Erdélyben született, majd Dunaszerdahelyen lelt második otthonra, vagy ahogy ő fogalmazott „addig jó, míg az embernek van egy itthona, meg egy otthona, tehát van mindig hova hazamenni”.
Štuller Judit számára az idei év több szempontból is jelentős, egyrészt szeptemberben lép ki a harmincasok sorából, másrészt pedig pár hete saját mesekönyvét is a kezében foghatta.
Egy nagyon kellemes, napsütötte szombaton csöppentem bele egy ilyen „női uralmú” bográcsozásba, és már most megjegyzem, hogy a nők egy perccel sem „rövidebbek” a férfiaknál egy ilyen „összeröfennéskor”, sőt...!
Ocsúdunk. Azzal kezdtük a májust, hogy értetlenül nézelődünk körbe, mint a Travolta-mém. Kő teszt, vagy nem kő? Hova nem kő? Azoknak sincs maszkja! Ojtani vótatok?! (sic!)
Óvatosan belopta magát egy dallam a fülembe. Bármennyire tiltakozom is a mai nemzetközi popzene fenegyerekei ellen, ez a srác mégis kifogott rajtam az alábbi szólammal, ami szabad fordításban így hangzik.: "mi vagyunk a saját időnk hősei."…