunk, hogy vállalatunk, a Mezőgazdasági Számítástechnikai Vállalattal karöltve kidolgozza a szükséges programokat számítógépünk számára…” – A HÉT, 1981. 02. 21.
Végül 1982-ben kezdett működni az Agrokémiai Vállalatnál az ún. agrolaboratórium, amely rövid időn belül jó néhány szövetkezet és állami gazdaság szakembereinek nyújtott segítséget a termelésben. Az agrolaboratórium vezetője Kornfeld Ferenc vegyészmérnök lett.
Az ACHP évente szervezett dolgozói és gyermekeik számára kirándulásokat, vetélkedőket, sportnapokat.
1982 májusában például közösen az Agrostav vállalattal rendezték meg az immár hagyományosnak mondott honvédelmi és sportnapot. Méghozzá a pozsonyeperjesi pionírtáborban. Így volt ez a múltban is, s ezúttal megpróbálták közösen. A nagy sikerre való tekintettel ezt az együttműködésüket sem hagyták feledni.
„A két vállalat vezetői gazdag programot készítettek a honvédelmi sportnapra. Körültekintő szervezésüket igazolja, hogy nem feledkeztek meg sem a gyermekekről, sem a szülőkről. A sportjátékok keretében tájékozódási futással, gránátdobással, céllövéssel, ezenkívül a férfiak még kötélmászással is bizonyították, hogy hiába múlnak az évek fölöttük, a fiatalos virtus most sem hiányzik belőlük. Amíg a felnőttek az említett sportokban az értékes pontokért „küzdöttek”, a gyermekek sem tétlenkedtek…” – Új Ifjúság, 1982. 06. 01.
Az 1983 áprilisában az ÚjSzóban megjelent „A mezőgazdaság szolgálatában – Látogatóban egy agrokémiai vállalatnál” című cikk talán a legtárgyilagosabban mutatja be a vállalatot:
„A Dunaszerdahelyi járásban mindössze hatéves múltja van az Agrokémiai Vállalatnak, de léte már gyökeret vert a köztudatban, és a mezőgazdasági üzemek fokozódó mértében veszik igénybe szolgáltatásait. A járási székhely északkeleti részén kiépített telepen van a repülőgépes szolgálat kis repülőtere, valamint az igazgatóság is. Innen irányítják a 98 dolgozót foglalkoztató közös vállalat munkáját, amelyet több mint két éve Dr. Miklós Tibor igazgató irányít. A vállalat a növényvédelemhez és a tápanyag-utánpótlás végzéséhez a megfelelő gépekkel rendelkezik. A két Čmelák típusú repülőgép a Slovair tulajdonát kepézi, s gyakorlatilag egész éven át használható. Az ügyes, sokak által jól ismert sárga gépekkel tavaly 58 ezer hektáron végeztek el növényvédelmi és fejtrágyázási munkákat. A repülőgépeket a szúnyogirtáshoz is kihasználták a bősi vízi erőmű építésénél. Körülbelül 35 ezer hektáron végeztek el műtrágyázást, ezenkívül 1271 hektáron 50 970 tonna istállótrágyát szórtak ki. Elsősorban a szerződéses munkák elvégzésére fektetik a fő súlyt, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha van szabad kapacitásuk, a szerződésen felül ne segítsenek az üzemeknek…” – ÚjSzó, 1983. 04. 01.
„A Csiba Sándor mérnök vezette héttagú szakcsoport a növényvédelem és a növénytáplálás kérdéseivel foglalkozik. A vállalat mellett működő agrolaboratóriumban Kornfeld Tibor mérnök vezetésével tíz szakképzett dolgozó végzi a mezőgazdaságai üzemek részére a különböző talaj- és levélelemzési, csírázóképesség- és takarmányvizsgáló munkákat. Tevekénységük igen hasznos, hiszen ezekkel a vizsgálatokkal pontosan meghatározható a szükséges növényvédőszerek és tápanyagok összetétele, mennyisége, s így tehát a talajba csak annyi és olyan műtrágya kerülhet, amely a termesztett növénykultúra optimális fejlődéséhez szükséges. Szakembereink, a különféle tudományos intézetekkel együttműködve szorgalmasan keresik az eddigieknél hatásosabb növényvédelmi és tápanyagellátási módszereket. Már üzemel a 3000 köbméteres cseppfolyós műtrágyát befogadó tartály, amelyből az üzemek igényét maximálisan ki tudják elégíteni…” – ÚjSzó, 1983. 04. 01.
