FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
Civil a pályán rovatunk szeptemberi „áldozata” foglalkozását tekintve nagyon komoly ember. Otthonosan mozog a sokak számára kiismerhetetlen paragrafusok útvesztőiben, az alaptörvény rendelkezéseit pedig még álmából felriasztva is kívülről fújja. A jókai származású, ám régóta Dunaszerdahelyen élő Mészáros Lajos, 19 éven keresztül volt a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának bírája, ő volt a Kassán működő taláros testület első magyar nemzetiségű tagja. Idén februárban intett búcsút az alkotmánybíróságnak, júniusban viszont Zuzana Čaputová köztársasági elnök kinevezte őt a Bírói Tanácsba. A bírói döntésekről szóló kérdésekhez szokott jogászdoktort ezúttal a sportról faggattuk.
Az Ön szakmája komoly figyelmet és fegyelmet érdemel. Lazításképp tud-e kellő időt fordítani a sportolásra?
Őszintének kell lennem, most nem vagyok a legjobb kondiban, nem sportolok. De ez nem volt mindig így. Jelenleg keresem a megfelelő időpontot az újrakezdéshez. Olyan dátumban gondolkodtam, mint József Attila születésnapja, a költészet napja, de sajnos ezzel már elkéstem. Többször megfogadtam, hogy ismét elkezdek mozogni, mert abba a korba léptem, amikor a sport már nem lehet választás kérdése, hanem szinte kötelező.
Pár hete megszületett a kisunokám, Leo, és már csak miatta sem engedhetem meg magamnak, hogy eltunyuljak.
Első lépésként szeretnék ráállni az otthoni taposógépre, hogy formába lendüljek, és aztán sokat focizhassak az unokámmal. A labdarúgás a kedvenc sportom.
Ha most épp nem is, gyermek- vagy ifjúkorábban kergette a bőrgolyót?
Ha nem kergettem, akkor épp az volt a feladatom, hogy megállítsam. Alapiskolás koromban szülőfalumban, Jókán a Družstevník Jelka korosztályos csapatában kapuskodtam. Utána Szencre kerültem a magyar gimnáziumba, ahol viszont röplabdázni kezdtünk. Egy csapatban játszottam például a somorjai expolgármesterrel, Bárdos Gáborral. Nagyon jó feladó volt, de volt egy gondunk: soha nem tudtuk legyőzni a szlovák gimnázium csapatát, mert ott sokkal nagyobb volt a kiválasztási lehetőség. Aztán Szabó tanár úr átállt a kézilabdára, mert a szenci alapiskolából jött öt-hat kitűnő kézilabdázó. Köréjük épült fel a csapat, amelyben nekem szintén a kapus poszt jutott. Kitűnő gárdát alkottunk, itt pedig a másik Bárdos fiú, Gyula volt a csapattársam. A divízióban kezdtünk, majd három évig játszottunk ifjúsági első ligát.
Mi vetett véget ennek a sikersorozatnak?
Számomra az, hogy kiöregedtem. Jött a katonaság, majd az egyetemi évek. De a sporttal a katonai szolgálat alatt sem hagytam fel. Nyugat-Csehországban, Střibroban kellett berukkolnom, s mivel jól lőttem, tagja lettem a triatlon csapatnak. Minden nap azzal keltünk, hogy 10 kilométert lefutottunk a Mží folyó partján. Versenyekre jártunk, ahol szintén ekkora távot kellett teljesíteni a gránáttal való 25 méteres célba dobás és a lövészet mellett.
Egyszer a csehszlovák országos döntőbe is bejutottunk a legjobb tizenkettő közé.
Ez volt a seregben, de emellett engem a labdarúgás kötött le leginkább. Hobbi szinten mindig is fociztam, az öregfiúk csapatának is tagja voltam, öt évvel ezelőtt pedig szerepeltem a Magyarországon megrendezett Alkotmánybírók Focitornáján.
Egy alkotmánybíró hogy viseli azt, ha egy focibíró hozza meg felette a döntést?
Leginkább barátsággal. Egy Margit-szigethez közeli sportcsarnokban zajlott a torna, nyolc vagy tíz környező országbeli csapat részvételével. Megvoltak a szigorú szabályok, 5+1-es felállásban játszottunk, és egy csapatban mindig két alkotmánybírónak a pályán kellett lennie, a többiek lehettek az alkotmánybíróság alkalmazottai. Magyarország nyerte meg a versenyt, az osztrákok legyőzésével, akik egy autóbusznyian jöttek. Még szurkolókat is hoztak magukkal. Mi lettünk a harmadikok a horvátok előtt. A következő évben Bécs kapta meg a rendezés jogát, ott ismét a dobogó harmadik fokára állhattunk fel, de már csak hat csapat versengett egymással.
