Az alábbi versben a görög istennők, eszményi szépségek világába kalandoztam kicsit, hogy párhuzamba állítsam gyarló, hiú vágyakozásunk tárgyával, az örök szépséggel.
Nőként a 21. században szinte teljesen lehetetlen semlegesen viszonyulni az aktuális szépségideálhoz. Ebből az összehasonlításból pedig lehetetlen nyertesként kijönni. Kivéve talán, ha a humoros oldaláról próbáljuk megfogni...
Az 1932-ben kezdődő történet két barát és üzlettárs – az Amerikában élő, zsidó származású Max és a német Martin – egymáshoz írott levelein keresztül van elmesélve.
A Nobel-díjas J. M. Coetzee rövidke regénye rendkívüli eleganciával, és egy sebész precizitásával tárja fel két ember elméjét és tárgyalja magát a szerelem fogalmát rajtuk keresztül.
Még mindig tabunak számít a lelki eredetű panaszaink felemlegetése. Épp emiatt tematizáltuk ezt a küzdelmet októberi verseinkben - merthogy igenis fontos erről beszélni, írni, párbeszédet indítani.