1983 decemberében 36 taggal megalakult az Agrokémiai Vállalatban a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság üzemi csoportja,
amelyben a felek a tudomány és technika legújabb ismereteit igénybe véve kölcsönösen segíthették egymást és az új ismeretek gyakorlatba való átültetését. 1984 januárjában az ACHP 26 tagú üzemi pártalapszervezetének évzáró taggyűlésén – merthogy a múlt rendszerben törvényszerűen minden vállalatnál dolgoztak kommunisták is – a résztvevők nagy figyelemmel kísérték Miklós Tibornak, a vállalat igazgatójának beszámolóját. Katona Ferenc, az üzemi páralapszervezet elnöke és a jelenlévők megnyugvással vették tudomásul, hogy:
„A vállalat 111 dolgozója az elmúlt évben eleget tett vállalásainak. Idejében elvégezték az igényelt tápanyagutánpótlást és növényvédelmet, a pontos talaj- és levélelemzéseket, ugyanakkor értékes útmutatásokat adtak szerves és szervetlen anyagok, valamint a nyomelemek pótlásához, illetve a növényegészségügyi munkához. Az állattenyésztés gazdaságosabbá tételéhez jelentős mértékben hozzájárult a szarvasmarhák takarmányozását ésszerűsítő részleg, ahol nemcsak a takarmányokat minősitik, hanem az optimális takarmányozási programot is elkészítik…” – ÚjSzó, 1984. 01. 17.
Az agrokémiai vállalatok elsődleges feladata tehát a mezőgazdasági termelés hatékonyságának, biztonságának, valamint a termés mennyiségének és minőségének növelése innovatív anyagok és szolgáltatások révén. Aki kevésbé jártas ebben az ágazatban, a vállalat valós munkájával sem lehet maradéktalanul tisztában. Én anno valószínűleg jókor voltam jó helyen, és gyermeki ártatlanságom a sárga, permetező-repülőgéppel párosulva egy életre meghatározó sztorit alkotott. Az 1986-os nyitrai Agrokomplex országos mezőgazdasági kiállításon – amelynek az ACHP is rendszeres résztvevője volt – egy másik érdekes repülő alkalmatosságot mutatott be a vállalat.
Tudtad? A motoros sárkányrepülő nem csupán sétarepülésre használható!
Szóval, a motoros sárkányrepülő, amely egyébként az ötvenes évek közepén a NASA mérnöke, Francis Rogallo fejlesztései alapján vált népszerűvé – innen a rogallo kifejezés – mezőgazdasági célokat is szolgálhat. Az Agrokémiai Vállalat a már említett 1986-os Agrokomplexen a találmányokat és újításokat bemutató pavilonban mutatta be a kiállítás kétségkívül egyik legérdekesebb látványosságát, a vállalat motoros sárkányrepülőjét. A látogatók, de elsősorban a szakemberek érdeklődését nemcsak különleges alakjával és szerkezetével váltotta ki, hanem a géphez csatolt tájékoztatóval is, amelyből kiderült, hogy:
„A motoros használata a behatárolt kisebb területeken, főleg a gyümölcsösökben az eddig alkalmazott növényvédő technológiáknál lényegesen gazdaságosabb, és az újszerű szórófejekkel a kívánt eredmény a korábbiaknál kevesebb hatóanyag kipermetezésével érhető el!” – ÚjSzó, 1986. 09. 04.
Mennyi „zümmögött” gyerekkoromban is Dunaszerdahely felett, ki gondolta volna, hogy akár permetezni is lehet velük!?