Hogy tudná megfogalmazni, ennyi kipróbált sportnem közül miért épp a labdarúgás ejtette rabul a leginkább?
Szeretem a drámaiságát. A fociban soha semmi nincs előre megírva. Míg egy Shakespeare-drámának tudjuk, mi lesz a vége, a fociban nem. Több mint harminc éve egy híres jugoszláv edző mondta azt, hogy a foci szükséges dolog, mert elvonja a figyelmet ettől a túlcivilizált, túltechnologizált világtól. Ez hatalmas nagy igazság.
Ha hazajöttem Kassáról, és kimentem egy DAC-meccsre, mindent elfelejtettem. A sok alkotmányjogi panaszt, a problémákat, a jogi értelmezéseket. Számomra a meccs igazán kikapcsolódást jelent. Szeretem a színeit, a játékosságát. Ebből a szempontból a brazil futball és a Barcelona a kedvencem.
Nagyon szép sportnak tartom a röplabdát is, mert ott elég rugalmasnak kell lenni, de szinte nincs kontaktus. A hoki számomra túl gyors. Egyszer pedig elmentem a fiammal autóversenyre, ahol bealudtam. Síelni is tudok, de igazából nem tudtam magamévá tenni a hangulatát. 2004-ben jártam az athéni olimpián is, mert szerettem volna belekóstolni abban a légkörbe, melyet csak egy ilyen monumentális sportesemény nyújt.
Sikerült?
Igen. A bátyámmal mentünk, és bejutottunk olyan sporteseményekre is, melyeket nem láttunk korábban testközelből. Ilyen volt például az ökölvívás vagy a tőrvívás. De említhetném a súlyemelést is a pireuszi kikötőben felépített csarnokban. Ott voltunk a kajak-kenu versenyek döntőiben, a magyar kézilabdás lányok meccsén, a magyar vízilabda-válogatott Szerbia és Montenegró legyőzésével megszerzett aranyánál. Fantasztikus volt az az atmoszféra, nagyon élveztük. Időben fel kellett kelnünk, és jól meg kellett terveznünk a napunkat, ha mindent látni szerettünk volna. Sokat kellett utazni a helyszínek között, de ingyen volt a metró.
Vannak-e hasonló tervei a jövőben? Jövőre is lesz olimpia, Tokióban…
Gondolkodom rajta, de az még oly távolinak tűnik. Addig közelebbi, kisebb versenyekre szeretnék eljutni. Ezek közé tartozik például a pardubice-i díjugratás. A ló és lovas közti összhang nagyon tetszik.
A kassai maratont is biztos megnézem majd. Volt egy nagy álmom, hogy egyszer lefussam azt, de ez eddig még nem jött össze.
Mindig csak halogattam. A kollégáim viszont felmentettek ez alól, miután megjártam az El Camino-t. A 800 kilométeres gyalogutat elismerték nekem úgy, mintha lefutottam volna a maratont. 33 nap alatt tettem meg a távot, 10 kilót lefogytam, és soha nem ültem autóbuszra közben.
A sporthírek átböngészése megelőzi a többit, ha reggel kinyitja az újságot, vagy felnyitja a számítógépét?
Ez azon múlik, hogy épp milyen nap van. Vasárnap vagy hétfőn elsők a sporthírek. A DAC-ról készített képi és szöveges összefoglalókat még aznap este megnézem. A többiek eredményeit elég, ha másnap megtudom. A többi napom általában nem a sporthírekkel indul. A szocializmusban viszont mindig hátulról, a sportoldalon kezdtük az újságot, mert a politikában nem nagyon volt mit olvasni, az mindig ugyanaz volt.
Aki egész életében jogi döntéseket hozott, az hogy vélekedik a labdarúgásban egyre több bajnokságban alkalmazott videóbíróról, a VAR-ról?
Az igazságosság szempontjából ez egy pozitív hozadék. De a jogban is mindig az egyensúlyra kell törekedni. A VAR ne legyen a játékosság rovására, mert nem jó, ha sokáig áll a játék. Ebben a kérdésben kicsit konzervatív vagyok. A gólbírót el tudom fogadni, de félek attól, hogy a VAR tördelni fogja a játékot. Kérdés, hogy a játékvezetők élni fognak-e ezzel a lehetőséggel vagy visszaélni. Mert, ha visszaélnek vele, az nem tesz majd jót a játéknak, a foci pedig maga az öröm.