Permetezés, trágyázás, műtrágyázás – örök dilemma. Már gyerekkoromban megtanultam, hogy a kukacos cseresznye biztosan nem lett lepermetezve, tehát ehető. Más kérdés, kinek mennyire van gusztusa a kukacos cseresznyére? A biogazdálkodás mifelénk még gyerekcipőben járt. Apám rendszeresen trágyázta-műtrágyázta kiskertünket, hogy a talaj tápanyagokban gazdag legyen, s ezáltal a megtermett zöldség szebb és egészségesebb. De valóban egészséges, ami szép? „Tanuld meg, fiam, arany középút! Mindent csak mértékkel szabad!” – vallotta. Társadalmunk felvilágultságával egyre inkább előtérbe kerültek a növényekben jelenlévő nitrátok káros hatásai is. A nitrátok főként a műtrágyázás során kerülhetnek a talajba, ennek mértékét pedig 1986-tól az egészségügyi minisztérium hatályos rendelete szabályozta. Az Agrokémiai Vállalat ennek a feladatkörnek is eleget téve hatósági vizsgálatokat végzett a lakosság és a szövetkezetek számára.
1989 novembere után felgyorsultak az események, majd a rendszerváltás után az egyes szövetkezetek gazdasági átalakulásával – megszűnésével – a közös mezőgazdasági vállalatok jövője is kétséges lett.
Mind közül talán az ACHP-val vált a legcudarabbul a sors. Nem alakult át részvénytársasággá – ahogy pl. az Agrofrigor – vagy állami vállalattá, hanem 2-3 éven belül egyszerűen megszűnt. Mindeközben, 1991. január 1-jén a vállalat agrolaboratóriumának néhány dolgozója Agrowar Kft. néven magánvállalkozásba kezdett. A társaság tagjai továbbra is az ACHP-nál maradtak főállásban, s vállalkozásukkal elsősorban a kistermelőket igyekeztek megszólítani. A dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalat végül 1992-ben megszűnt, vagyona a cégjegyzék alapján az Agrofrigorra szállt át. Ugyanitt olvasható, hogy 1992. augusztus 28-án törlésre került a cégjegyzékből.
„A dunaszerdahelyi Agrofrigor Közös Vállalat igazgatótanácsának 1992. február 20-i határozatával, a dunaszerdahelyi Agrokémiai Közös Vállalat igazgatótanácsának részvételével és a szervezetek beleegyezésével, az ACHP közös vagyonát az Agrofrigorra ruházták át, és a törlés napján az ACHP megszűnik…” – a cégjegyzék alapján.
Az ACHP telephelyén napjainkban több cég osztozik, udvarában töltőállomás található, adminisztratív épülete építkezési vállalat székhelye.
Konkrét utódvállalata tehát nem maradt, viszont manapság több, mezőgazdasági integrációval, növényvédő szerekkel és műtrágyákkal foglalkozó kisebb cég működik a városban. Az egykor főként mezőgazdasági célokat szolgáló sikabonyi repülőtér továbbra is használatban van, ugyanakkor a permetező repülőgépek munkáját átvették a hatalmas fesztávolságú, modern „szárnyas” traktorok. A reptér, melynek gazdag történelméről egy külön epizódot lehetne írni, a Dunaszerdahelyi Aeroklub, továbbá az L.L. Air otthona, illetve a diószegi PS Aviation, valamint a Globe Aviation repülős iskolák dunaszerdahelyi bázisa. Bár elsősorban sport és hobbi célokra használják, a helyi közösségi élet egyik kiemelt, időszakos rendezvényhelyszíne. A legismertebb közülük a Felvidéki Vágta összmagyar lovassport esemény felvidéki selejtezője…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor
Szerda-Helytörténelem 19. – A Mäsospol
Szerda-Helytörténelem 20. – A Nehézgépgyár
Szerda-Helytörténelem 21. – A Zdroj
Szerda-Helytörténelem 22. – A Mezőgazdasági Építővállalat
Szerda-Helytörténelem 23. – A kenyérgyár